“Mint lépcsőzugban a pormacska: gyűlik puhán a korszak mocska. (Petri György: Hírösszefoglaló) kendőzetlen vad áramlatok tisztuljon a kép csak várhatok mocsok szemét úton útfélen istenem ezt is meg kell élnem minden fontos csak az ember nem a mélység mély mint egy tengerszem ködök borítják a holnapot kopott emlékek róluk álmodok most pormacskákat sodor a szél […]
a zaj elhal csend telepszik az alma mater falaira te állsz virággal a kezedben a mára gondolsz nem holnapra véget ért a gyermekkorod vár téged a nagybetűs élet ballagás van a rokonok mind csak téged ünnepelnek még füledben cseng a nóta “most búcsúzunk és elmegyünk” ma még ünnep csupa móka a nap is mosolyog velünk […]
Rejtélyes, sötét éjszaka: Csillagok drámai színpada. Főszereplő, de nincs szava. A homályba veszve ragyog, És eltűnik, ha eljő a pirkadat. Részegen, bódultan táncol, Arcára írva a mámor. Fénye megbabonázhat bárhol. Lehelete a hűs köd illata, És hozzá szólnak mind az álmok. Hajnalban dühössé válik, Mérgében búcsúzni vágyik. Színe, mint vérvörös kárpit. A madarak […]
Rózsa Iván: Vers-vetélés Álomba bújt vers, Elvetélt fél-ébrenlét, Összegyűrt papír… Budakalász, 2018. május 5.
Látod, a magas fenyő apró magból bújt elő, napról-napra, évről-évre erősödött zsenge törzse, kiállt sok fagyos napot, forró nyárban szomjazott, ágait ha vihar tépte, nem szidta a szelet érte, ahogy gyűltek évei, sokasodtak gondjai, de türelme erősödött, nem sürgette ő az időt, mikor odaérett, sorba’ tobozait elhullatta, s elégedetten emelte, homlokát az őszi égre.
1954. november 14-én Békéscsabán születtem. Édesapám szobafestő, édesanyám kiskereskedő volt, már mindketten meghaltak. Gyermekkorom és ifjúságom a nagykorúságomig Vésztőn telt el. Színes, élményekben gazdag falusi gyermekkorom volt. Ezt ma is nagy kincsnek tartom, nem rabolták el a szüleim a gyermekkoromat, hagytak játszani. Az általános iskolát, a gimnáziumot Vésztőn végeztem el. Miután leérettségiztem, 1973 nyarán Budapestre […]
A tél bundáját lerázva roppanva bontják levelüket a zsenge rügyek. Kikeleti hóvirág óvatos szerénységgel dugja ki fejecskéjét a földből, félve tekint körbe, itt-e ideje jöttének? Madár-raj rebben a fákról. Nehézkes felhő-falkát kerget a szél. Fürgén táncol a fény. A szürke, a kék színek összefonódva olvadnak az ég vízébe.
Rózsa Iván: Kávés haikuk Forró, fekete: Kolumbia termette Kávé remeke. Arabica – jó. Robusta – erősen jó. Keverék – legjobb! Fennsíkok földjén, Kávébab cserjén termett Fekete gyöngyszem. A Maran kávé Semmihez sem fogható Íze, zamata. Olasz pörkölés – A legjobb a világon! – Mondja egy magyar… Modena éke A Molinari kávé: Királyi zamat. Pavarotti és […]
Egy kép, egy hang, egy mozdulat – három értelmes pillanat, követik a többiek, ne hagyd, hogy űrrel teljenek, töltsd beléjük álmaid, gyöngédséged,vágyaid, telítsd könnyel, kacajjal, öleléssel, sóhajjal, színezd hittel, békével, jó szóval, szeretettel, így teljes pillanataid gazdagítják napjaid.
Amikor a tekintetünk összeér, a pillanat a lelkünkig is betér. Bennünk a hangos szó mindig beakad. Mit is mondhat az, ki szólni sem tudhat? A szerető ölelés a mi szavunk. Más mondja el minden szép gondolatunk. Az együtt töltött idő a programunk. Törődés az, mit egymásnak adhatunk. Fájó szívünk érzi igazán, […]
