Posted by
Posted in

Pillangó

  Száll a lepke Esőben és fagyban, Száll a lepke Hűvös pirkadatban.   Aprócska vándor, Kit nem vár haza senki, Csak csodálkoznak, Ha látják ellibbenni.   Gyönge gyönyörűség, Oly védtelen, oly árva, Vagy csak sok buta ember, Ha ránéz, annak látja.   Pedig valójában Kitartó túlélő. Szárnyát szél megtépte, Majd szétáztatta eső.   Volt, hogy […]

Posted by
Posted in

Felettem a béka

(vers, apeva, tanka variációk egy témára) felettem a béka oly elérhetetlen néha tör egyre magasabbra s én térden állva hullok alá a pokolba… A béka felettem. Számomra még elérhetetlen. Én térden állva pokolba hullok alá közben a béka tör egyre magasabbra ott fenn a fejem felett.

Posted by
Posted in

…talán a sarkon…

“Mint páros gót oszlopok összeforrtan Tartjuk a reménység boltíveit” (Garai Gábor: Elátkozottan) “Mint páros gót oszlopok összeforrtan” málló alappal de sziklaszilárdan elrejtve agyunk mosott tekercseit állunk hozsannázva a frusztrált magányban harcolni ha kell a világ ellen itt s vádak halmazát hurcolja a szél ajkunk már csak “kétes” szóra nyílik tudjuk a végén nem terem babér […]

Posted by
Posted in

…nem alkuszom…

onnan jöttem, hol véget érnek hitvány agyak és szóképletek nem frusztrálnak hamis istenek sem blazírt próféták alkotta szentek nem alkuszom én már a sorssal a csend néha őrült morajjal próbál betörni a zilált agyamba vágyak szűkölnek álmokat tagadva csillagkoszorúból tör át a fény s a horizont csorbult szegletén egy másik világ karol belém keresztem már […]

Posted by
Posted in

Nem fontos már…

Nem fontos már az adott szó sem, a világ csalfa és értelmetlen. Itt saját álmot kerget minden része, közöny és lenézés most az egésze, hogy így van, nem frusztrál nem bánom, még fenntart és eltart a belső világom. Tétre, befutóra: ez mind csak látszat, érteni minek, talán majd másnap. Ha tűzzel játszol lehet megéget, a […]

Posted by
Posted in

Jeges szorítás

  „Örökzöldön a hósapka nem örök.” Szél korbácsolja egyre a fákat, lerázva róluk a hósapkákat, águk jeges szorítástól nyöszörög.   Madárfészket rejt ágainak mélyén, védve hidegtől a remegőket, éhségtől és fagytól szenvedőket. Egymáshoz bújva szebb napot remélvén.   Hófelhők eltakarják a Napot, szürkébe borítva a világot. A természet is mélabús ruhát ölt.   Szomorú sóhajtások […]

Posted by
Posted in

méltó leszek-e…

“Aki méltó – magában hordja a szépet s az álmélkodást; ” (Garai Gábor: Visszfény) méltó leszek-e egykor arra, hogy hordozzam magamban a szépet ragyogó fénnyel az estéket megtölteni, űzni a sötétet s nem leszek többé rabja sorsomnak és a földi létnek mert visszarángat gravitációja és sárba döngöl a kósza végzet méltó leszek-e egykor arra hogy […]

Posted by
Posted in

A vadgalamb panasza

Szerző: Kozma Barnáné     A vadgalamb panasza   Keresem a párom Vajon hol találom? Síró hangon hívom Tollait találom   Ó te sas madár Elkövetted már Elragadtad őt Fiai mellől   Én őrzöm egyedül Nem lesz védtelenül Védem és etetem Vízzel is itatom   Bűnös sas madár Repülj már tovább Kínzó fájdalom Ül a […]

Posted by
Posted in

Megsárgult kép

Kozma Barnáné Dandé Valéria:   Megsárgult kép   Megsárgult képen még együtt vagytok S őriztetek sok száz titkot. Arcotokon figyelem a nyugalmat, Tudtátok,hogy e kép emlék marad. Ágnes dédanyám,Imre dédapám, Már sorban állnak az ükunokák. Talán kevesen tudják kik voltatok, De ti akkor is az őseim vagytok. Rég az örökkévalóságba mentetek, De génjeimben tovább éltetek. […]

Posted by
Posted in

Bőgő

Kozma Barnáné Dandé Valéria: BŐGŐ A veszedelmes tatárjárás idején történt Hogyan pusztítottak el egy települést. E legenda szájról-szájra szállt, Még ma is így adják tovább. Érmelléki hegyek alatti síkságon Pici falu állt az elterülő lápon. lakói ismerték a nádas rejtekét, Embernek és állatnak biztos menedékét. Dolgos napjaik boldogan teltek, Az anyák gyermeket neveltek. Portyázó tatároktól […]