Posted by

B. Mester Éva: Partodra vetett aranyhal – könyvbemutató

2018. szeptember 22-én mutattuk be B. Mester Éva szerzőnk Partodra vetett aranyhal című verseskötetét Miskolcon, a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban. A rendezvényen a szerző mellett Kocsisné Heiler Éva előadónk és a kötet szerkesztői, Zsoldos Adrienn és Zsoldos Árpád olvastak fel a kötetből. A kellemes hangulatú összejövetelt dedikálás és állófogadás zárta. A kötetet […]

Posted by
Posted in

nevem senki…

ki vagyok én kérdezem magamtól tükörbe nézve de álarc takar fény sem világít meg a magasból szürke a háttér és minden bizarr árnyék sincsen nem valós az élet vadnak látszom a félelmeken túl nem tudom már hogy mit is remélek de néha a világ fénybe borul a semmi közepén senki vagyok fegyvert formáz a feltartott […]

Posted by
Posted in

ha inog már…

…Mert elvész mind, ki térdet hajlít a zsarnoknak;akit önérdek serkent de a szegényért szólni gyáva. (Benjámin László: Ne áltasd magad) átgázolni mindenkin ha fontos törni zúzni koponyát csontokat gazda lássa a szolga milyen szorgos és bókkal fogad dobott koncokat hazugság sem állhat messze tőle hozsannát zeng az összevert tenyér szegényt taszít ha kell még mélyebbre […]

Posted by
Posted in

Jelenem?

Hatvanhat évesen jövőm már nincs És minden megélt nap ajándék… kincs. Jelenem? Az talán van, mert élek, Élet nyűgébe még beleérzek… Hogy még mennyi van hátra, azt bizony nem lehet tudni, Mert nemcsak jóba, de rosszba is bele lehet futni… Életben a rosszat sajnos, nem lehet átaludni. Vecsés, 2014. május 10. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Széljáték

Vizeken, kerteken, bérceken keresztül indul A szél. Lombokon, dombokon, vízfodrokon Átkél. Szempillákon, hideg befagyott gödrökön, Örökkön. Sípolva jegenyén, zúgva bokrokon, Ugrálva ormok tetején, Fekete ruhafoltokon, Vizenyős szemeken, Ráncos kezeken, Hidegen! Sebesen! Átzúg a szél.

Posted by
Posted in

Almaszüret

Edit Szabó : Almaszüret Kicsi a lány, már eléri almafának ágait, piroslóan csillog, fénylik, kosara is már teli. Örömében virul mosoly, beszélget az almával, bizony téged is elérlek, letörlek a száradról. Füles kosár biz’ már tele, felemelni nehézség, ám az öröm nagy dicsőség ennek az emberkének. Segítség ő a családnak, majd eszik az almából, télire […]

Posted by
Posted in

Hinni, remélni, bízni…

Az igazság egy életútról… TANQ –ban Gyermekként azt mondták, Hogy nekem, mindig hinni kell! Zord életben, tovább! Ha bánat ért, ajtót nyitott s mesevilág befogadott. * Az elmékben, sötét Van, rossz tanács… előtérben. Könnyű, könnyűt adni. Ott lehettem én királyfi, Kire nem kell sokat várni. * Én mindig is hinni Akartam, be is tartottam! Én […]

Posted by
Posted in

Ismerkedés a telefonnal

Edit Szabó : Ismerkedés a telefonnal Mikor is volt, már nem tudom, feltalálták a telefont, falon volt a készüléke, hangszóró a közepébe. Beleszól az ember maga, fülénél a hallgatója, messziről szól másik fele, mégis, mintha jelen lenne. Régi korok telefonja ma már múzeum darabja, idő haladt nagyon gyorsan, változást hoz telefonban. Készüléke biz’ ma is […]

Posted by
Posted in

Utad az életben

Edit Szabó : Utad az életben ” Szilárd életútnak hajlékony ereje dobban ” Hosszú évekig nem érzett, új lángra lobban, Sorsodnak útját egyedül végzeted vezette, Holnapoknak lépte a győzelmet szerezte. Előtted állt mindig a folytonos ész-szerűség, Nem volt a szívedben fájás, s keserűség, Elfogadtad Önmagad, ám rejtelmes az élet, Győzelmet megszerez,melyet alig reménylett. “Az összetartozást […]