Posted by
Posted in

Vasutas szigor

Vasutas szigor Csattognak a kerekek, jó messzire kergetnek, Kitérőbe sodor a szigorú vasúti modor. Alakoskodnak a jelzők: “éretlennek ítélt felnőtt”. Forgóvázon padlólap, menesztenék alólam. Közbe lép a vasutastárs, Így szólt a forgalmi utasítás: Szemed mindig a pályán legyen! S tudd: zúzott kővel nincs győzelem. Dobják a vasat, majd szét hasad A füled a zajtól, s […]

Posted by
Posted in

Kapaszkodó

Kapaszkodó Két szék közé esve, szavakat keresve várok.. Lélektó tükrében tisztulni, látszódni vágyok. De a zord szellő a vízen hullámokat fodroz, Nem jön az ítélet, amely feloldoz. Szívszorító hívásom nem ér fel az égig, Gondolatom a felhők felől visszarémlik, S arcomba csapnak keményen az érzések; Nem hallják meg, nem jönnek ki a lépések.. Két szék […]

Posted by
Posted in

Néma hazugság

Emlékszel még? Pillantás volt. Bénítóan Elvarázsolt.   Sokkot kaptam. Ledermedtem. Megégetett, De szerettem.   Mosolyogtál És fegyverem Földre hullott. Már nem lelem.   Megkötöztél, Pedig nem is Szóltál hozzám. Rossz vagy te is.   Rossz boszorkány, Te nem szenvedsz. Bűbájoddal Tűkre fektetsz.   Meg is fojthatsz. Bármit lehet. Amit teszel, Értem teszed.   Pont ezt […]

Posted by
Posted in

Rólad, neked

Mielőtt végleg lehunyom majd a szemem, utolsó harangszókor majd rád emlékezem. Egybekelésünkre került egy igazi pecsét, jegygyűrűnkkel pecsételtük meg már rég. Te vagy létem szilárd összekötő lánca, morcos napokon is keserűségem románca. Életem mezsgyéjén rám boruló védőháló, szilárd jellemed, őszinteséged is időtálló. Erőt adsz nekem ha nagyon szenvedek, amikor az életnek fehér zászlót lengetek. Segítesz […]

Posted by
Posted in

Márciusi tél

Edit Szabó : Márciusi tél HAIKU CSOKOR Március hava faágakon felcsillan, tél végi szikra. Serceg talp alatt, halad léptek nyomában, vastag takaró. Hópihe repdes, a földre még sem ér le, felkapja a szél. Forgatja körbe, alányúl – megpörgeti, száll a felhőkbe. Buckák magasa messziről növekedik, szeleknek harca. Harc hatalomért, tél végi visszatérés erőt fitogtat. Késik […]

Posted by
Posted in

Túl bonyolult

Túl bonyolult Túl vagyok már annyi könnycseppen, Száz és száz darabban a szívem. Mégis mi értelme a lehullt faleveleknek, Ha egyszer újranőnek? Mi értelme a nyárnak, Ha télen a virágok megfagynak? Mi értelme neked és nekem? Mi értelme újra Rád néznem? Mi értelme volt annak a csóknak? Mi értelme? Most hol vagy? Keresselek? Szeretnéd? Vagy […]

Posted by
Posted in

Tengerparti nők

Edit Szabó : Tengerparti nők Távolból árbócos vitorla feszül a szélben, kibontva simul tengernek közepén, vidul szirének énekén. Tengerpart sárga homokján fürdőző lányok a partján, testükön táncol a napsugár, szellőnek hangja messze száll. Mozdulatukban kacérság, asszonyi létük vidámság, kilátó torony őre néz, vidám mosoly megy ő felé. Hiúság, asszony a neved, távolból adod mindened, mosoly […]

Posted by
Posted in

Csend

Ez egy igazán friss vers. Tegnap írtam. Kell néha egy kis csend, amiben elmélyülünk, ahol keressük a válaszokat, a nyugalmat, a békét.   Csend   Hiányzik. Néha úgy érzem, itt van, de csalódok megint. Félek. Hogy fájni fog neki. Bár tudnám előre. Akarom! Csak jó volna tudni mi a bajom. Hidd el! Nem akartam, hogy […]

Posted by
Posted in

Mozog a föld

Mozog a föld Bizony tudom, hogy nincsen úgy “Szeretlek!”- ahogy senkit meg nem hat és ragad és ahogyan odáig nem vezethet: “gyűlöld a tőrt, a húst, kutyád, magad.” Öröklét sincs, amely mindig melletted. S nincsen kötél, mely el sosem szakad, ha körbefonja vézna, gyönge tested. Ha két kézzel fogod, s erős nyakad… De van múlt, […]

Posted by
Posted in

Haikuk 3

Máglyáról Meglobbant a tűz. Elégtünk s a halott bűz újra visszaűz. Kinn Udvarom fényes. Rajta fekszik Nap, Hold is. Ugrálunk rajtuk. Tett Teszem, megteszem. Ami kell és ami jó. Tettem, megtettem. Csatában Ellen és mellett is küzdünk, küzdögetünk… Nem, nem adjuk fel. Egy eszesen-haiku Észnek dallama. Halljuk, ahogy összes szív s kéz elszavalja. Egy 1 […]