Posted by
Posted in

Versíró diákok

B. Mester Éva   Versíró diákok   Hat arnóti kisdiák az iskolában egy – egy órát szívesen tölt a könyvtárban. Betűk között, könyvek között cseperednek egyszer csak a versíráshoz kapnak kedvet.   Éva néni két csoportra osztja őket, jó tanáccsal látja el a kérdezőket. Verset írnak kétszer háromfős csapatban, lelkesednek, már az első pillanatban.   […]

Posted by
Posted in

Metamorfózis

B. Mester Éva   Metamorfózis   Te szavakat festesz én képekben élek neked mind a színek titokzatos fények nekem csak a szavak rímmel vagy rím nélkül felhőket karcolva önmagából épül gondolattá válik a kép is a szó is pillangószárnyú híd a metamorfózis te kifelé indulsz én odabent várlak végtelen a világ mégis rám találhatsz.   […]

Posted by
Posted in

Téli emlék

Lelkemmel látom, mint régi emléket, voltak nyugodt, fehér teleink, amikor szobánkban hosszan pihent az árnyék,  gyapjú sálba leheltük hárs illatát, álmos altatókat dúdolt a tűz lángja, fényében álmot szőtt a romantika, s bűvös éjeken, mint meséinkben, jégvirágok mögül szerelmünket leste a hold.

Posted by
Posted in

Mosolyhangok♥

Sirámok üveghangjai csillannak fel néha Madárpinty rekedtségével kísérve, S olykor fordítsd el fejed Hogy szeretettel nézzél feléje. Lelki szemeid nyitottak a világra Boldog idők sose feledd, Ha a múlt beinteget, Mosolyogj rá, s mond neki elkésett. Fantáziával festett illatban, Álmodtuk, hogy egyszerre sírunk, nevetünk S mi már kiment a divatból A kirakatba már be nem […]

Posted by
Posted in

A rózsa halála

„Bár holtra metszé kertész görbe kése” a gyönyörű színben pompázó rózsát, vázában tündököl, ontja illatát. Élteti szépsége dicsőítése.   Napok múlnak és egyre bánatosabb, érzi sorsa végül beteljesedik, a sok ellankadó szirma leesik. Pedig ő volt a legcsodálatosabb.   Nem volt vetélytársa a rózsakertben, a szellő átölelte lágyan, csendesen. Hitte mindig örülhet az életnek.   […]

Posted by
Posted in

CSODÁMAT MEGVÁROM

Kéretlen örömöt Köszönöm nem kérem Bujkálnak közönyök Békésen átélem   Letaglóz gyűlölet Szerénység kenyerem Nem kell a bűvölet Dolgos két tenyerem   Lelkemben áhítat Elmémben jó tétek Szeretet átitat Jót s rosszat megélek   Múltamban sok teher Fájó a gondolat Emlékim százezer Szirmokat bontogat   Lépek egy új útra Jelenben megállok Friss vízért jó kútra […]

Posted by
Posted in

Téli táj

Havas,szél borzolta hótakaró, Olyan mint egy fehér golyó, A hó és jég foglya, Most a föld birodalma.   Fenyőágon kristálygolyók, Tobozai hóval birkózók, Zúgó patak befagyva, Szendereg elhagyatva.   Jeges tó tükrében csodálja Magát a deres fa, Őszi színes falevél, Jégkristály a peremén.   Merengő, fehér e táj, Csend és nyugalom vár, Hó altatja a […]

Posted by
Posted in

Kedvenceim

Edit Szabó : Kedvenceim Nehéz kérdést tettek fel most énnekem, melyik lehet a szeretett kötetem, a szobámban nincsen számuk, annyi van, polcaimon sorakoznak duplásan. Gyermekkorban kezdődött e szenvedély, rejtvényküldés, nyereményem a regény, rádióban bemondták a nevemet, számításom hozott eredményeket. Paplan alatt elemlámpa fényénél, olvastam a kedvenceim regényét, hosszú harc a magyar népszabadságért, boldogság volt, láttam […]

Posted by
Posted in

Papa, vigyél haza!

Papa, vigyél haza! Elment a papa az óvoda előtt is. Szép tavaszi idő volt, sütött a nap is. Viháncolás hallatszott az udvarról, kicsi fiú meg is látta  őt hátulról. Szalad gyorsan, kiabál is előre. -Papa, vigyél haza magaddal ebédre! Nézi, nézi az kicsijét a felnőtt. Ott volt ám a nagy kerítés még köztük. -Drága kicsim […]

Posted by
Posted in

Januárban tavasz

Edit Szabó : Januárban tavasz Váltakoznak évszakok, várjuk az új holnapot, tavasz után itt a nyár, villan őszi napsugár. Télnek ideje érkezett, még sem érzek hideget, mutatóba hullt a hó, egy-két napig takaró. Napsugár fénye ragyog, új életkedvet adott, pára, köd és esőcsepp, már a föld is éledez. Hóvirágok nyílanak, barkák bimbót bontanak, tavasz van […]