Posted by
Posted in

Miért kell, hogy tönkretedd…

Miért kell, hogy  tönkretedd, mindazt ami szép lehetett volna. Miért kell, hogy menekülj engem hagyva lenn a porba*. Miért nem szállhat a madár, velünk együtt ágról ágra? Miért vagyunk mi mind a ketten, saját életünkbe zárva? Miért nem lehet, hogy az érzés szabad áramlásba fogjon? Miért kell, hogy minden ember egymás torkának ugorjon? Minden ami […]

Posted by
Posted in

Ez volt, ez lesz

Jeges tó, fagyott víz, Csizmás láb, hideg kéz, Havas föld és kopasz fák, Kopár, mégis csodaszép Télen a ledermedt világ. Zsenge fű és kismadár, Zöld mezőn egy vadvirág Bontogatja szirmait, Mint pillangó a szárnyait Egy tavaszi eső után. Nevetés, csobbanó víz, Hűs koktél a kezekben, Napsütés és napsütés… Amit mindig szerettem: Mosolyogni ebben a tikkasztó […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: “Szilárd” kézben biztonságunk!

Rózsa Iván: „Szilárd” kézben biztonságunk! Szilárdan ragaszkodik minden hülyeséghez: Demokráciában joga van az önkéntes vérmérgezéshez! Tegnap szögbe nyúlt – mindenkinek hetvenkedte: És még ekkor sem fordult orvoshoz az eszementje! (De a nemzet biztonságát féltette-mentegette…) Budakalász, 2018. február 22.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Korszellentés

Rózsa Iván: Korszellentés Ez már nem korszellem, – korszellentés: Államtitkárok lehetnek büdösbencék… Büdösbogár bizony ez a bence: Akárcsak a többi eszementje! Budakalász, 2018. február 21.

Posted by
Posted in

Új ifjúságom…

“Ifjúságom széthordta más. Most: újraépül, napra nap.” (Petrőczi Éva: Egy Jeszenyin-témára) álmomban “ő” halkan így szólt hozzám fiatal leszel megint ha akarod de a tapasztalat hullámhosszán állítanom kell ezt te is tudod újra kezdhetsz majd minden elölről az idő síkot te választod meg a hosszú és tartalmas szövegből munka család gyermek mi értelmet nyert új […]

Posted by
Posted in

Te és én

– Te és én – Keresem arcodban az arcom, s szavadban a néma igazam. Világi testedben a lelkem: Tebenned millió önmagam. Látom a vöröset a kékben, s a maradandót az anyagban. A közelit a messzeségben, s Tebenned végtelen önmagam. És csendben hallgatom, ahogy nyugtalan szavak riadtan rebbenek csepp ajkadon: „Gyöngy voltam Tebenned – önmagam”. Szekeres […]

Posted by
Posted in

Ember

– Ember – Az ember talán nem más, csak könnyed, múló hangulat. Leng körbe, kis szobákban, s azt megunva: kinn a világban. Fel, égre tör, s le, a mélybe önmaga alá hull, merül. Így játssza el pergő sorsát, halhatatlan rapszódiát hagyva múlandóként hátra nyughatatlan utódjára. Ütemre dobban, ver szíve, s szünetben foszlik semmibe. Honvágytól ég […]