Posted by
Posted in

Igazságot adj…

“Én népemért már nem imádkozom; Sebem halálos – némán hordozom;” (Sajó Sándor: Nem imádkozom…) sokszor kulcsolod imára a kezed mormolt szavak szállnak az ég felé ott belül csupa könny most a lelked remény nincs már minden az ördögé hitted a bűnös nem lesz “égi pályán” mindenkinek jut majd munka és kenyér de csalódva érzed, úr […]

Posted by
Posted in

Téli tavaszom

Edit Szabó Téli tavaszom / humorral / Azt mondják, hogy itt van a tél, fehérségét nem érzem én, a mínuszok leragadtak, nincsen bennem semmi harag. A félelem messze szaladt, sok tüzelőm még megmaradt, nem száll dühöm sem az égre, napsugára mind elvitte. Nem ébredek mínuszokra, fejem alatt nincsen párna, takaróm is levetettem, egészségem nem feledtem. […]

Posted by
Posted in

Októberi remények

Októberi remények (for my Squirrel)   Valami lángolt bennem, valami égett, S ez bevilágította a nagy mindenséget. Egy boldog pillanatban az érzés belém vágott, Magaménak éreztem a szerelemvilágot.   Valami lángolt bennem, valami égett, Reményteli kicsi szívem rossz útra tévedt. Hisz örömöm múló léte túl hamar eljött, Éreztem, hogy késői íze bennem úgy feltör.   […]

Posted by
Posted in

Faluban a tél ereje

Edit Szabó : Faluban a tél ereje Csillogó hó falu szerte, utcákat is betemette, fehérsége messze virít, a szépsége szemet vakít. Tél szépsége van itt végre, mélységében a reménye, örömet ád minden háznak, boldogságot a világnak. Tél tengere megérkezett, hóval lepte a vidéket, kéményekből füst tör elő, életöröm bent lelhető. Haza várja a lakóját, falu […]

Posted by
Posted in

Csejte vára

/ Felvidék / A Kárpátok titokzatos várkastélyának romjai magas szikla csúcsán állnak. Itt – ott épek még falai.   Már az őskorban lakott volt e csodálatosan szép táj, bizonyítják tárgyak, miket találtak ásatásoknál.   Hont – Pázmány nembeli Kázmér, és rokonok építtették. Cseh király seregeinek támadásától megvédték.   A várat elfoglalta, és kis ideig bitorolta, […]

Posted by
Posted in

(K)érdem

“Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga?” Talán ha trillázva énekelne a mondatok néma zuhataga. Mit ér a térben élő ember, van-e súlya ékes szavának? Felsikít-e az értékrendszer a hibák lázas korszakának? Sír a kín, de szólni nem mer, talpak alatt futnak el az évek. Mit ér a cifra jogrendszer, jut-e szerep a […]

Posted by
Posted in

Semmi közepén

Színtelen a város, Zavaró hangos zaj a csendben. Félek, hogy csak ennyi, Zöldellő fa, de sivár környezetben. Szeretnék messzire elmenni. Indulnék, ha senki nem követne. Indulnék, ha az égi főnök bármit megengedne. Nem kell az útra semmi, Ha hagynák, már elfutottam volna, Az mindegy, hogy mezítláb, Vagy szakadt cipőben taposok a porba. Itt van ez […]

Posted by
Posted in

Szálló idő

Azért nevet a szél Ha rázza az ágat, Mert védtelen a fa, Nem is kiabálhat. Hiába van reggel, Hiába van hideg, Valaki még alszik, Más pedig már siet. Mindenki csak teszi, Mit a sors rászabott. Senki sem kérdezi, Neki mért ez jutott. Kinek van ideje? Nekem rég elfogyott. Már rohannom kéne, Csak sajnos nem tudok. […]

Posted by
Posted in

Jégkirály

Áll a világ végén Jégkirálynak vára, Mit havas domb csúcsára Fagyasztott magának. De magas a várfal! Kemény építmény. Széles és merev, Mint a király a tetején. Jégkirály az ura Jégbirodalmának. Ember nem megy oda, Mert vacogna és fázna. Vacogna és fázna, A hóban elmerülne, Vagy mint Csipkerózsika, Álomba szenderülne. A jégkirály soha nem akarta, Hogy […]