Posted by
Posted in

Az én jó napom

Versben, európai haikuban és tankában… Ha jó a napom, akkor az olyan, mint fodrozódó folyó, Olyankor soha nem, hajódokkot kötélről leszakító! Az én folyómon, már hajók sem úsznak semerre, Az én koromban nyugodtabb nem nagyon lehetne. Az én folyóm, mindig akkor hömpölyög vidáman, Ha nincs benne egy csepp félsz, a kis hullámtaréjban. Az én folyómnak […]

Posted by
Posted in

Karácsonyom

Edit Szabó : Karácsonyom Nékem a Karácsony megváltozott nagyon, bűnbánó szombatok várják a holnapot. Reményben és Hitben várjuk születését, Advent heteiben imáink kísérjék. Örömben születtél közöttünk gyermekként, Köszöntjük a Jézust, Isten szent gyermekét. Templomba jövének, akik hisznek benne, megszentelik testét borban és kenyérben. Szeretet lángja ég emberek szívében, hála az ünnepért, nálad legyen vendég! Bőcs,2018.12.11.

Posted by
Posted in

Megy le a nap…

Megy le a nap és szép kék vásznat fest maga után, Itt maradnak, tündökölnek a csillag, tán’ furán. Ezeregyéjszaka életre kél, eljött az ő ideje… Így majd megmutatja, hogy mi az éjszakai mese léte… Fönt, magas égben a csillagok vibrálva pislognak, Kihunyt a fény a földön, helyet adva a lámpásnak. A csillagfényben, álmos szemmel látszik, […]

Posted by
Posted in

A fenyő illata

Edit Szabó : A fenyő illata Beköszöntött télnek hava, eljött végre ideje, fenyőerdő fája magas, beöltözött fehérbe. Csillog-villog takarója örökzöld tűlevélen, hópihe ül az ágakra, nem hullott le deresen. Szekér úton szánkó siklik, csodás két ló húzója, téli erdő rejtekéből ajándék lesz fenyőfa. Gyanta illat messze kúszik fenyveserdőnek szélén, haza felé tart a gazda Karácsonynak […]

Posted by
Posted in

Nékem a Karácsony..

Edit Szabó : Nékem a Karácsony Nékem a Karácsony biz’sokszor nem álom, nagyon visszavágyom gyermek örömébe. Kis fenyőfa régen, terasz közepében ontotta illatát, égtek rajta gyertyák. Végtelen örömünk, ránk talált ünnepünk, Jézus születése, nékünk jelenléte. Nékem a Karácsony, még volt a családom, békesség, szeretet, ünnep volt veletek. Gyermekek öröme, felhőtlen érzése, ünnep tisztasága repült a […]

Posted by
Posted in

Állatbújócska

Néhány állat furán játszik: a szavakban bújócskázik. Elrejtőzik, s mi lesz ebből? Más jelentést kap innentől. Nézzük versben, szépen sorban, miről szólhat, fejtsd meg gyorsan! Kitaláltad, Bence? Súgd hát a fülembe! Lakóházát hátán viszi. Nehéz neki? Hiszi piszi! Komótosan, lassan halad, csíkot húzva sosem szalad. Kacskaringós töltelékkel vetekszik a főzelékkel. Nagy kedvenced, Zsiga, a kakaós […]

Posted by
Posted in

Vidám szánkózás

Edit Szabó : Vidám szánkózás Tél öröme megérkezett, szánkózhatnak a gyerekek, dombról le a völgy széléig, visítoznak, szemük fénylik. Fel a dombra ketten húzzák, szűz havat taposnak csizmák, nem egyedül ülnek fel rá, kell vezető, az irányítás. Magasból le völgyet érnek, halihó, hej .. száll az ének, porzik a hó a szán alatt ruhájukon is […]

Posted by
Posted in

Anyám virágoskertje

Anyám virágoskertje Tavasszal majd a nárciszok újra virítani fognak, őrzi a régmúlt emlékét a dolgos hétköznapoknak. A diófa árnyékában csak a gondolatom hűsöl, a májusfa majd virágzik a családi fészek kihűl. A sok színű liliomok tövében, megbújt ibolyák, tulipán sorok pompája őrzi, Anyám keze nyomát. Elültettem kertembe az emlékezés virágát, az új tavasz majd elhozza […]

Posted by
Posted in

Krizantémok útra kelnek

Krizantémok útra kelnek Temetők csendes nyugalma, örök álom birodalma, láthatatlan lelkek háza, sírhantokkal takarása. Krizantémok útra kelnek, megtelnek vele a kelyhek, nagy sóhajokat lehelnek, esőcseppekkel könnyeznek. Legyen idő emlékezni, virágokat elrendezni, mécseseket meggyújtani, a lelkeknek fényt küldeni. Krizantémok illatával, sercegő fények lángjával, bánatos szívek kínjával, halkan elmondott imával.

Posted by
Posted in

Virágok közt gyertyafénynél

Virágok közt, gyertyafénynél Nélkülük szállnak az évek, szívünkben, még tovább élnek, az emlékek halványulnak, de soha el nem múlnak. Ha most mindent elmondhatnánk, hogyan győztük le fájdalmát, milyenek a gondolatok hol emelkednek sírhantok. Messze üzen a gondolat, a holt lelkek közt kutat, az idő könnyet törölget, szorításából már enged. A félelem nagy magánya, gyászos dobozba […]