Posted by
Posted in

Emlékezés röviden…

Éjszakai vízió versben és apevában… Már csak emlék vagy nekem, de benne vagy a múltamban, Én még nem feledtelek, benn vagy éjszakai víziómban… Emlék maradtál, Múltam része. Álmomba Vissza Jársz. Csak Emlék Vagy múltból. Álmomban élsz, Szívem nem felejt. * Emlékszem, veled milyen jókat eveztem a boldogság tengerén… Amíg velem voltál és szerettél, én voltam […]

Posted by
Posted in

Fájdalom hamvak

Hétköznapi pszichológia… Az Idő Nem gyógyít, Csak megtanít, Nélküle élni. Fájdalom enyhül, könny kevesebb gördül. Végtelen űr tátong, nem törpül. * A fájdalom hamvait lassan széthordja a szél, De, a hiány vajon mitől fog múlni? Széthulló fájdalommal vajon, mit veszítettél S A veszteség, mennyire fog földúlni? Ha meg olyan vagy, hogy lelkedben túlfeszíttettél? * Szív […]

Posted by
Posted in

Terített asztal…

“Így jár, aki válogat” Alkonyodik és Bátrabbá lesz a sötét. Éjjel, oly’ fagyos. Napok óta nem eszek, Számba csak vizet veszek. * Róka oson a Neki oly’ magas hóban. Orra izgatott! Lakodalomba megyek, Hogy jót és nagyot egyek. * A környéket még Vékony köd is takarja. Az éhség, nagy-úr! Illatozik a leves, Kihűlt már, majdnem […]

Posted by
Posted in

Szégyelljem?

Magyar vagyok, magyarnak születtem… Szégyelljem, hogy magyarnak születtem? * Nem! Hazám Szeretem. Magyar vagyok! Büszkén kimondom. Vecsés, 2002. április 13. – Szabadka, 2017. augusztus 8. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, az apevát alá szerző és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit.

Posted by
Posted in

Hetven táján

(3 soros-zárttükrös) Csak kiderült, szenvedelem ez az élet, Hetven táján derült ki, ember mivé lett… Csak kiderült, szenvedelem ez az élet. (Senrjon) Sok évvel a hátadon Rádöbbensz, hogy még nem is éltél. Kín volt életed. * Későn jön rá az ember, Hogy még úgy igazán nem is élt. Eltolta létét. * Nemcsak, hogy kiderült az, […]

Posted by
Posted in

Életnek a tárgya

(Sedoka) Tárgya életnek: Fejlődés folyamata. Hasznos, kevés feledés Életnek tárgya: Tudat előremenet. Ne feledd szeretetet. * (Anaforás 10 szavas duó) Tudás… fejlődés alapja, tanulj szüntelen! Szeretet is tudomány… tanulj, kétszeresen! Tudás, fejlődés… életcélja, Tanulj meg szeretni, légyen szíved a szeretet-éléskamrája. * Nincs már igazság! Hazug gyűlölet az úr! Világ, csak efelé megy? Igazság, már vész… […]

Posted by
Posted in

Hetvenegy elmúltam

Elmúltam hetvenegy, felnőttként még nem volt szeretet napja… De! Sokszor éreztem, hogy elkapott a létem halál-karma… A messzi égből nem hullott rám áldás és főként szeretet, Így nem is tapasztaltam meg a mannafogyasztó életet. Felmentést ad, ha sírhalomra borulok… Akkor a kert végébe, egy nagyot ások… De, én azt hiszem, a sorsom… immár mállok! (3 […]

Posted by
Posted in

Porcelánszöveg…vagy valami más

 Az év Pedagógus költője 2019 pályázatára ezt a versem küldtem:  Porcelánszöveg…vagy valami más   Békalencse, vakszerencse, zöld szembogár kikukucskál, ki a tóból, mintha lesne – félre nézek, az se használ. Bugyborékol a víz mélye, fölfelé tör a sötétből a gonoszság rút fekélye, épp a pokol ördögétől.   Színjáték ez, az isteni – hozzám elér Dante […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Számadás

Rózsa Iván: Számadás Próbálkozz magad, próbálkozz mással! Ha mással nem is, hát látomással… De ne kergetőzz kámforszerű rémlátomással! Csak Istennek tartozol vallomással… Budakalász, 2019. szeptember 18.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Fokozatok vége

Rózsa Iván: Fokozatok vége Ok, okozat… Életminőségben azért van pár fokozat… Élet végén, közepén… Megtalál téged a türelmes, bölcs erény… Budakalász, 2019. szeptember 11.