Posted by
Posted in

társaimnak…nőnapra

nőnap és tavasz két gyönyörű csoda élet szépsége múló pillanata vágyódva nézni ahogy virág bomlik s csokorba szedve átadni nekik hisz ők azok kik a tavaszt hordozzák nők feleségek szeretők anyák az életért kevés az örök hála néhány szál virág csók a nők arcára ölelés néha sokkal többet érne mint odanyomott csokor a kezébe elmormolt […]

Posted by
Posted in

mint egy fergeteges…

mint egy fergeteges vad karnevál sorsjátékban ilyen a földi élet az ember mindig alkot fabrikál tálcán kínálva viszi az enyészet kántált penitenciák szabott utak keresztre feszítve jövőnk árnyai múlt ködébe vesző néma gondolat elhunytakat sorra megidézi hősök voltak múltjuk temetetlen hullott rájuk az évszázad mocska bár isten előtt a sorsod fedetlen sárba tapos az uralkodó […]

Posted by
Posted in

Tavasz hírnöke

Edit Szabó : A tavasz hírnöke Nyílnak a hóvirágok és ibolyák, vígan bólintanak, bár a föld kopár, fehéren és kék színekben pompáznak, jelei tavasznak már úton járnak. Lassan zöldülnek a tavaszi rétek, hallgatják messziről szólózenéket, szárnyak csattognak magasan az égen, vándormadár haza térhet fészkére. Hosszú útról megérkeznek hazánkba, gólya szárnya meglibben a magasban, elfáradtak, néha […]

Posted by
Posted in

KORSZERŰ NYOMOR

A befejezetlen utcákon díszletek a házak. Ósdiak voltak már akkor is, amikor beléjük hurcolkodtak az első lakók. A zugfalvak tompa bája egészen patyomkinszerű. Az elszántan kidőlni készülő kerítések mögött, összetartóbb szegénység integet, a balga városok neonvarázsa helyett, fánkról álmodik, s ünnepek alatt segélyruhát kap valahány gyerek. A televízió, mely bádogantennával csapol jelet az égből, mint […]

Posted by
Posted in

ÖRÖKSÉG

Minden testamentum legyen végig írva. Ha nem kezdtél még bele, késő, már ne tedd. Kőre freccsent vérből feketüljön tinta, csontujjakból véső, s dühös fegyverek. Minden testamentum pecséttel lezárva, ördögök szeméből kikapart szurokkal. Eleven teremtmény soha meg ne lássa, s ne akarja mohón, reszkető marokkal. Van -e testamentum, íratlan könyvekben, mely feloldja azt, hogy a sors […]

Posted by
Posted in

Keringő

Edit Szabó :: Keringő Aranylóan sárgul határ, vígan dalol minden madár, nyárba köszöntött a tavasz, vágynak örömöt így adhat. Szép látvány emberi szemnek, vidámságot ad gyereknek, kicsi lány a rengetegben, pitypang virág a kedvence. Csokrot szedett koszorúnak, homlokán oly szépen mutat, örömében táncra perdül, körülötte virág rezdül. Keringőzik virág fölött, elidőzik pitypang között, csupasz karját […]

Posted by
Posted in

Viselt körülmény…

Hétköznapi pszichológia… meditáció. Ahogy a Hold megvilágítja a fákat, Nekem úgy kellene felismernem mákat, Ahogy a Hold megvilágítja a fákat. * Így öregen, lehet, Nem is kell már felismerés… Hold meg csak, világít. Szerelem szárnyán repkedtem, Örök szerelmet reméltem. * Az élet értelme vajon a lét? Vagy lét adja az élet értelmét? * Ha nincs […]

Posted by
Posted in

ENGEDJÉTEK HOZZÁM

Rozsda marja tövig a fákat, ez nem a megszokott Ősz. „Anyu, az Isten bácsi? És ha éhes, akkor mit főz? Katlanban kotyvaszt -e új világokat, s ha jön a Tél, készít -e ködmönt fagyból meg jégvirágokat? Fűszernek mit használ, és kertészkedik-e néha-néha? Termetre milyen lehet; alacsony, kövér vagy langaléta? Kezére csap vajon egyfiának, ha rendetlen […]

Posted by
Posted in

Rád hagyom

Levél voltam, kopott bélyeg, fénylő maszat, néma szád. Árnyékfoltban zöld fakéreg, árvaságban rossz család. Senki voltam zengő csúcson, mocsár mentén égő rét. Hegedűszó olcsó húrom. Odakozmált estebéd. Hazug voltam, kilőtt puska. Vízbe vetett szürke kő. Tövig rágott almacsutka, elhajított keszkenő. Kabát voltam pőre testen, alvó berek, sárga tó. Erdők mélyén térdre estem. Kinek szólt az […]

Posted by
Posted in

Korszakváltás

Sakkjátszmát imitál ezernyi bábu Mattot ad végül egy szegény paraszt Eladó játékod kedvező árú Valaki fizet, de évet halaszt Királlyá válik a névtelen herceg Cinikus mosolya rosszat jelent Csupasz főtéren bábok hevernek Feloszlik, elszéled két parlament Árkádok alatt egy eltépett rózsa Szirma az élet, keveset ér Süllyedő hajó áll száradó dokkba Kormányán remegő, piszkos tenyér […]