Posted by
Posted in

Rézvörös Hold…

A rézvörös Hold méltóságteljesen előbukkant hegy mögül És vöröses fényével megvilágította a párafátyolt. A kis-lak ablakai tompán fénylettek és fölül A Hold, bár oly’ lassan kezdte, de szépen zsugorodott. Egyre feljebb, csak fel, egyre magasabbra kapaszkodott Közben lassan elvesztette a vöröses árnyalatát. Menetközben egész lassan átöltözött, felruházkodott, Ember, állat örömére, felvette ezüstös kabátját. Az égen, […]

Posted by
Posted in

Holdtalan anziksz

Estéli csendélet tavasszal… A holdtalan, vaksötét éjszaka, ráterül mindenre, A nesztelen, zizzenéstelen csend lett a lételeme. Hirtelen, messze ugatni kezdett egy rekedtes kutya, És fogott! Mérges, könyörtelen hangja szerint, nem mulya. Az eget eltakarja egy egybefüggő felhőalap, Enyhe szél fúj és esőszagot hoz….. sötét, beleharap. Az esőszag egyre élesebb lett és kellemes volt, A másik […]

Posted by
Posted in

Egymás egyszerű tisztelete…

Rossz felé megy a világ, s nem vagyok egyedül, Lehet még valaha, hogy haza fényre derül? Párok már nem esküdnek, így el nem is válnak, A tömegek érzelem nélkül mivé válnak? Szeretet, egymás egyszerű tisztelete segítene, Ha bármilyen kicsi emberség még itt-ott leledzene… Vecsés, 2013. május 22. – Kustra Ferenc József

Posted by
Posted in

Intelligens hallgatás

Hétköznapi pszichológia… Az élet ködében a szemafort sem látni, Az életvonat zakatol, a köd színorgia. Állomás vagy ütköző? Ezt ki kell várni! És Sínpár is lehet törött, mert már ócska… Elveszett sorsban a múlt! Kár felfújni… Vecsés, 2017. június 5. – Kustra Ferenc József

Posted by
Posted in

A lét ködében…

Hétköznapi pszichológia… Az élet ködében a szemafort sem látni, Az életvonat zakatol, a köd színorgia. Állomás vagy ütköző? Ezt ki kell várni! És Sínpár is lehet törött, mert már ócska… Elveszett sorsban a múlt! Kár felfújni… Vecsés, 2017. június 5. – Kustra Ferenc József

Posted by
Posted in

Tavaszodik

Madárdaltól hangos az erdő, Mezei csokor lett a mező, Mégis kizöldül a temető. Nap bekacsint függönyön keresztül, Családban, lakásban öröm zendül, Jó idő jön, tavaszon keresztül. A tél mérge végre már elfolyik, Sáros hólé tetőről lefolyik, Hurrá! Hurrá! Végre tavaszodik. Budapest, 1997. március 2. – Kustra Ferenc József

Posted by
Posted in

Tenmagad Uram!

Ne kíméld tenmagad Uram, adj erőt! Hadd vegyek teli tüdővel, levegőt… Szeretnék már jó mélyeket lélegezni! De jó volna, egy jó életet élni… Adj már erőt, hogy éljem az életem! Mért haragszol, ellened nem vétettem… Vecsés, 2002. június 20. – Kustra Ferenc József

Posted by
Posted in

Jó lenne újra…

a csend mesél én hallgatom mellettem ül az ágyamon nincs szóvirág sem cikornya csak való világ ha mese volna jó lenne újra magasan szállni nem a pocsolya szélén dagonyázni egymást szeretni mint akkor régen csak úgy elveszni szemed tüzében de a csend mesél magam vagyok bár megtehetném nem lázadok

Posted by
Posted in

Hamiskás az ősz mosolya…

Süt a nap korlátok nélkül, De már nem olyan nagy fényül, Amihez a nyáron hozzászoktunk, Amikor volt nyári hőség, poklunk. Fénysugár áthatol a fák lombjai közt, De már csak hamiskás a mosolya, füröszt Még ugyan langymelegben és süt Ránk, de már nem égünk, nem megsüt. Rozsdásodó levelek közt a napsugár Új színeket ad a lombnak, […]

Posted by
Posted in

Látod fényt sírnak…

“Megváltást, lám, ez sem hozott, ez a kéthétnyi ÉLET;” (Garai Gábor: Megváltás) látod fényt sírnak most a hajnalok az élet szólít ma is mennem kell megváltást nem remélek nem kapok teszem a dolgom és nem adom fel ott túl a messzeségen más a világ mindaz mi most van messzire kerül de talán nyílik még itt […]