Posted by
Posted in

abbahagyom…

tényleg kínrímek és halálvágy sóhaj mi tollam végén a papírra csepeg hagyd abba mondják nem olyan nagy óhaj nem a te dolgod a versírás öreg jobb lenne gondolom magamnak írni hisz alig szólítok meg embereket kínrímek gyűlnek már csak a papíron “borzadva” olvassa ki verset szeret abbahagyom döntöttem kiszállok a fióknak írok én csak ezután […]

Posted by
Posted in

szél űzte sötét felhők…

szél űzte sötét felhők rohannak szürkére színezik a kék eget néha átvillan köztük egy tétova napsugár de már nem ad meleget temető csendjében virágok között állok a sír előtt és gondolkodom mintha szárny suhanna a fejem fölött szeretteim nyugodt hangját hallom de csak a szél játszik égi dallamot s a gyertyák lassan csonkig égnek ők […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Nem erőd, Erőd…

Rózsa Iván: Nem erőd, Erőd… Nem remélhetek, Erőd legyőzött, Halál: Most már örülhetsz… Nem céltalan lét, Erőd segít meg, Jézus: Küzdök és bízom! Nem vakondtúrás: Erőd, vár, erődítmény – Hit véd Sátántól… Nemtelen halál: Erőd elszáll, diktátor – Már várja a nép… Nemek, igenek: Erődök, várak, villák – S magánhadsereg… Nem a Halálra! Erőd a […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kényelem

Rózsa Iván: Kényelem Kényelmesebb pokolba zuhanni, mint egekig repülni… Kényelmesebb az igazság-keresés helyett hazugságoknak felülni… Kényelmes ez a világ, csak egy valamiben nem lusta: Mindenki magának kapar, az emberiségnek ennyire futja… Pécs, 2018. október 30.

Posted by
Posted in

Átjárón a változás

Selymes susogás simogat. Hűvös lehelet ez már reggelente. Megölel lágyan, majd tova siklik, a szőlő illatával csiklandozik.   Megadással nyújtózkodik az ív, széles tartópilléreit kitárva. Itt kapaszkodik az izzó napsugárba, amott benyúl a fagyos havazásba.   Beérett a termés, beérett a munka. Barnul a levél, barnul a létfonala, melyeket a múló idő festett meg ilyen […]

Posted by
Posted in

Elmondom még

Felhívlak majd holnap, mindig  jó barát vagy. Kell, hogy kimondjak még néhány szép szót neked,   Hogy végleg elfeledd. Egyszer én is voltam a mindened neked. Nagyon jó volt veled!   Légy most újra boldog, ne gyötrődj már tovább! Ez most már az a vég, mikor a múltból  elég.   Itt van az újabb nap, […]

Posted by
Posted in

Nyaralunk!

Pára permet hullik a tengerbe. Mind máris megszűnik ott egyszerre.   Dobd be a gondjaidat melléje, hadd semmisüljön meg mind örökre!   Szabadítsd meg a lelked mindentől! Most már nyugton nyaralunk ne szédülj!   Add magad teljesen a ringásnak! Ez a csodás boldogság nem várhat!    

Posted by
Posted in

Legyen béke!

Újabb két vasmadár mart bele a kéklő égbe, a vidék felett embereket megrettentve. Közel szálltak, talán bombázni akarnak?! Nem volt még elég nyomora a falunak? – Idáig eljöttek, senkit nem kímélnek! Gyerekek, asszonyok mit remélhetnek? Menekül  mindenki, amerre csak mehet, -Jaj, a pólyából egy csecsemő kiesett! Kap anyja utána, ahogy csak lehet. -Te fiú, hová […]

Posted by
Posted in

Sajgó sóhajok

Ül a teraszon szinte mozdulatlanul, tekintete téved ide-oda hangtalanul.   Amikor az ételt finnyáskodva nézed, látszik, a szemében keserű düh ébred. Milyen az, mikor bármit megevett volna, ha valaki leteszi  neki az asztalra?   Amikor szekrényből nincs mit felvenni, ugyan már, csak fejével biccenti. Milyen az, mikor valakinek nincs mása, egy ing, egy nadrág az […]

Posted by
Posted in

Mindenszentek

Kitekintő: haikuban A tömegsírban Névtelenek fekszenek. Ők is hőseink. * Halotti máglyák Lobbannak Indiában. Ott ez szertartás. * Van, hol nem félnek Haláltól. Dicsőséges. Tán nem mennek el… * Vannak még törzsek, Hol mindenki ünnepel. Közös búcsúzás. * Vannak oly’ helyek, Ahol fehér a gyász színe. Halotti tor van. * Nálunk fekete A gyász színe. […]