Posted by
Posted in

Furfangom

(Septolet) Furfangom Fölkavarom, Nem gyónok, Cicáskodok… Csavaros észjárással fejtegetek… Józanul dülöngélve hergelgetek… Jótékonyságból, keresztbe teszek… * Érthető válasz adni, Értelmet… választani. Gondolkozzon hallgató, Csepeg csobolyó… Haldoklik öreganyó. Kinek furfangosodjak? Majmoljak? * Ördög nem alszik, Nem hörcsög… antik. Gyűlölet csöpög, Zömöken röhög, Röfög… Lét göcög, Cöcög… (Bokorrímes) Ördög nem alszik, még csak kicsit sem pihen, Lazán […]

Posted by
Posted in

Gonosz indulatok

Hétköznapi pszichológia… Van, kit állandóan természetes, gonosz indulatok, hátsó szándékok vezetnek. Erről lemondani, ezen változtatni az érintettek nem tudnak. Akinek természetes, hogy az élet dolgaihoz, hozzáállásai ilyenek Az Nagy bajban van, ha ez természetes életvitel, élni csak így tudnak. Bizony az ilyen torz, beteg lelkek… okozói tragikus következményeknek. Vecsés, 2018. március 10. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Az időm sürget!

Hétköznapi pszichológia… Hangosan ketyeg az életórája mindenkinek, Nekem is, de vajh’ meddig van fölhúzva? A ketyegés mulasztja, elfogynak az életpercek, És Lassan majd lejárt, élet nagy játéka. Időm sürget, életem miért is, ti múló percek? Vecsés, 2017. június 5. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Elfogynak

Hétköznapi pszichológia… Az éveink elfogynak, De, hogy mennyi van, senki (miért?) nem mondta. Végleg le, mikor fogynak? Tán’ Elvész, vagy újrakezdődik évek sora? Halál szól; biz’ nem fognak! Vecsés, 2017. május 31. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Látszólag

Hétköznapi pszichológia… Látszólag asszimilálódik az ember, Mert, ezt akarják hinni a többiek. Lélekbe persze, hogy… ilyet nem mer, S Piszkálják a többiek, a fenegyerekek. A sors majd, úgyis közbeszól, bekever. Vecsés, 2017. június 4. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Nagy ál-arcos-bál

Az egész életem egy mocskos, nagy ál-arcos-bál! Nem akartam soha a színjátékot, vártam, hogy megáll… Az egész életem egy mocskos, nagy ál-arcos-bál! Másnál nem láttam, vagy hallottam hasonlót, Az én életemben az ördög, csak úgy berúgta az ajtót, Másnál nem láttam, vagy hallottam hasonlót. Életemben vidám voltam és folyvást, boldogan daloltam, A torkom ki volt […]

Posted by
Posted in

Köd lepi az agyamat?

Télies, sűrű köd lepi az agyamat, Múlatok magamon, kacagom magamat. Télies, sűrű köd lepi az agyamat. Van, amit annyira rosszul látok, hogy nem látom? Öregen, már begyepesedtem? Magam vagyok a bálványom? Van, amit annyira rosszul látok, hogy nem látom? Öregen, amikor sok bajjal jár a létem, A lét státusz délibábját sem menthetem, Öregen, amikor sok […]

Posted by
Posted in

Ó, a vágyunk

Limerikben írta a szerzőpáros… A vágyunk, nem akar elhagyni, De jó lenne, téged csókolni! Érezni testedet, Átélni lelkedet. Sok-mindenhol csak puszilgatni. Vágyunk szüntelen, mérhetetlen, Legyen már száj szájon, test testen! Ez egyetlen álmom, Csakis erre vágyom! Szívesen tengnék szerelmeden! * Ha engedelmes lennél, öröm Volna és nem volna rökönyöm. Tudod, mindent csak a Közös örömre. […]

Posted by
Posted in

Erős a kötődés

Edit Szabó : Erős a kötődés Ébredezik új természet erejével, készen áll a kisgyerek a lépteivel, új nemzedék áll talpára hamarosan, nyári szellő és az ősz fej árnyékában. . Csendben ülő édesanya nyári szellő, lelkében zeng édes öröm kikeletről, kis gyermeke új útra lép,lassan feláll, nyári napnak sugarával indulhat már ! . Az ősz ember […]

Posted by
Posted in

Szépségeink

Edit Szabó : Szépségeink Lágyan ringó, hullámzó tó zöldes színben csónakázó, Elpihen a dombok között, fák közé beékelődött. . Körülötte hajladoznak, fák lombjai csókot dobnak, árnyékukban édes élet, végtelenség, nem kísértet. . Sziklafalak meredeznek, szirtjük fehérsége remeg, visszaveri a tó vize, zöld és fehér együtt zizeg. . A nap fénye oly szikrázó, hatalmával némán bíró, […]