Posted by
Posted in

Ki nem gondolkozik…

Nem mindent ért meg az a szerető szív, Mi az észnek reális és világos. Embert bölcsesség olykor cserbenhagyja, Így lehet döntése sokszor talányos. Ki nem gondolkozik, az gondatlan lesz, Ez, mikor józan-ész embert elhagyja. Állandó kézitusánk az élettel, Mondhatnám én, hogy ez a létem útja. Szép emléket lehet kötélre aggatni, Ha koldulunk az élettől, hogy […]

Posted by
Posted in

Precízen, vagy sehogy!

Az ánti’ világban még éltek, szokásból… öreg bölcsek, Kik elmondták fiatalnak, miért rossz lenni ökörnek… Oktatták a józan észt is és munkához hozzáállást, Tanították a néha bizony kellő. vigyázzban állást. Én is éltem akkoriban, a csodára is vártam, tettem érte! Igazságomat azonban kiugró, nagy szerencse nem kísérte… Az óta is fejtegetem az életem szám-rejtvényét, De […]

Posted by
Posted in

Szeressetek, min én titeket

Edit Szabó : Szeressetek, mint én titeket… Akarom, engem is szeressetek, alázattal hajtom meg fejemet, nem vagyok különb én sem senkinél, de lelkem mélyében ez a hit él. . Kiadom szívemből érzelmemet, nem azért, hogy engem szeressetek, követeléseknek nincsen helye, érezd neked szóló szeretetem. . Élem a teremtés adta létet, elfogadom a gondokat s félszet, […]

Posted by
Posted in

Kényszerben lépve

Vártam. (Vártam?) Várható majd – mondják bátran. Sajnos. (Sajnos?) Egy lépés… Egy érzés… Hogy ki lépi meg már, Hogy ki érzi meg már, Csak ez mindig-mindig A kérdés… A lényeg… E lényeg… S hogy… Várok. (Várjak?) Várható még – mondják százak. Sajnos. (Sajnos?) Egy lépés… Egy érzés… Hogy ki lépi meg hát, Hogy ki érzi […]

Posted by
Posted in

Társra várva

Marcangoló magányosság lelket emészt, az egyedüllét kikapcsolja a reményt. Hiába a tenger zenélő zúgása, magamban nem öröm a habzó hulláma.   Álldogálok némán a kavicsos parton, eleséget sincs kedvem magam bekapnom. Hol maradsz ily sokáig párom, te drága? Eljött az idő az új találkozásra!   Kezdeni kell az idei fészekrakást, alig bírom tétlenül a várakozást. […]

Posted by
Posted in

Göcsörtös kövek

(3 soros-zárttükrös) Sorsom, a pokol göcsörtös kövekkel kirakott talaján cibál, Ha meg látja, szabadulnék, akkor az útjára, visszaráncigál… Sorsom, a pokol göcsörtös kövekkel kirakott talaján cibál. * (Septolet) Hepehupás, Buckás Életút. Széllel szembe kúszás. Sorsom sodor Nem kímél, Életem nyomor, Csak ítél… * (Oximoron) A halál vigyorogva közeledett, a kaszáját hanyagul lóbálta, Én mérgesen anyáztam, […]

Posted by
Posted in

Kiszolgáltatva

A kór nem válogat, nálad marad, nem bánja, te jónak érzed magad. Belevág az élet erdejébe, hirtelen minden elszáll a szélbe.   Kiszolgáltatottá lesz az ember, másoktól függ aztán az élete. Nincs tovább saját személyisége, vágyakat kergethet, de nem érve.   Elvesznek a dédelgetett álmok, a szenvedélyt nyújtó pillanatok. Munkában az előmenetelek, vagy a hűen […]

Posted by
Posted in

Aranyborjú

Aranyborjú Eljött értünk, itt van zsebünkben Kánaán, ugyan minek mennénk tovább Mózes után. Hisz a zaj velünk volt! Míg mi jártunk bután.   Zajongjunk, míg a csend magától meghasad, és ha majd az ódon bölcselet elakad a színes megváltó fogad és elfogad.   Zajt lel a netvilág a szaftos képekben, zaj dúlja a várost sok […]

Posted by
Posted in

Emberek és a természet

Edit Szabó : Emberek és a természet . Szemét van a szemét hátán, mondjad ember, mit csináltál? tönkre teszed környezeted, veszélyezteted életet ! . Erdőbe viszed szemeted, jajgat fák közt a természet, eltömíti gyökereket, megöli az életteret! . Fák adnak tiszta levegőt, dús lombjukban életerő, elveszed a fák életét, kevesebb lesz az oxigén ! . […]

Posted by
Posted in

Az igazságért…

Hétköznapi pszichológia… Nyolc éve összetalálkoztam egy ismeretlen látóval, aki ezt mondta: Ha majd, az igazadért síkra- lépsz, az élet igazolni fogja a hited. Csak hosszabban rám nézett, ezt ismeretlenül mondta és nagy az igazsága, Mert Bizony így van, tetteimet az együttműködés mozgatta… hidd, ez tézised. A nagy együttműködésben eltaposható voltam… lét alapigazsága! Vecsés, 2018. június […]