MÉG Zuhanok álmomból, kifelé a fénybe. Hajnali lárma: utcazaj tol, taszít az ébrenlétbe. Közben vékony képek, pergők, sietnek a mélybe: mázsa súllyal szivárognak elmém sötétjébe. Itt-ott még látom: körülöttem álltok, leszegett fejjel énrám vigyáztok; míg idegen ágyból kacsintok, nevetek rátok. Nem fér mellém senki, nem ül mellém senki. Mégis olyan jó ott, köztetek lenni. Nyitott, […]
ÉJJEL Éjjel a világ minden baja az én fejembe fészkel. Belülről mar, hasít a koponyafaltól a kérgestestig idegen borzalom és csavargó szörnyűség; s mind eleven húsomban – élő máglyámon – ég. Vándor bánat int, csendes iszonyat forgat. Ismerős rettegést hint bennem minden mondat; s jövevény kín mint keserű oldat vegyül a szapora vérrel – minden, […]
BŰNBÁNÓK DALA Jó volt ez így, jó volt. Minden, ahogy éltem. Rejtőzködve, vágyakozva – nem mindig szerényen. Jó volt ez így, tényleg. Ahogyan kutattam. Feszengve és félig vakon – sokszor csak unottan. Történt, ahogy történt, nem bánhatok semmit. Félszívvel és két marokkal így élhettem, ennyit. Gondolhatták rólam: szürke, kevély, vásott. Nem érdekelt, mit suttognak hátam […]
HÁROMSÁG Álmokból születtem, borús, néma vágyból. Jönnöm kellett – jöttem ezeréves, vad magányból. Anyag lettem, sebes, sűrű, tömött – miben az élő szellem ébredt, munkált, gyönyörködött. Lelket kaptam, könnyűt, izzót, tisztát – az örökből, az egyből. Mely érzéseket csal a testbe pokolból és mennyből. S szellem vagyok, az maradtam. Éji lámpás az anyagban. Mérhetetlen, rendező […]
ARC Mindegy a homlokboltozat mélye, az orrnyereg hossza-széle, az arccsontok zabolátlan, egyenetlen éle. Mindegy, hogyan terül, omlik a bőr a vázra, hol kedves és merre mélabús az ábra; mindegy az arc gyűrött geometriája. Rejtett lankái, gyúrt vidéke, zavart, kusza, egybenőtt mindensége. Mindegy, merre apad és hol dús a szövet, porcot a hús hogyan követ; az […]
MUTASD Mutasd a gyengéid, mutasd meg minden nap. Hadd szeressem mindazt, ami legbelül vagy. Mutasd a bohócot, mutasd meg a balgát. Mutasd meg úgy, mintha Te is ezt akarnád. Mutasd az őrültet, mutasd meg a vadat. Hidd: senki sem láthat e fénylő Nap alatt. Mutasd még a félőst, mutasd a kegyetlent. Mutasd azt a titkos, […]
A szenvedélyemet racionálisan használnám ám föl… Janka! A szenvedélyemet átplántálnám beléd, hogy te legyél… malacka! A szenvedélyemet racionálisan használnám ám föl… Janka! Ellenállással hergelsz; Janka! Ellenállással lőn… malacka? Hagyd már… csókoljalak, Hagyd már… izgassalak! Ellenállással kerülsz kardra? Csókolj már, mert úgy várom; Janka! Csókolj, fogadom, s nagyon hagyom. Légy velem jó heves, Légy harcosabb… kedves! […]
Vágyhalmok limerikben A vágyam, mint dühöngő őrült, Kéri, legyünk már kielégült… Együnk egy pörköltöt, Majd igyunk egy fröccsöt. Hanna kedves, jössz, mint egy őrült? Hajt a vágy, mennék mint a szélvész, Nincs járat, itt állok útra kész… Iszunk majd csak fröccsöt, Nem kell az a pörkölt! Megnézem… átvisz-e a révész? * Vágyam, mint egy elégületlen, […]
(Bokorrímes) Vaddisznók kóricálnak az erdőszélen, Boldogan röfögnek és túrnak serényen. Visit a sok malac, tanulnak keményen. Az agancsosok, vad ösztönharcban kimerültek, Nagy testek egymásnak feszültek, majd, lemerültek… Pár hónap múlva lőn… és a borjak megszülettek! Erdőnek, sötét mélyén őzikék, hólé-sárban járnak, És nagyon unják már, de örülnek a tavaszi mának! * (Haiku) Hullámos dombsor Legelővel […]
Romantikus mesében… Este ültünk a hűs ligetbe, Azúr-selyemfény… rajtunk leple. Fák, bokrok meséltek, Vágyak égig értek… Hiányérzet, mélyen lelkembe. Hmm… a kedves nem tudta vágyamat? Pedig, esti fény is betakart. Fák, bokrok dugdostak A vágyak hajtottak. Nem orvosolta a vágyamat… * Éj van, hiányod fáj, várok rád… Vágykáosz testem, űz, hajt hozzád. Vágyom az ölelést, […]
