Posted by
Posted in

Mikor az út vége tér

  Mikor az út vége tér. Szemelőt a köd s a fény, A lélek egész más, Az úr asztalánál áll. Új arcban új testben Ez egész más mint a remény, A fény a mennyek országában Egy hosszú út a ragyogásba. Hisz angyal ként él, Viszi az úr üzenetét. S mikor teljesen a lélek kész Az […]

Posted by
Posted in

Egy út mi véget ér

  Egy út mi más a testnek, Egy út mi más a léleknek, Egy út mi ködösen hideg, Egy út mi más, mint az élet. A fény ragyogása hív tégedet S te, lassan de eléred. Hisz lelked ragyogása hív ide, A hideg köd biztat téged. S jöttél a beteg ágyról, Bántott hátra hagyva. Könnyező, családok […]

Posted by
Posted in

Rátok emlékszem!

  A lélektükre könnyes, A szív a bánattól remeg. Ahogy a sírnál álok, Egy napsugár ragyog az ágon. Könnyeimben látom, Ti vagytok ott azon az ágon. Hisz ti vigyáztok rám, Ti igazítjátok lelkem útját. De én csak álok, S a távolból angyalok könnye szakad, Az emléktől lassan szívem szakad De lehajtom fejem meg köszönöm nektek. […]

Posted by
Posted in

Én és a szél

  Álltam a busznál jő hívó szava, Kézen fogva indultam tova. Nékem dalolta dalát Előttem táncolt az ősz a rumbát. Én csak ballagtam s ő simítón ért hozzám, S csak dalolta a szerelmek himnuszát. Képzeletem kedvesemhez repült, S mintha őhozzá bújtam volna úgy léptünk együtt. S csak dúdolta dalát Én csak hallgattam szavát. A távolban […]

Posted by
Posted in

Tövis nélkül

Tarka víg pompában fürdőzik még a szem, illatorgiáktól csiklandva még az orr, készülődik a nyár, s önként lendül kezem: még marasztalom őt, én a csipkebokor.

Posted by
Posted in

Eljön a nap…

Eljön a nap, hogy az ember nem akar többé háborút, lelkében a jóság, mint a tenger, elmossa a hazug szót! Nem akar már Istent játszani, keresztre feszítve élni tovább, mindenkinél nagyobbnak látszani, s meghamisítani minden ideát! Nem akar gyilkolni, leigázni, uralma alá hajtani másokat! Csendben, békében az életét leélni, örülni, ha tettéből jó fakad! Segíteni […]

Posted by
Posted in

Vallomás…2015

Tombol a vihar, az eső elered, megfogom kezed, érzem tested remeg, villám hasít át a sötét égbolton, ősz van, de a nyár után vágyakozom! Szemedben azt látom, fáradt vagy nagyon, pedig te vagy a vezérlő csillagom, te adsz erőt, tüzet, akaratot, mi lesz velünk, ha ily hamar feladod! De nem! Hiszen te soha nem adnád […]

Posted by
Posted in

Gondolatok a temetőben

Keresztek, fejfák, sírok, temető, bennük olykor sok-sok emberöltő elhunytjai nyugodnak, néha sivár, gazos, ápolatlan a sír ma már. Másutt gránit és fényűző pompa, mely a külvilágnak megmutatja, milyen gondosan ápolnak emléket, pénzt és virágot nem kímélnek! Néha egy szál gyertya többet ér, csokor virággal fizetsz mindenért. Emléket űzöl, ez a nap oly szürke, köd vagy […]

Posted by
Posted in

Árnyak suhannak…

Pisla fény ami átdereng elűzve rémes árnyat, álmot szobám falán a néma rettenet sötét foltokat tapétázott. Árnyak suhannak át a légen és én, szavakat nem találok ismerősek az ős szellemek előttük büszkén, mosollyal állok. Tűnődöm, vajon hova jutott kicsi népünk, magyarságunk ősök álmait nem követve lesz-e egyszer szabadságunk? Őseink vére hiába omlott s tette termékennyé […]

Posted by
Posted in

Könnyek csordulnak…

(tükörvers) Könnyek csordulnak a temetőkben hol virágba boruló sírok várnak gyertyák fénye vibrál az éjben a lángokkal emlékek szállnak. A lángokkal emlékek szállnak gyertyák fénye vibrál az éjben hol virágba boruló sírok várnak könnyek csordulnak a temetőkben