Posted by
Posted in

A lokomotív

Európai stílusú haikuban… A lokomotív Éjjel is látja utat. Holdfény kíséri. * Mozdony, szuszogva Tőr utat a sötétbe. Felhőtlen égbolt. * Alagútban a Zaj, fülsiketítő lett. Itt nincs holdvilág. * Sötétben füst szállt, Még szerkocsi is köhög. Látni a végét. * Alagút végén, Újra terül a holdfény. Látóhatár nyílt. * Vonat, majd megáll, Mozdonyt feltöltik […]

Posted by
Posted in

Rímben a sóról…!

Fránya só! Nem hátsó Gondolat kiváltó,… Vitára citáló! Együk, vagy ne együk? Gondolkodunk, esszük! Ne együk? Mi végre? Só az élet része. A só az ember étkezésének a része, Használni kell, főként egészség megőrzésre! Amit sósan eszünk, azt ne együk édesen. Ezt akarják ránk beszélni… félelmetesen. Az persze igaz, sót, sóval enni? Ezt sem kell […]

Posted by
Posted in

Gibraltárban…

Álltam, néztem, előttem Gibraltár sziklája emelkedett, Lent a tengerszoros kék vize oly’ sejtelmesen csillogott, A játékos hullámokon afrikai napfény ugrándozott. Belenéztem a kékes verőfénybe… lélek énekelgetett. Jó mélyen beszívtam a sós tengeri levegőt, Megcsodáltam szemben lévő hegylánc szép vonalát. Levegő varázslatos, élvezem a lágyságát. De megyek tovább, várok még élményt… a következőt. Vecsés, 2014. november […]

Posted by
Posted in

Hósivatagban…

Szibériai hadifogságról, versben, európai tankában, haikuban. Győzelembe bízz! Lesz csendes éj, napsütés! Borultság múlik. Reményünk: szeretetben. Elérjük az életben? * Az élet csendes És tajték színű a nap. Béke leng körbe. Mindenhonnan lőnek ránk! Nem jut már farsangi fánk. * Kit elkaptak az Elveszett, „vég” az ura! Vagy a szerencse… * Anyám csak zokog. Tán’, […]

Posted by
Posted in

Homoksivatagban…

A monumentális homoksivatagról… monumentális haiku csokor Homoksivatag, Éhség, aszály és halál. Félelem éled. * Itt kirándulni? Ez nagy tévedés lehet. Utolsó lehet… * Téves felmérés. Nem turista útvonal. Lassú, kínos vég… * Itt nincs nagymenő. Túlélők, temetettek. Nyertesek: haza! * Sivatag. Homok. Üst nincs. Purgatórium. Ez kegyelmetlen! * Sivatag maga A perzselő pusztaság. Élő pokol […]

Posted by
Posted in

Tevekaraván…

Karaván, karaván, óh, te tevekaraván… A sivatag homokjában vonul, sétálván. Tevéket nem zavarja, ha jő a homokvihar Az arabok meg ott élnek, hozzászoknak hamar. A tuaregek ősi sivataglakó nomád nép, Kékfestő ruhájuk, ha szél fújja, lobog, olyan szép. Ők nem tevéken járnak, ám, vérbeli lovasok, Azt nem tudni, lovakat hogy itatják, ez titok. A karavánnal […]

Posted by
Posted in

Kezdődő pirkadatban…

Az ég alján, mint kinyomott tejszínhab a felhő, Göcsörtös, de ahogy úszik, nagyon előkelő! Ezt látom én a megkezdődő pirkadatban, Álmos szemem is kipattant e pillanatban… Gyönyörű szép szín kavalkád világlott föl, Csak néztem, kijöttem az ébredésemből… Remélem az új napom is szép színes lesz, Lelkem is, bokrokkal együtt virágos lesz. Vecsés, 2015. február 1. […]

Posted by
Posted in

Gaz csábító vagy ámító?

Olyan vagy, mint habcsók a karácsonyfán… nekem erre nem telik. Olyan vagy, mint az ima, nem hallik… a harangot félreverik. Olyan vagy, mint a délibáb… mesés, nagy szemkápráztató. Olyan vagy, mint illó tünemény… valóság elaltató. Pedig kívántalak, vártalak, egész életemben, De nem jöttél és meghaltam, a saját végletemben. Szerencse! Te nem vagy a híres, gaz […]

Posted by
Posted in

Vegyes vágott…

Vad, vizionáló gondolatok, felaprózva… Botrány a sztárok éltetője? Tán’ ez siker megteremtője… Ez lehet lélek, belső hője? * Járdán kutyagumiba lép az ember, Otthon, lakásba bemenni majd nem mer… Ezt megtudva, az asszony biztos elver. * Boldogok a lelki szegények, mert nem tudnak… Egyesek, sokan, hogy ne tudjanak, csak isznak, Ezzel meg jó példát mutatnak […]

Posted by
Posted in

Homályzuhatag

Európai stílusú fél-haiku csokorban… Homályzuhatag Mutat utat az estben? Vaksi iránytű? * Homályzuhatag Az élet. Csak és este? Láthatatlanság? * Homályzuhatag, Éj leple alatt, tömény… Csillan a reggel? * Homályzuhatag, Tapogatós vaksötét… Markolt pirkadat. * Homályzuhatag Ok: nincs érvényesülés… Vergődés biztos. Vecsés, 2018. január 11. – Kustra Ferenc