Posted by
Posted in

tavasz… igyekezz…

a természet gyorsan változik ma tél van holnap tavaszodik majd újra tél jön fagyot sodor napos égen ismét komor felhők szaladnak szél süvölt ajtó réseken szinte üvölt gallyat tör levelet sodor talán megnyugszik valamikor s a felhő réseken újra átdereng a napsütés és melegszik idelent s nem fagy majd meg a hóvirág tavasz…igyekezz…várunk rád

Posted by
Posted in

Látni végre

Menjünk! Induljunk el a nyárba, Csillagtalan éjszakába, Behunyt szemmel vaksötétbe, S látni fogunk. Látni végre!   Induljunk messzi forróságba, Szenvedéllyel fűtött lázba, Induljunk a néma éjbe, Hadd hallhassunk újra, végre!   Hadd hallgassuk a büszke csendet, Mikor már mások nem figyelnek, És hadd nézzük a szívünk mélyét, A szeretetnek tompa fényét.   Aztán csak táncoljunk […]

Posted by
Posted in

Én

Én   Egyedül vagyok a tükrös szobában. Egyedül vagyok a tükörszobában. Száz fejem fordul. És száz karom mozdul. Száz torkom látszik. De egy hangom hallik. Át- s átlépdelek tükrök szilánkjain. Egy torkom látszik. De kozmosz visszhangzik!

Posted by
Posted in

Kis-angyal!

Így 70 fölött… öregség mindig győz (9 soros) Te, édes Kis-angyal! Megállóban láttalak, Finoman gusztáltalak. Te, édes Kis-angyal! A képzeletem beindult, Ismerkedési vágy lódult… Te, édes Kis-angyal! Sárga villamos, megérkezett Szépséges lényed… tünedezett! * Megállóban várok. Most egyedül nem vagyok, Gyűrött arcán lét ragyog. Várom a villamost. Csendesen néz… talán… az ám! Pedig lehetne nagypapám. […]

Posted by
Posted in

Disznóvágáson

Falun voltam disznóvágáson, Részt vettem biz’ a leszúráson. Áldomás, pálinka, Nagy-kés ujjam vágta! Sírva ültem a deszka ágyon! Vecsés, 2018. augusztus 22. – Kustra Ferenc – LIMERIK

Posted by
Posted in

Már a Hold is…

Már a Hold is csak az udvarban, kertben pásztáz, Szobám ablakán nem jő be, engem nem rámáz… Ez nekem nagy-nagy hiány, a lelkemnek ádáz. Ülök a kis asztalnál a papír lap üres, de a toll tentás, Én már rónám a sok-sok sorokat… teát iszok, az jó mentás… Hold! Éppen rólad akartam írni… Nekem a fényed, […]

Posted by
Posted in

Csend és sötét?

Gondolod, hogy testvérek a csend és sötét? És amikor ez a kettő terül föléd Már jogosan úgy gondolod, sőt úgy érzed Minden a tied, nyugalmat már nem kéred? Gally kunyhóban a pislákoló lámpa Az ott nyugvónak lelki társa, párja. Bujdokolónak sötét volt élete Nem maradt csak csend és kislámpa fénye… Vecsés, 2014. április 15. – […]

Posted by
Posted in

Majd ha, egyszer úgy találom

Majd ha egyszer úgy találom, Akkor tollam jól kirántom… Papírra rovom, a magas égbe kiáltom… És tudom, így azzal magam, én jól elásom… Miért kell poétának olyant írni? Mert poétának feladat… ily’ lenni! Vecsés, 2013. december 30. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Alkonyodik…

Az estéről, apevában… Már Bíbor Alkonyat Simogatja Horizont hátát. * A Múltra Hálót fon A nesztelen, Vakká lett sötét. * A Gond Barázda Semmivé lesz Mély sötétségben. * Az Árnyak Is tűnőben… Vaksötétben Erre nincs szükség. * A Nap Fénye Sápadtan Álomba merül. * Az Idő Tűnődik. Most mi legyen? Inkább, megy tovább. * A […]

Posted by
Posted in

Orvul lopakodik az este…

Sunyin, orvul lopakodik az este, Sétálót, mindent beterít sejtelme… Menekvés előle nincs… olyan beste. Én próbálom és vigyázom a sötétet, Temetem a nappali keserűséget. Ahogy a fény-sötétet nézem, oly’ ferde… Mintha nem látna elég jól, ember szeme. A fények dőlnek, mint a pisai ferde torony, Mint a hajléktalan, akit lenyomott a mákony. Merengve, tán’ lopva […]