Posted by
Posted in

Titok-sorozat

Titok-sorozat 1. A kék titka 1 Tudjuk a titkot, persze, tovább is adjuk… Nézd meg, az ég kék! 2. A kék titka 2 Tudjuk a titkot, persze, tovább is adjuk… Nézd meg, az ég zöld! 3. Tiéd Tenálad titkod. Suttogjad itt-ott, s ő is! Amíg kibírtok. 4. Nem tudja A só nem tudja, hogy ő […]

Posted by
Posted in

Városom, Miskolc

Ükapám a Felvidék szülötte, A család többi felmenője, Miskolc dolgos, büszke hőse. Ismerem városom, úgy, mint tenyerem, Már kicsi gyermekként, Utcáit róva, Csodáltam , házait, tereit. Kapui, az égtáj minden részén, Híressé váltak, épp, úgy, Mint hősei,híres emberei. Temetők sírjait, Napokig járhatnám, Nagyjaink, őseink előtt, Leborulván! Átvészelt e város, Sok háborút, és járványt, Árvizet, és […]

Posted by
Posted in

2018. A Családok éve.alkalmából : A Csoda c.versem.

Szeretek Valakit. Egy test vagyunk. Ezt még nem tudom, Csak érzem, addig, még a csodát Meg nem tapasztalom! Reggel, Ő ébreszt. Délben, követelőzik. Este, álomba ringat. Éjjel, Veled szuszog. Ez a CSODA! Tested megváltozik. Már nem számít a torz alak, Csak az számít, Ő jól legyen. Itt, a kis sarka. Amott, a könyöke. Ez, a […]

Posted by
Posted in

Hosszú út

Edit Szabó : Hosszú út Életünk egy hosszú út, létünk vágányokon fut, kiindulván megszületünk, állomásokhoz érkezünk. Kisebbek vagy nagyobbak, mibe éltünk sodródhat, véletlenül, szándékosan, alakítjuk a sorsunkat. Négy lábon még könnyű lét, nincs más, mint gyönyörűség, ahogy haladsz jövőd felé, állomások jönnek eléd. Vágyálmuk a boldogság, látomások előtt jársz, vidám élet és haladás végig vezet […]

Posted by
Posted in

Nő!

– Nő! – Ha tükör előtt állsz, mit látsz? Vissza – bentről – milyen Nő néz Rád? Nézd meg magad, nézz mélyen magadba… …hagyd a körmöd, hagyd a hajad. Vonzásodban légy Te magad, és színeid belülről ragyognak majd. Hagyd az ékszert, hagyd a ruhát, tiszta sugarát tekinteted szórja, s mosolyod adjon megnyugvást. Hagyd a cipőt, […]

Posted by
Posted in

Nulladik szín

– Nulladik szín – Utolsó hangom lesz majd az első, ott fenn, hol a csend újra haza tér; a sötétben időtlen lelkem fog látni – tükrén már halotti maszk, szemfedél. Kozmosz kapujában az Isten vár majd, s magához ölel, mint rég’ jó anyám; új dimenziókba ringat, ha kérem az űr hangtalan, mély dallamán. Arcaim tisztára […]

Posted by
Posted in

Késő

– Késő – Késő van. Fáradtan ülök. Ez a nap is kiszívott, rám unt, meggyötört. Az est megtörik – szilánkos éle kemény csillagokat karcol a kinti, mély sötétségbe. A megfeszült izom vállamon, a csonton ég, zsibong – forró vízben talán még kiold; de addig kiált, jajong a monoton ürességbe. Elnehezült az éjszaka. Önmagába roskad. A […]

Posted by
Posted in

Téli színek (gyermekvers)

– Téli színek – Fehér a kert és fehér járda, fehér a szél is, mi táncát járja; fehér az utca, fehér a város, fehérben alszik a téli táj most. Szürke az út és szürke az égbolt, szürke a kedvem, sehol egy színfolt; szürke az ablak, a tó, a folyó, s benne a felleg, az álomfogó. […]

Posted by
Posted in

Galambok (gyermekvers)

– Galambok – Lapos, ferde háztetőkre mit szórhatott a magas Ég? Apró sötét foltocskákkal tarkított ott minden cserép! Gubancos, drága gyöngyfüzér, vagy mazsola, drazsé lehet? Angyalkéz rakott tán’ oda ennyi kerek, szürke követ? Most hirtelen szárnyra kelnek, s felröppenek mind az égbe: nagy vargabetűt szántanak az égszínkék ürességbe. Hullámokban megmozgatják, átrajzolják a teret, és csapatokban […]

Posted by
Posted in

Hányszor!

Hányszor ültem összegömbölyödve, fázva és félve? Mikor lesz új remény?   Hányszor gondoltam remegve, egyszer majd más lesz az este?! Lesz fény!   Hányszor kértem, hogy változzon meg minden, mert kibírhatatlan a tény.   Hányszor kerestem, kutattam reménytelenül, hogy legyen végre új tény.   Hányszor vesztettem, újra kezdtem újra félre tettem, hogy legyen új fény. […]