Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ki mennyit ér?

Rózsa Iván: Ki mennyit ér? Az idő hullámhosszán megáll az idő: Netán fekete lyukaké a jövő?! A tér erőterében feloszlik a tér: Mint Isten előtt, mindenki annyit ér… Budakalász, 2019. október 18.

Posted by
Posted in

Töredékek

Csonttá fagyott útszéli virágrögök, eltévedt és lepergett délelőttök. Kínlódó újra szeretni vágyás, groteszk fintorba torzult mosolygás.   Tétova, egymást kereső kezek, Sohasem találkozó tekintetek. Meggondolatlan kimondott szavak, Melyek a múltból visszhangzanak.   Egy arc a fényképről még utánanéz, Az egy egyetlen átöröklött igaz emlék. Minden más csak félbeszakadt gondolat, Mely végtelen képzeletekből fakadt.

Posted by
Posted in

Gyertyák és mécsesek…

Néhai rokonokat meglátogattam… Lépteimmel lassacskán araszolok az avaron, Gyertya és mécses lángok végig kísérnek utamon… Bejöttem én nyitott kapuszárnyon. Ülök majd padon. Virrasztott éjjel… Letaglóz a fájdalom… Vágy-domb még épül… * Éjjel, fogy remény, Sötétség, nem segítség. Szívben, gyász az úr! * Varázslatos, arany-napsütéses világ ez, De a mélyben lakó, ha kinéz, szakadt nemez. Reggel […]

Posted by
Posted in

Ködgomoly

(Septolet) Micsoda ködgomoly! Nem mosoly… Nem látok kutyaházig, Marad sokáig… Napfény, benne oszlik, Foszlik, Porlik… * (Senrjon) Idő levelet rezez, Szépség valószínűtlen! Ez az. Körgomoly gurul. * A köd ábrázolása, Vak festőnek nem feladata. Nap, csak áttetsző. * Már van őszi ezer szín, Otthon, csak duruzsol a kályha. Nyálkás, hideg köd. * (Septolet) Kéményen, Gólyafészek […]

Posted by
Posted in

Amálka

Szerelmi vágyódás a romantikázásra… Édes Amálka, Messze, távolból, jer, mert várlak. Légy kartávolságra, imádlak. Legyél velem, fogd kezem, ne kergess bánatba. Van enélkül is bőn’ bajom, létem álarcba… Édeském, Málka Kerülj elő, kérd ölelő kart. Szerelmem szomorúfűz… vízpart. Közben azért beleturkálnék… dús hajadba. De finom lenne, bent a szeretni- valódba. Édeske, Mála! Főzöm az ebédet […]

Posted by
Posted in

Óh, Te…

Óh, Te táncos lábú, finomkodó Óh, Te zavart-lelkű, csillám-szóró, Óh, Te ígérgető, vágyfokozó, hitegető, Óh, Te hazudozó, álomhozó sötét felhő! Óh, Te élet, miért is vagy Te ilyen csapodár, Óh, Te élet, miért nem… mikor kegyelmezel már? Vecsés, 2013. június 5. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Sűrűdő ködben…

Vakon megyek nagyon sűrűdő ködben, Ha jól hallom nem jön senki mögöttem… Egyedül ballagok véges utamon, Nem látok semmit se, teljesen vakon. Magam vádoltam komisz árulással, De a népem árult el, jajdulással. Tudom a megoldást, nem érdekel senkit, Csak sír a népem, de miért nem tesz semmit? Ki volt rám kíváncsi és kik is hallgattak […]

Posted by
Posted in

Változás

Ahogy nincs soha lelke az időnek, Hódolnék, ama perverz élvezetnek, Hogy a pillantásomat tövig döfném, Háta közepébe, nem erőlködvén. A pechről szólok, e sátánfajzatról, Kit, már ki kéne rúgni a világból, Mert nem hagy békén, szelleme tobzódik És nem ereszt, fog és csak erőlködik. És a vihar, tovább dühöng, zakatol, A hullámok egymást tolják egymástól. […]

Posted by
Posted in

Homokszemek

Forrón sütő nap és a poshadt tócsák… Ezek manapság természeti csodák. Száradó muskátli az ablakba, Konyult mezei virág… határba. Én jó meleg homokban csak úgy hasalok, Hátamon görögnek homokszem gyalogok… Hová görögtök szögletes homokszemek? Ha megszáradtok, úgyis csak leperegtek…. Vecsés, 2013. július 17. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

A lélekharang

Giling-galang… bim-bam… Szinte cseng a lélekharang. Bim-bam… giling-galang… Ki húzza kötelet? Minek? Lélek nem ad jelet, Végleg üresedett…? Lélekharang most már Örökre halk, néma marad… Csendes lélekharang… Vecsés, 2016. április 3. – Kustra Ferenc – HIAQ –ban írt; Stummer László, „Lélekharang” c. műve átirata a szerző engedélyével.