Posted by
Posted in

Örömmorzsák

  A csend lábujjhegyen járjon, semmi ne zavarja álmom. Ne sorold most a gondokat, szunnyadjon el a gondolat. Add nekem a perc örömét, jó a súlytalan lebegés. Boldog a jelen pillanat, múlttá lesz töredék alatt. Két sóhaj között megszökik, darabjaira szétesik. Sokáig még bennem lüktet, örömmorzsák ízét érzem. Szunnyadjon el a gondolat, ne sorold most […]

Posted by
Posted in

Az elveszett lámpás

  A szentjánosbogárnak nagy volt a bánata, útközben elveszett a kicsinyke lámpása. Nélküle nem látott a sötét bokor alatt, sírdogált egyedül, hisz fény nélkül maradt. Meghallották zokogását bogár társai, ezerszámra érkeztek neki segíteni. Keresték mindenütt a picike lámpását, nélküle semmit sem ér egy szentjánosbogár. Hajnal felé egy fűszálra fennakadva, megtalálták ott,bogár nélkül világítva. Örömmel vitték […]

Posted by
Posted in

Egy hadifogoly vallomása

  Szabadság vágya úgy éget, lázam minden kínját érzem, az éhség mindig meggyötör, belém rugdos megint az őr. Szögesdrót mögött csak várom, hogy elmúljon a rémálom, a lelkem még élni akar, éjjel reményével takar. A halál itt kergetőzik, elkapja ki következik, a kínok hegyét megmászom, a halál völgyét bejárom. Semmit sem ér az életem, benned […]

Posted by
Posted in

Anyám virágoskertje

  Tavasszal majd a nárciszok újra virítani fognak, őrzi a régmúlt emlékét a dolgos hétköznapoknak. A diófa árnyékában csak a gondolatom hűsöl, a májusfa majd virágzik a családi fészek kihűl. A sok színű liliomok tövében, megbújt ibolyák, tulipán sorok pompája őrzi, Anyám keze nyomát. Elültettem kertembe az emlékezés virágát, az új tavasz majd elhozza Anyám […]

Posted by
Posted in

Krizantémok útra kelnek

  Temetők csendes nyugalma, örök álom birodalma, láthatatlan lelkek háza, sírhantokkal takarása. Krizantémok útra kelnek, megtelnek vele a kelyhek, nagy sóhajokat lehelnek, esőcseppekkel könnyeznek. Legyen idő emlékezni, virágokat elrendezni, mécseseket meggyújtani, a lelkeknek fényt küldeni. Krizantémok illatával, sercegő fények lángjával, bánatos szívek kínjával, halkan elmondott imával.

Posted by
Posted in

Poéták Gyöngye!

A haikuban és versben írt elismerés Jézusom, segíts! Hihető ez? Káprázat? Poéták Gyöngye! * Amit Te ezek szerint tudsz, az már maga a csoda, Te vagy a POÉTAKIRÁLYNŐ cím várományosa! Én itt a messzi alvégen, mától örülök, hogy szóba állsz velem! Megleptél rendesen, ezen túl a barátságodért esedezem. Kérlek, ha lelöksz a pástról, legyen fájdalommentes, […]

Posted by
Posted in

Nevetve jő ősz

Renga-láncvers, európai stílusban… Nevetve jő ősz! Hűvös magabiztosság! Harmat pelerin. Langyos nappalok, Éjszakák már hűvösek. Vidám őszi nap… Majd megmutatja, Hogy átveszi hatalmat. Kezdi a korát… Felhők érkeznek, Szürkésfehér báránykák. Napot takarják! Szélviharok is Tömzsi tömegben jönnek. Hetyke nyegleség. Illeg-billeg mind, Összebújva táncolnak. Rázzák farukat. Adomákat hoz A szél. Süvítve mesél. Tudósítások. Gyülekeznek már, A […]

Posted by
Posted in

Bezárva

(tanka) Szürke fal épült már körülötted széttört álmokból. Vajon át tudsz majd törni rajta, vagy végleg magába zár?