Posted by
Posted in

Őszi fák

  Zizzenő, roppanó hulló falevelek, jelzik, hogy hahó! Itt az Ősz! Végre! Megérkeztem! Kirándulni hív, a kalandos rengeteg. Jöjj hát! S tarts velem!   Őszi fák, és fények, Istenem! Oly szépek! Színes falevelek hullnak, az őszi kavargó szélben, s, halvány napsugár ragyog rájuk, az októberi létben.   A táj, mint egy festmény, színesen éled, piros, […]

Posted by
Posted in

Fürdőző legények

Edit Szabó : Fürdőző legények Árnyat adnak magas lombok, patak vize alant csorog, napsugára mindent érlel, férfi ember verítékel. Gondolkodnak a legények, mezőről a vízhez érnek, “Ádám kösztüm ” a ruhájuk, zöld bokor vigyáz reájuk. Kíváncsi szem nem terem itt, vígság minden, megfürdetik forró testük, hűs fák alatt élvezhetik a nyugalmat. Patak vizétől frissülnek, mezőn […]

Posted by
Posted in

Biztató /B.B.- nek /

  Biztató.  /B.B.—nek/         Fújom a füstöt, egyre többet, gondolatok csak pörögnek, nem ér el hozzám a világ zaja, lelkem saját gondjának otthona. Meghasadt, reped lélek … ne bánkódj ! Ereszd szélnek, mindent mi fáj, a múlt hol van már. Őrlődő napok fakult fénye, visz talán  – egy új reménybe. Hagyd hát […]

Posted by
Posted in

Kezeket eresztve.

    Kezeket eresztve.         Tátong az űr, valahol belül. Zuhanok, földet érek, valami most ér véget . Mellbe vág a hír, a tény, a valóság kőkemény. Szemem előtt a kép, mi foszlik szét, kezeket eresztve, pereg egy verembe, kinek már  nincs hite, megérkezik a semmibe.           Miskolc. […]

Posted by
Posted in

Téli éj

  „ Küzd a sugár a hamvazó sötéttel”, lassan győz felette a bársonyos éj, szél játszik fenyők fagyos levelével, suhanva száll a mámor ittas remény.   Hófelhők fátyolt borítanak a Holdra, fényes csillagokat is körbefonják, éjkék csend simul a fáradt világra, remegő érzékeket andalítják.   Jégvirág nyílik házak ablakába’, sötéten bámulnak az éjszakába, és bennük […]

Posted by
Posted in

Egy élet asszonya

Edit Szabó : Egy élet asszonya Kicsi lányként jött meg a világra, gyerekkor volt minden boldogsága, évek jöttek, hirtelenség égett, felnőtt ember, szépsége a létnek. Fiatalság minden bolondsága milyen hamar eltévedt a mában, házas élet, gyerek, építkezés, lassította szívének erejét. Mosolygó arc, gyereksereg körbe, sportolónak nem esik terhére, esés közben nem csak a szív vérzik, […]

Posted by
Posted in

Jókő vára

  / Felvidék / A Kis- Kárpátok hegyei közt megbúvó Jókő várnak alapítása homályba vész. Felépült az Abáknak.   Tatárjárás után Aba nemzetség felépíttette, Árpád-ház kihalásával Csák a „védelmébe” vette.   Két jókői várnagynak a számtalan gaztett nem tetszett. Aba Miklós bárótól a szemének világát elvett.   Nyílt lázadásnak számított Csák Máté nagyuruk ellen, oka […]

Posted by
Posted in

Utolsó tánc

Edit Szabó : Utolsó tánc Őszi erdőnek szélén megpihen a vén legény, nincs már egyéb vagyona, kezében a vonója. Magas fának aljában padja várja magában, egyedül a végtelenbe, hegedűje két kezében. Lassan húzza a vonót, halkan búg a zeneszó, vágyában oly messze jár, álmában is táncot jár. Táncra kél az őszi avar, párosan szép, felhő […]

Posted by

Az év diák írói és költői – 2017.

2018. február 4-én rendzetük meg Budapesten, a Csokonai Művelődési Központban “Az év diák írója és költője 2017.” pályázatunk eredményhirdetését és díjátadását, valamint az “Ez minden” című diák antológia bemutatását, ami a pályázatra beérkezett helyezett és sikeresen szerepelt alkotásokat tartalmazza. Az alábbi cikkben közöljük a rendezvényen készült fotókat a jelenlévők nevével, a helyezettek névsorát, valamint a […]