Puha, finom a kéz érintésnek, mellkasodon a színes szívalak. Naponta simítod többször, végig húzod rajta az ujjadat. -Milyen jó! Kellemes érzés!- mondogatod magadnak. Kell a simogatás! Rájöttél!? De nem a pulóvereden, saját kézzel, magadat! Öleld, simogasd meg szeretteidet! Ugorj a nyakukba! Mondd! Szeretlek! Jobbat kapsz helyette valós érzésekkel. Nem kell hozzá sima ruha, csak érezni […]
Volt benne minden, félelem, magány, gyötrelem, remény, várakozás, igen kevés éden. Szürke tél, vágyódás kemény. Telt az idő, hajtottam a napokat, csak azt vettem észre, valaki lemarad. Nem vár már haza senki. Ez a ház nem otthona neki. Nincs gond, de elment a szeretet is. Nincs kivel törődni, nincs kiért aggódni. Tükörbe nézve […]
Hihetetlen, de lejárt az idő. Mondogatják körülöttem a szót, mely igaz, fájdalmasan élő. Letelt, elmúlt? Talán rövid volt. Utoljára teszem, amit szoktam. Most már rövid az év, nincs hosszan A napok még gyorsabban mennek. Már megint újra félév lesz! Minden esemény, minden gondolat a múltra irányítja a figyelmem. Lelkem sóvárog egy-egy nap miatt. […]
– Tavasz – Úgy tűnt, mindig tél lesz. Bántó homály és jégvirágos körök – bolond, márciusi fagy! Hitte, hogy a tél itt örök. De most langyos szellő simul élénk, cirádás levelekhez; a fű kövér és illatos. Méz, akác és orgona száll a nap felé, tüdőmben feszül mind és szívemben zsongnak díszes, eleven dallamok. Éles fényben […]
Pénz-sorozat 1. Nincs pénz 1 Ingyen a minden. Mert hiszen akarja: minden az ingyen! 2. Micsoda? Pénz: ragyogó, kék, hallgatag és mogorva réz- s aranyérem. 3. Nincs pénz 2 Mégiscsak lakás, gépkocsi, laptop, göröngy, fizettél értük? 4. Nincs pénz 3, de mégis fúj a szél, mégis kék és nagy a tó, mégis nyit a sír. […]
mekkora nyomor kell hogy megértsd végre hazug szónak nem lehet értéke mételyt hordoz megosztó ronda mételyt az igazság hozzád így sosem ér el mámorban úszik ki győztesnek látszik de nem beszélget és nem parolázik másokkal csak dölyfösen lenéz rád egója mint a sas fellegekben jár szemében nem vagy csak hazaáruló levegőt rontó eltaposni való nem […]
csend honol a kis kalitban hová magamat bezártam kulcsot messzire hajítva “boldogság” az élet titka sziklaszirten áll egy torony dac-korszakom tőle lopom dacol hővel dacol széllel én meg a múló idővel párás szemmel pára nélkül tiszta vizet öntök végül a fejekbe kútfejekbe akkor is ha nincsen kedve parolázom napsugárral nem úszom együtt az árral csendet […]
ott jártam ahol tűzben égett az alkony virágot nevelt a balkon veled éltem át a szépséges csodát
– Vétkek – Körbeért a minden, önmagába zárult. Ébren volt az Isten, ébren várt és ámult. Tengődött a végzet szűk álmokba ragadt; szenvedést tetézett híg, konok öntudat. Kapkodott az idő, izzott, meg-megtorpant; míg a hajszolt jelen feszült, összeroppant. Az akarat zilált, átszőtte a teret: kúszott, kivárt, s földre rántotta az eget. Vágyban rakott fészket, illatost, […]
Dobos Andrea bemutatkozása 1980. május 20-án születtem Nyíregyházán. Két éves koromban derült ki, hogy magzati korban egy Toxoplazma vírusfertőzés okozta gyulladás érte a látóideg hártyát és ez maradandó károsodást hagyott. Egyik szememmel csak fényt érzékelek, a másikon pedig a látásmaradvány 5%. Szerencsére már a lakókörzetünk szerinti óvodában (Nyíregyházán) szívesen fogadtak az óvónők, gondozónők. Maximális segítségüket, […]
