Posted by
Posted in

Por tengere

Sorsom, mint kiszáradt folyó medre, Száraz, köves, és a por tengere. Szomjan veszett, elhullottak csontja Övezi partot, mint keblek halma. A sivárság olyan szembetűnő, Hogy ettől már majd’ megolvad a kő. Éltet adó folyadék itt nincsen, Hogy lesz-e, arra kilátás sincsen. Szárnyalni kellene, mint Ikarosz, Mit számítana, hogy az lenne rossz. Félnem nem kell, hogy […]

Posted by
Posted in

Nincs

Másoknak pénz és hatalom kezesek, Ezek nélkül e földön mit keresek? Olyan vagyok, mint gát, mit áttör a folyó Rohama, mert nem volt elég ellenálló. Én, velem szemben, az élet szeszélyes És pénz meg hatalom nélkül veszélyes. Mint nagy, bősz hullámroham, sodródom, Így nem maradok semmi, csak porom. Sem a társadalomban, sem a családban Nincsen […]

Posted by
Posted in

Csak köröz

Csak köröz és kerülget a fránya. Jöjjön bármily’ svunggal, fene bánja. Ma is megmutatta fél orcáját, De nem vette le nálunk a kabátját. Pedig hívom, marasztalom kedvesen. Boldogság csörgedezne át eremen, Ha végre már beköltözne hozzánk. Az lenne finom, mint az ízes fánk. Szerencse az mit mindig ostorozok, Pedig dicsérni az, mit én akarok. Még […]

Posted by
Posted in

Keresem

Nézetem nem érvényesülhet Az élet bármely területén. Levonom a következtetést Balga, semmi ember valék én. Ember mindig hibát keresi Ez életet előmozdítja. No, de, önmagában keresni Talán ez az ember nagysága. Ilyennek születtem, neveltek, Így látom környező világot, Tán’ ismerem őket; emberek, Hogy szerezzek gyertyát, világot? Értékelem eddigi éltem, Fény még nem gyúlt a borús […]

Posted by
Posted in

Nyolc éve

Senkiházi vagy élhetetlen, Bár a becsvágyam mérhetetlen. Így a sikervágy nem mérhető, Egy lehet mérce, hogyha pénz jő. Pénz áll velem, sajnos hadilábon, Pedig ez legnagyobb kívánságom. Valamiért nem szeret a beste, Sikertelenül fekszek le este. Siker embereknek véleménye Nem mérvadó… az csak esti mese. Ők ugyanis máskor, máshol voltak, Igaz, pontosan jókor, ott voltak. […]

Posted by
Posted in

Gondolat variációk… 2/2.

Csak: Napfényt várok, de jégeső hullik… A remény még él… lassan elmúlik. Ernyőm van, de szél kifordította… Sors eddig csak rossz arcát mutatta… Ha már: Ha már a hűtőben, nincs narancs dzsúsz, És már nem eszik kígyót a mongúz, Ha már a szív igazából nem húz, Ez akkor már csak hétköznapi „blúz”… Vecsés, 2002. május […]

Posted by
Posted in

Gondolat variációk… 1/2.

Még az sem: (Oximoron) Önmagamnak is az akadálya vagyok, Még az sem sikerül, amit nem akarok. Jászol előtt: Csak állok, mint a barom a jászol előtt És azt várom, hogy kapjak szénát, mielőtt, Utolsó vég-erőm vesztvén, elalélok, És akkor bekebeleznek a démonok. Próbálom: Korlátozva vagyok nagyon végzetesen, Próbálom is elkerülni, élelmesen. A kerülőút is tele […]

Posted by
Posted in

Csak ámít

Már nem érdekel az élet, semmi se számít, Mert minden mi körülvesz, úgy látom, csak ámít. Éltem olyan, mint a hamis gyöngy csillogása, Felszín alatt rothadt, de nagyon szép a máza. Budapest, 2000. június 27. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Szeretem a…

Szeretem a szemed, oly’ derűs, Szeretem a pillád, oly’ fésűs. Szeretem a vállad, oly’ formás, Szeretem a melled, oly’ almás. Szeretem a lábad, oly’ kecses, Szeretem a hasad, oly’ selymes. Szeretem a lelked, oly’ rendes, Szeretem a szíved, így szeress. Vecsés, 2009. március 16. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Én, magamról…

Vers és haikuíró vagyok, És úgy tűnik, most már maradok. Mindig vannak új tanítványok, Tanítom őket, fiúk-lányok… Vecsés, 2017. március 18. – Kustra Ferenc – Készült a magyarerő,hu felhívására a fénykép mellé.