„Isten a katonáink kezét teszi keménnyé S a katonáink harcát teszi majd győzelemmé! A kicsi Istenkép férfikézzé nő, Naggyá duzzad benne a férfierő.” „Aznap Oroszország felől érkeztek hideg légtömegek, Normafánál torlódtak… boldogan sízni vágyó tömegek.” Ezerkilencszáznegyvenhárom január közepén Még álmodozott a baka, igaz már csak szőr mentén… A már folyó offenzíva, még nem mérgezte át […]
Csak ülök és fázok bunkerben a vaskályha mellett, LI kettesen oroszok repülnek vonalak felett. Gyertyacsonkom, már alig pislákol, küzd a sötéttel, Ha elalszik, az élet is semmivé lesz a fénnyel? Várok, nagy poéta gondolatokra, Írnám én azokat nagy halmazokba, De úgy hallom, bunkeremtől oly’ nem messze, akna robban, Elveszi figyelmem, szívemben katona harag lobban. Mit […]
Szalad a távol… Fúj a szél. Nézem. A messzeség Ott véget ér, Ahol már nem érthetem meg, csak érzem. Lüktet a város, Bár fagyott. Furcsa. Úgy akarom, Hogy láthasson Forróságot, aki még látni tudja. Acélos minden… Kőkemény. Hideg. Értem én Hogy zord a tél, De ez a búskomorság mégis minek? Megfásult arcok… […]
1943. január 12. –e hajnalban… Figyelő tekintetek, fárad arcok, guvadt szemek, A túloldalon távcsövekben, minket úgy figyelnek! Lehet, hogy már elvesztünk, halál, valahol köztetek… A jeges hajnalok köd-gomolyában reszket még a reggel, Te meg csak ülsz hókupacon és bambulsz, sehová… merengel. De ha meghallod az első aknarobbanást… fel derengel. * Lomb nélküli fák, Dermesztőn hideg […]
elveszett már régen az ősi kőtábla botorkálunk csendben növekvő homályba* hitünk maradéka mammon után vágyik csodákat remélve csak pusztulás látszik de ha meg is lelnénk újra a kőtáblát éreznéd-e akkor hogy más élet vár rád vagy mert nem ad csodát töröd darabokra értelmét és hasznát agyad fel nem fogja itt maradt a sarka fogom a […]
A jeges földre kifolyatták az ősi magyar vért. Magyar bakát -elvitték-, harcolva kiutat remélt. Zúg a szél a Don-kanyari állásokba, De nem zúg a víz, oly’ vastag jég borítja. Ha épp nem lőnek, recsegve jajong a csönd, Ha nem esik hó, mindent beborít a köd. Itt csak szép csendesen folyik a Don folyó, Bakák nem […]
Ifjú, besorozott magyar baka, Három napja volt a frontvonalba. Neki még ekkor otthon járt az esze Ifjú nején s, hogy mikor lesz gyereke. A katona, rettegésben csak folyvást sikított, Befogva a fülét, mint kölyökkutya vinnyogott… Lőtték őket oroszok ágyúval, mindennel. Harci repülők bombázták őket, repesszel. Ő csak remélt, hogy hazamegy és álmodott az otthonról, De […]
Otthon Advent van. Itt lövés, jég, alázat! Muszkaföldön itt is! Mellemben gyalázat! Hónapok óta –nem akarok-, itt vagyok Mikor lesz az, hogy én is hazaindulok. Otthon a feleségem terhes Udvaron, Bodri kutya mérges, De tudom, hogy mind a ketten hazavárnak, Nélkülem a szívükben oly’ nagyon fáznak. Mi lesz, a kicsi babám megszületett már? Otthon is […]
Robbanásoktól nem hallom a papír sercegését… A versenyt futó lövedékek áradatában írok, Közben meg aknák sorban robbannak… remélem, még bírok… Itt a kegyetlen valóság az úr! Már, sírni sem bírok! Sivár, oly’ jeges a Tél-tábornok lehelet, Átjárja, fáradt, elveszett, fagyott testemet. Oly’ nagyon bánatos vagyok, hull a sós könnyem, Mert, mit a sors rám rótt, […]
az álarc ma olyan trendi a farsang mégis mást jelent nem kényszerből kell viselni bárkiből király is lehet vagy bohóc a csörgős sipka szabadon választott ma itt nem külvilágtól rád akasztva szabad érzés lángja feszít néhány nap bohókás álom utána minden a régi már csak bohóc lehetsz barátom kit idegőrlő robot vár addig vigadj táncolj […]
