Posted by
Posted in

Régi május elsejék !

Edit Szabó : Régi május elsejék ! Nem felejtett régi emlék bennem a május elsejék, szerelem és politika, felhők felett leng májusfa. Csoda fényes majálisok, vonultak a kisdobosok, zászlót lengettek a nagyok, zene szólt és dal harsogott. Szabadtéri rendezvényen Csanyik völgyi ünnepségen sült a hurka meg a kolbász, bográcsban főtt a jó gulyás. Munkásember vígan […]

Posted by
Posted in

Tűz…

Tűz-sorozat 1. Meg-… A tűz megéget. Kellemetlen ez, tudom, olvasok tovább. 2. El-… A tűz eléget- ett, a hamvaink is ég- nek és tüzelnek 3. Nagyon tüzes Ég az óceán. Bárha erre képtelen. Ég a csillag is.

Posted by
Posted in

Őskohó

Megint csak salak, Megint csak salak, Kevés a vas, ami marad, Kihűl a kovács keze alatt! Velence, 2018. április 16.

Posted by
Posted in

Minden késésben … Megérkezett!

Böjti szelek Nem tereltek Fellegeket. A bárányok Valahol elmaradtak, Nem adtak hangot kolompnak, A fák feketén, csupaszon vártak, Minden mozdulatlan volt, Pedig Húsvét volt! Böjti szelek Nem sepertek Eget, utcát, teret, Csak eső esett, Ahogy könny pereg. A harangok hallgattak, Az állatok elbújtak, Minden mozdulatlan volt, Pedig Húsvét volt! Böjti szelek Nem fújtak, Minden csendben […]

Posted by
Posted in

az ősi jóslat csendben…

cafatokra tépett kicsinyke ország tépte szaggatta dúlta Trianon nagyságát őrzi még a timpanon átlépett rajta a fejlődő világ belső háború dúl megosztott a nép egymást mocskolja most is az ellen miközben “keresztény” itt a szellem a megbocsájtás már rég nem erény hazugság fátyla takar be mindent a győztes üvölt rút szitkokat szór az országból kiűzné […]

Posted by
Posted in

Azért, mert

Azért, mert 1. Oka van… annak, hogy lehetek. Az apa óhajtá. És hát jómagam is, Van-anya méhéből. “Menjek már kifele!” (Van-anya őssejtföld légét szívja be-ki…) 2. Oka van… annak, hogy remegek. Hogy a koporsómat én őrangyalom-e? az, aki majd nyitja?! És félek: nehogy a cica kilöttyintse tányérból tejemet. 3. Oka van annak is bizonyos, hogy […]

Posted by
Posted in

Mindenhol

Mindenhol     Itt az erdő. Hiúz tépi kecskéd. Vagy épp ellopott vastüdőd. Itt elültetsz, siess, bölcs örökkék fenyőt.   És kiszáradt vidék, holdi, merkúri táj. Minden elfut, ha lát. Éppen itt, lám, emelsz-   Mit?! Homokvárakat, félve-elbújva él bennük ördögkirály. Földbe szállt angyal is.   És ha felhőre, ülsz? Szép Zeusznak nyomán… Lég’zeted, látható, […]

Posted by
Posted in

Sorsod a sorsom

Tegnap éjjel nálad jártam. Valóság? Vagy álmot láttam? Feküdtünk a zöldben Az égre tekintve, Sorsunk összefonódva, Kezed a kezemben, Az időt nem törődve Hagytuk, hogy békességben A csoda végre megtörténjen, Megszülessen a boldogság. Ébredést csicsergett a rét, Magához vont a csend, Új színekbe öltöztek a gondolatok, Életünk fakult vásznán festmény született, Szerelem! Áradt a fény, […]

Posted by
Posted in

Szent György napján

Edit Szabó : Szent György napján Áprilisnak legvégén látszik tavasz, megjövén, bőven terem füvet rét, jöhet a legeltetés. Szent György napja érkezett, vessző hajt ki tehenet, gazda keze még oly lágy, tűzön lesz az áthajtás. Pásztor ünnep javából, váltsuk meg a rontástól, füstöljük az istállót, szedjük meg a harmatot. A jószágnak enni kell, a jó […]

Posted by
Posted in

MINDIG UGYANAZ(T) TESZI!

MINDIG UGYANAZ(T) TESZI!   (Parafrázis Radnóti Miklós Razglednica (4) című versére)   Most ezt is fogjam egyedül a sorsomra, mintha a felelős mindenért ő volna, hogy rányomta homlokomra a bélyeget, mint marhára, mit izzó vassal égetett?   Rajtam van az első születésem óta elrejtve mondatba, a kiejtett szóba; ami most, az már megtörtént százszor velem. […]