Posted by
Posted in

Míg tart

Míg folytonos a lélegzésem, Addig tart az én reménységem! (HIAQ) Reményem bennem él Míg szívem dobog s lélegzem. Remény nélkül nincs lét. * (sedoka) Lélegzetvétel – Szád sarkában remény ül, Élni, élni, élni még! Lélegzetvétel – Nélkül élni nem lehet, Reményt ez szabályozza. * Amíg tart az én reménységem, Addig elkerül a végzetem! Míg remény […]

Posted by
Posted in

már átkarol…

már átkarol a csend a sötét éjben csillagfény játszik az ég oszlopain szférák zenéje mi átüt a csenden csak kósza szél oson a lét partjain álmok és valóság keverednek s az emlékezet képeket vetít látom maga ifjan és gyereknek anyám mosolya újra boldogít recsegve omlik rám a képzelet mit látni véltem tova úszik emlék csupán […]

Posted by
Posted in

abbahagyom…

tényleg kínrímek és halálvágy sóhaj mi tollam végén a papírra csepeg hagyd abba mondják nem olyan nagy óhaj nem a te dolgod a versírás öreg jobb lenne gondolom magamnak írni hisz alig szólítok meg embereket kínrímek gyűlnek már csak a papíron “borzadva” olvassa ki verset szeret abbahagyom döntöttem kiszállok a fióknak írok én csak ezután […]

Posted by
Posted in

szél űzte sötét felhők…

szél űzte sötét felhők rohannak szürkére színezik a kék eget néha átvillan köztük egy tétova napsugár de már nem ad meleget temető csendjében virágok között állok a sír előtt és gondolkodom mintha szárny suhanna a fejem fölött szeretteim nyugodt hangját hallom de csak a szél játszik égi dallamot s a gyertyák lassan csonkig égnek ők […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Nem erőd, Erőd…

Rózsa Iván: Nem erőd, Erőd… Nem remélhetek, Erőd legyőzött, Halál: Most már örülhetsz… Nem céltalan lét, Erőd segít meg, Jézus: Küzdök és bízom! Nem vakondtúrás: Erőd, vár, erődítmény – Hit véd Sátántól… Nemtelen halál: Erőd elszáll, diktátor – Már várja a nép… Nemek, igenek: Erődök, várak, villák – S magánhadsereg… Nem a Halálra! Erőd a […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kényelem

Rózsa Iván: Kényelem Kényelmesebb pokolba zuhanni, mint egekig repülni… Kényelmesebb az igazság-keresés helyett hazugságoknak felülni… Kényelmes ez a világ, csak egy valamiben nem lusta: Mindenki magának kapar, az emberiségnek ennyire futja… Pécs, 2018. október 30.

Posted by
Posted in

Átjárón a változás

Selymes susogás simogat. Hűvös lehelet ez már reggelente. Megölel lágyan, majd tova siklik, a szőlő illatával csiklandozik.   Megadással nyújtózkodik az ív, széles tartópilléreit kitárva. Itt kapaszkodik az izzó napsugárba, amott benyúl a fagyos havazásba.   Beérett a termés, beérett a munka. Barnul a levél, barnul a létfonala, melyeket a múló idő festett meg ilyen […]

Posted by
Posted in

Elmondom még

Felhívlak majd holnap, mindig  jó barát vagy. Kell, hogy kimondjak még néhány szép szót neked,   Hogy végleg elfeledd. Egyszer én is voltam a mindened neked. Nagyon jó volt veled!   Légy most újra boldog, ne gyötrődj már tovább! Ez most már az a vég, mikor a múltból  elég.   Itt van az újabb nap, […]