Posted by
Posted in

véget ért sok…

(tükörvers) véget ért sok csodálatos álom mert átvirrasztott szürke éjszakákon lázad az elme önmagán dohogva ég az “erdő” a létet füst borítja de harmat után riadót fúj a nap üszkös romok mi a múltból marad lázad az én hisz fejben dől el minden gondolkodni ész kell mi van ha nincsen gondolkodni ész kell mi van […]

Posted by
Posted in

tört tükörben…

véget ért sok csodálatos álom most átvirrasztott szürke éjszakákon lázad az elme önmagán dohogva ég az “erdő” a létet füst borítja de harmat után riadót fúj a nap üszkös romok mi a múltból megmarad lázad az én hisz fejben dől el minden gondolkodni ész kell mi van ha nincsen mi egyiknek öröm másiknak bánat szeretethiányos […]

Posted by
Posted in

…UTOLSÓ SZAVAI A …

…UTOLSÓ SZAVAI A… Jaj, minden évben ez a tortúra! Hogy a csőcselék ezt még nem unja!? Ez a sok részeg, bűzlő katona, korhadt kereszt (el kéne már egy új), az egész egy színjáték, hadova. A rómait, ki a korbácsért nyúl, ismerem, különben egy jó haver, de egy kissé begőzöl, hogyha ver.   Nézd a csuklómat, […]

Posted by
Posted in

Virágzó fák alatt

Edit Szabó : Virágzó fák alatt A virágzó fák alatt ballagok, peregnek rám hószirmú csillagok, lenge szellő is vidáman suhan, elringatja oly lágyan a múltam. Tolong a lelkemben derengő napfény, villámló fehérség, morajló mélység, csillámló angyalok szállnak felettem, kitárva a szárnyak, védenek engem. Duruzsol lágyan méhek csapata, életek fogannak a szorgalmukban, termékenységnek hűen szolgálnak, beporzását […]

Posted by
Posted in

Gyümölcsérető

Gyümölcsérető A célunk: elérjünk amott fenn… egy almát! S befessük narancssárga színűre. Vagy zöld?… A csutkával aztán kidobjuk Gonosznak szemét vagy: hogy aztán a csutkát zabálják a hernyók. A célunk: elültetni almás, igaz fát. Megöntözd, de bőséggel és: Nőj!-imát mondj. A célunk: barackkal legyen töltve szájunk. Ha adsz meggy- s cipócskát, az is jó, csak […]

Posted by
Posted in

Fal…

Fal-sorozat   1. Falat! 1   A fal felépül. Fel-… és fel-… és felépül(t) Lakik ki benne?   2. Falat! 2   A fal leomlik, akár a Bábel tornya. Tető maradhat.   3. Halad   Át a falon megy és repül, ugrik, mászik. Vissza, utána.   4. Teker-   Tekereg a fal! Felnyúlik, tüzet okád- […]

Posted by
Posted in

derekamon öv…

“Cipőmre nézek: fűző benne! Nem lehet, hogy ez börtön lenne.” (Petri György: Mondogatnivaló) derekamon öv cipőmben fűző kezemen még nincs ott a bilincs kimennék de zárva az ajtó zárban nincs kulcs nincsen kilincs falakon át ajtók nélkül koszos opálos üvegen át színes világ csendben beszürkül tört tükörben nem látok csodát zajos az élet csendre vágyom […]

Posted by
Posted in

Télies tavasz

Csak ülök némán s csendesen a parton, nézem, ahogy a víz elterül a homokon. Az idei tavasz egy kicsit más. Szomorúan süvít a vízparti sás. Csalódottan meredek előre a semmibe, hosszú utat tettem meg, hogy elérjek ide. Lelkem igazodik a télies tavaszhoz, hó fedi el még, mi tartozik e világhoz. Télen egy kicsit meghalok, s […]

Posted by
Posted in

Telnek a napok

Forró nyári napra, jön az alkonyat. Szívünkben a parázs örökre megmarad.   Szárnyalunk a széllel a ringatózó vízen. Álmodunk szó nélkül, szemünk egymásnak üzen.   Fátyolos lebegés öleli át összefonódott testünk. Nem gondolkodunk, csak igazán szeretünk.