Posted by
Posted in

Két szó

Két szó     Legyél jó. Legyek jó. Legyünk jók. Kimondalak, felírlak én! Ha hevít gyehenna tüze. Ha égi glória fűz be. Ha csattog arcomon tenyér, ha elfogy nekem a kenyér. Kezet ha nyújt élő meg holt, ha halom élelem megfojt. Fejemhez ha szorul puska, fejembe ha szorul puska és megint és most is, újra. […]

Posted by
Posted in

Apevák 1

Apevák 1 1. A legjobb barátom azt hiszem, hogy… én magam legyek! 2. Nap -és Hold- barátja minden egyes: Föld, Mars, Jupiter. 3. Én téged ezennel barátommá kinevezzelek? 4. Én téged ezúton barátommá megparancsollak! 5. Én és te. Összeköt engem, téged, bennünket a mi. 6. Egy. kettő, tizennyolc és így tovább. És megint az egy. […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Sittre velük!

Rózsa Iván: Sittre velük! Az egykori irodista inkább mosogat: Sokkal többet kereshet ezzel… Háromszázezres bruttó átlagbért hazudnak: Statisztikusok, mi a helyzet a lelkiismerettel? Szinte mindenki utálja már őket: Vagy csak kettészakadt az ország? Intézeteket megrendelésre lefizetnek: Közvélemény-kutatók, hogy is van a szakmaiság? A politikusok nevére már csak köpnek: Be is rezeltek a nagyfiúk, az ebadták! […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Fordított kasztrendszer

Rózsa Iván: Fordított kasztrendszer A „jó” emberek valójában nem jók: Sokkal inkább pokolra valók! Fent vannak most az átoksori sudrák: Míg az emberek meg nem unják… Budakalász, 2018. október 18.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A nagy utazás

Rózsa Iván: A nagy utazás Indulás és érkezés között az utazás… Kik utaznak, többnyire révbe is érnek… Születés és halál között a nagy lavírozás… Sokan csak vegetálnak, s azt hiszik: élnek… Halál után az igazi, nagy utazás… Az örök célt elérik, kik hisznek Benne… Az öröklét már nem gyermekded ábrándozás… Úgy érzed, mintha minden élet […]

Posted by
Posted in

Nem voltam én csak hajtó…

Másnak főttek a vad pörköltök… Nem voltam én, mindig csak hátsó sori hajtó… Így aztán nálam, üres maradt a szakajtó. Ott a vadászok mindig csak nagyvadra lőttek, Vad pörköltök az üstben mindig nekik főttek. Nem voltam kapzsi, Sem rámenős sohasem. Mindig sorvégén álltam…. Távol állt tőlem: Mohóság, haszonlesés. Bankszámlám üres maradt… * Vadásznak ropog a […]

Posted by
Posted in

Nem hiszek neked

Azt mondod, ez a lényeg: A kecsegtető, szép ígéret, Az édes szó, mint remek méreg.   Azt mondod, ez a lényeg, Hogy mit mondanak, mennyit érek. Hogy mit hazudnak, mit beszélnek.   Azt állítod, rossz vagyok. Nem hiszek, már hinni nem tudok. S te azt gondolod, most rossz vagyok.   Mondd, láttál már csillagot? Olyan […]

Posted by
Posted in

Sokszínű ősz

Edit Szabó : Sokszínű ősz Magas fáról kilóg hinta, messzire lát, ki áll rajta, vígan nézi naplementét, sárgul a táj tenger felé. Felvillan még piros fénye, tündököl az ég kékjébe, őszi fények andalognak, az égboltján is játszanak. Tengeröböl kissé kopár, nem virul már a sok virág, pompáznak még zöldben színek, ám változik a természet. Barna […]

Posted by
Posted in

Nem kérdem magamtól…

Edit Szabó : Nem kérdem magamtól… Nem kérdem magamtól, mi lesz velem ? legyen béke sorsommal, megérdemlem, a mindennapokban ébredjek fel, hiszen az életet megélni kell. Nem kérdem magamtól, boldog vagyok ? hiszen a boldogság bennem ragyog, életem szépsége nem csak enyém, két kedves gyermekem,s unokámé. Nem kérdem magamtól, mi a célom? veletek vagyok én […]

Posted by
Posted in

A Hűvös Kéz Mely Megérinti

A hűvös kéz, mely megérinti Baráti, egyben személytelen, Csak ketten vannak a szobában, Szerelmük mégis reménytelen,   A szokások sokkal erősebbek Minden ósdi tilalomnál, Így nem kell többé szégyellniük Érzéseiket minden találkozásnál,   Szemben állnak, egymáshoz közel, Ők az érinthetetlen kapcsolat, Várnak anélkül, hogy megvallanák   Béklyóba zárt üres sorsukat. A hallgatás szépségében járnak, Féltik […]