Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Csomag Mikuláskor

Rózsa Iván: Csomag Mikuláskor Egy pécsi karácsonyfán lóg… Hoppá! Az eszement! Óvodásokkal tetette föl e remek díszeket… Ott fityeg hát most feje, mint ál Mikulásé: Amit ezért kap majd, csak az övé lesz, senki másé! Budakalász, 2017. december 8.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A harag nem jó

Rózsa Iván: A harag nem jó Vén majom, megharrachudtam rád: Megalszik a tej a szádban, a nemjóját! Soha nem dolgoztál; csak lapítottál, hadováztál: De még nem késő; fogj lapátot: a munka vár! (Vagy az ágytál…) 2017. december 8.

Posted by
Posted in

Decemberi látlelet

Köd szállt le az ólmos égből, szürke ködben minden szürkül, az ég a földhöz közelít, borzongás ráz mindenkit, dér száll védtelen ágakra, utcakőre, a válladra, dermed a szél rejtekében dérvirággá gömbölyödve.

Posted by
Posted in

Fájdalomból új élet

Remegett minden ízében, mikor azon a télen a fagy védtelen törzsébe mart, s a váratlan vihar ereje legszebb ágait letépte.   De az ég e szenvedést nem küldte rá hiába. Erejét meghagyta, s ő fájdalmából új tavaszra ébredt, érezte a napfényt, s már tudta, sebeiből új élet fakad.

Posted by
Posted in

Őszi álom

Nyitott lélekkel álmodom, testem avarba süppedő anyag, fölöttem fehér bojtfelhők között az ég kékkel pásztázott szárnyalak.   Késő őszi álom ez, balladája lassú elmúlásnak, változásaim rapszódiába szőtt zenéje, madárszárnyú bojtos ég alatt.

Posted by
Posted in

Derékba tört életek /Bözödújfalura emlékezve/

Fényképezte: Magerusan Adrian Szomjaztad az esőt, jött és megitatott széles tenyeréből, nap perzselt, kósza fuvallat enyhítette homlokod tüzét. De jött a pusztulás. Téboly döntését nyögték vergődő életek. Menekült, ki erővel bírta, s a dombról rémület kínjával tűrte elsüllyedni a templomot s az iskolát. Nőtt a víz, súlya ágaid törte. Míg hatalmas koronád fénytől búcsúzott, gyökereid […]

Posted by
Posted in

IRÓNIA PÁTOSSZAL

Mindig jobb időkre vágyunk. A jelent átszeljük, kapkodva, mint a hal, kit légszomja hajt. Nyűg, bajlódás súlya terhes, s a teher ma kínos, ahol érjük, ott tesszük le.   Az idő ma pénz, ezt megtanultuk, s az erkölcs? Ó, kérem, a régi elfogyott, s az újat méretre vágjuk. Ki mint veti ágyát, belőle úgy részesül. […]

Posted by
Posted in

Napszakokban

B. Mester Éva   NAPSZAKOKBAN   reggel   álomfoszlány párnám alatt rám csókolja mosolyomat ágy melege körülölel pirkad már de nem enged el ébred a Nap fut a fény is évszakokkal kergetőzik egyenként méri a napot ki tudja hogy mennyit kapok hány esztendő fogja kezem kísér el míg megkeresem álmomban a valóságot valóságban meg az […]

Posted by
Posted in

Mirtusztól a krizantémig

Mester Éva   Mirtusztól a krizantémig   Kölcsönkért fehérruhában ötven éve mondtam igent. Közös múltból fél évszázad faragott magányos jelent.   Könnyű papírjaink voltak, nagyot akartunk, súlyosat. Közös jövőnk elé mentünk, megidéztünk új sorsokat.   Háromhatvanas kenyér volt asztalunkon az elején, háromezer forint sem volt, amit kerestünk, te meg én.   Később esti iskolákban esély, […]

Posted by
Posted in

Mikulásvonat

Mester Éva   Mikulásvonat   Lillafüred meseváros jég a tükre hó a vánkos fenyves erdő virradóra csillagokat szór a tóra   Mikuláshoz jön a vonat osztogat majd csomagokat hömpölyögnek a gyerekek mindenfelé jelmezesek   tündérlányok kisállatok mondókák és feladatok vannak akik pityeregnek büszke szülők fényképeznek   vízesésnél fiatal pár József Attila mellé áll idézetről söpör […]