Posted by
Posted in

Majd ha, egyszer úgy találom

Majd ha egyszer úgy találom, Akkor tollam jól kirántom… Papírra rovom, a magas égbe kiáltom… És tudom, így azzal magam, én jól elásom… Miért kell poétának olyant írni? Mert poétának feladat… ily’ lenni! Vecsés, 2013. december 30. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Alkonyodik…

Az estéről, apevában… Már Bíbor Alkonyat Simogatja Horizont hátát. * A Múltra Hálót fon A nesztelen, Vakká lett sötét. * A Gond Barázda Semmivé lesz Mély sötétségben. * Az Árnyak Is tűnőben… Vaksötétben Erre nincs szükség. * A Nap Fénye Sápadtan Álomba merül. * Az Idő Tűnődik. Most mi legyen? Inkább, megy tovább. * A […]

Posted by
Posted in

Orvul lopakodik az este…

Sunyin, orvul lopakodik az este, Sétálót, mindent beterít sejtelme… Menekvés előle nincs… olyan beste. Én próbálom és vigyázom a sötétet, Temetem a nappali keserűséget. Ahogy a fény-sötétet nézem, oly’ ferde… Mintha nem látna elég jól, ember szeme. A fények dőlnek, mint a pisai ferde torony, Mint a hajléktalan, akit lenyomott a mákony. Merengve, tán’ lopva […]

Posted by
Posted in

Klotz Mária: Még mindig

A fény, ami körülvesz, átölel, a te sugárzásod, szikrázó napsütés benned – bennem. A fájdalom, ami belénk hasít, nyavalygásaink, rettentő kínok nálad – nálam. Ne várd a csillaghullást, virágnyílást, de higgy összeérő kezeinkben, egybefolyó ereinkben, erőinkben! Te meg én mi vagyunk. Összetartozunk.

Posted by
Posted in

Klotz Mária: Berobbant az ősz

Ránk rontott az új évszak, eressz lángsugarú nyár, hosszú, fájó elmúlás vár. Büszkén érkezve győz, hófehér telet megelőz, fájdalmas a színpompás ősz. Roppant széllel, szitáló esővel kerget, jaj, kezem, lábam reszket, csodás virágot, koronás fát eltemet. Most éppen halvány a szürkesége, ölelő pártfogóm lesz végre, elkápráztat pompás színe, emelkedettsége. A semmiség útvesztőibe vezet – de […]

Posted by
Posted in

Klotz Mária: világkarácsony

zöld tánc lámpáslánc kigyullad-e az első adventi gyertya a lélekkoszorún ebben a béke nélküli haldokló világban fényes papír lélekgyógyír felragyog-e a második adventi gyertya a szeretetkoszorún ebben a hit nélküli fájdalmas világban forralt bor pusztuló kor ég-e a harmadik adventi gyertya az örömkoszorún ebben a szeretet nélküli golgota világban csendes éj templomfény csillog-e a negyedik […]

Posted by
Posted in

Elmúlás… 2.

Az elmúlást versben és 10 szavasokban írta a szerzőpáros A múlt, mint nagy sziklafal, a tényeket őrzi rég, Meg a régmúlt történéseit nagyon védi még… A múlt orma csak, fel, olyan nagyon magasba tőr, Kutakodás közben a saját magányom gyötör…. Már nem táplál életet, Nincs ereje. Odalett minden, jéggé dermedt. * Ismerem az ördögöt, biztosan […]

Posted by
Posted in

Elmúlás… 1.

Versben és európai stílusú haikuban, valamint 10 szavasokban… Fény kikandikál A hajnali felhőkből. Sugara, villog. Arcomon vesztegel, enyhén melenget, Nyárnak nyoma veszett, ősz búcsút rebesget. * Kinézek az ablakon, rögvest látom a havat. Jobban nézem, keresem, de nem látom a nyarat. Már, itt a tél és a nyárból emlékem sem maradt… * Színes avar-szín Keveredik […]

Posted by
Posted in

Hildácska…

Oly’ jó, hogy vagy nekem Hildácska, Kén’ már használható villácska. Szép testedre vágyok, Mit nagyon imádok. Hildácska, lesz gyűrött… szoknyácska? Nevetve szeretném lepedőt, Gyűrögetni, mint jellemerőt. Nevetem, Te mosnál, Sőt, te is vasalnál. Kérek légyottot… teljesedőt. Mond kedves, hogy áll a válóper? Lelkem kíntól engem leteper. Légy szabad és enyém, Pihennénk, rét füvén… Hildácskám! Vágyad, […]