Orkán születik? TANQ -ban írta meg a szerzőpáros… Halk szél felébredez Már világosas hajnalban. Kakas máris fújja! Álomnak vége, feledés: Rózsaillatú ölelés. * Idő, a szellővel Langyos üzeneteket küld. Langymeleg az eső. Friss könnyként cseppen a bőrre, Tekint, tegnapi jövőre. * Lombok alatt bujt árny, Menekül sütő nap elől. Szellő máris langyos. Fa alá kergeti […]
Felhők vadul tobzódnak! Megjött a villámlás és zápor. Nap boldogan süt. Ragyog a Nap, levegő izzik, Távolban dörög és villámlik. * Az esőillat terjeng. Száraz minden és oly’ portalan. Árok, vízzel telt. Kósza felhőkből zápor hullik, Álmából a kutya felugrik. * Jól megkérgesedett az, Idős, nagyon terebélyes fa. Eső csak, hull rá. Tömörülnek riasztó felhők, […]
II. Világháború: krétai invázió. Az első vitorlázó gépek megjelenése jelentette az inváziót. Az elit rohamezred, hétszázötven embere jelentette már a kommandót. Utána már, jöttek a JU-52 –s szállító repülőgépek, Ejtőernyős-vadászokkal gyomrukban, ha, ideértek. Az Új-Zélandi vezénylő tábornok, Freyberg volt és csak nézte… Az ellenséges hadművelet látványa totál lenyűgözte. Százával érkeztek a repülők, egymás után, Ettől […]
Ágyamban szenvedek, Abigél, Ha itt lennél, kisegíthetnél. Pár orgazmusoddal, És a kéjvágyaddal… Nem kéne aludni… ha, lennél! Ágyamban keresem önmagam, De ez nem csökkenti a vágyam… Veled kéne lenni, Sokszor elélvezni… Rád zúdítanám a kéjvágyam! Ágyamban Neked is van helyed, Beszívnám kéjes leheleted. Te is támadhatnál, Ez, lelkemnek használ… Veled akarok lenni… Veled! Vecsés, 2019. […]
Kristófné Vidók Margit Ajándékba kapott idő Még őrzöm a lopott idő emlékét, nem szégyellem most szívem gyengeségét, mert újra hinni kezdtem az álmokban, ám könnypatakok gyűltek szemárkokban. Szeretnék feledni fájó, gondokat, midőn az élet szépségtől fosztogat, de félek, mit hoz a száguldó jövő, a percek, és az órák mind cselszövők. Néha járatlan utakon kell […]
Kristófné Vidók Margit A mi dalunk Fülembe dalol a szél egy dallamot, hallod-e, kedves? – ez a mi kis dalunk. Lágyan, édesen dúdol egy hajnalon, valcert jár a tavasz, de mi – siratunk. Az ifjúi érzelmek szilaj tánca egyszer majd szelíd öleléssé válik, a felejthetetlen románc virága átölel, elringat, de nem szikrázik. Páros ütemre dobban […]
Meditált a szerzőpáros… Ablakon kinézve, Álmodozok…, csak szétnézek. Erre teremtettünk? Szakadt lelkek buja vágya, Okoskodás iskolája, * Nincsen menekvésem, Életem, néma kiáltás. Elfoszlok… széthullok… Moslékhordó tarisznyája, Emberiség misztikája. * Égi menetrendben, Minden, már elrendeltetett! Minden, köve vésve… Hontalanság gyáva fegyver, Idegeknek gondos felcser. * Sodró a lendület, Én is sodródok! De merre? Hol fogok kikötni? […]
A vízióm nem akar elhagyni… A mai nap, mint a többi… de, teljesen más, Lelkünkben a vén gyász, mint a karalábé fás… Elhagyott a fránya élet, véglegesen már, Lehet, hogy nekünk, egy sírhalom az álompár… * (apeva) Jó Lenne Lelkemnek Némi béke! Lélekgyász, kínos! * Kulcsoljuk a kezünk, pislogó mécses fénye mellett, Kérjünk, hogy a […]
Edit Szabó : Alkonyi csendélet Körbejárta felettünk az eget, fénysugara messziről integet, narancsos fényben tündököl az ég, a Nap megmutatja még erejét. . Búcsúzik a virágzó álmoktól, enyhíti forróságát e tájról, tündöklése új földrészre vezet, ünnep lesz ott a feljövetele. . Lassan borul alkonyba országunk, halad útján távoli világunk, búcsút int a mezei virág is, […]
Edit Szabó : A természet szépsége Járom utamat, vágyom uralmam, a természet felett legyen erejem. . Értsem szépségét, erdők zöld színét, virág illatát, tisztás varázsát. . Forrón tűző nap, kalapom alatt, a földnek üzen oly szerelmesen. . Szemem messze lát, enyém a világ, hol erdők, mezők virága időz. . Szépség, természet, kérem légy velem, béke, […]
