Posted by
Posted in

Csiszolt kő

  A követ, mit elsodor A gyors vizű patak, Nem látod többé, Árral úszik céltalan. Ha hullámok görgetik, Koptatják,formálják, Jégkristályok fogsága, Széleit csiszolják. Szabad tér, a formának, Neki, ha sikerül, Formázva tovább megy, Vagy elmerül. A patak hordaléka között, Rátalál valaki, Mert a kő, kicsiszolva, Drágakővé válik.

Posted by
Posted in

Orion csillagkép

  Az égbolt legszebb ékszere, Ő az érkezés és távozás mestere. Amikor kora ősszel megpillantom, Tudom,hogy tavaszig csodálhatom. Nagy ködfátyol veszi körül, De ragyogása kitűnik legbelül. Egy csillagkép ő,a sok közül, De csodálni, őt tudom egyedül. Őszi csillaghullás idején meteor rajából, Fényt szór a földre csillagporából.

Posted by
Posted in

Az álmos Hold

  Azt mondta a Hold, -Én nem bírom tovább az éjjeli szolgálatot, mennék aludni már! Odaszólt a Napnak, -Korábban kelj,adj világosságot, szolgálj most te! -Majd ha eljön az ideje kelek, azt hiszed, nem látom a szendergésedet?-válaszolt a Nap. S a lusta Hold pislogott, egy nagy felhő alatt. Morcosan, ásítva kilesett, arrább tolta a fellegeket. Lopakodott […]

Posted by
Posted in

Valóra vált kívánság

  Azt mondják, teliholdkor kívánj magadnak valamit, S a kívánság,majd egyszer valóra válik. Én is kívántam,talán egyszer nagyon régen, Hogy fenyőfámon egy kicsi mókus szökdeljen. Elképzeltem,ha mind megeszi a fenyőtoboz magját, Majd én adok neki enni, amit szeretettel rágcsál. Kibontom a dióval telt zsákom, őt abból kínálom, Csak végleg itt maradjon az én fenyőfámon. Ma […]

Posted by
Posted in

Életed

  Életedet, kaptad és létezel, Születtél, s egy útra ráleltél. Képet is kaptál önmagadról, Mindent láss a változó világról. Ez a te életed tetteiddel, Sok megálmodott vágyaiddal. Félelmed, ha néha kitartó, Hosszan, ne legyen nyomasztó. Ha messze a kitűzött cél, A jó gondolat, még remél. Átlépsz a nehézségeken egyedül, Csak a test érzi ha gyengül. […]

Posted by
Posted in

Őszi keringő

  Amikor az őszi szél, Már hidegen fújt, Táncolni kívánt kedve, A falevelek közé túrt. Felkérte a leveleket, Egy vidám keringőre, Forgatta,felemelte, Emlékezzenek az őszre. A tarka levelek forgása, Játszadozott a széllel, Mint lányok szoknyája, Libbent szerte széjjel. Tánc járta a magasban, Suhogásuk volt éneke, Dallama a ritmusban, Szél zúgása, a zenéje. Az elmúlás utolsó […]

Posted by
Posted in

Nyugalom

  Milyen csendes ez a nap, A gondok mélyen alszanak. Szunnyadó lávaként, kitörhet, Elfojtva belül, nagyon éget. Belül parázslik, forrón izzik, Oltani kellene, szomjazik, Keresni a gyógyírt ellene, Gyengülne a gond ereje. Nagy sóhajtással, távozna, Gyorsan messze szállna, Helyére költözne a nyugalom, Vigyáznám,el ne hagyjon.

Posted by
Posted in

törtető kis csenevész…

itt élek én az ég alatt a csend mutat csak új utat vágyom azt mit nem szabad hulló csillag álmokat fény szitál a ködön át percek napok záporát mit megélek csak az enyém emléke gyakran visszatér törtető kis csenevész kósza álmok sora vész oda hol megszűnt az út hová létem majd kifut zaj-gazos a lételem […]

Posted by
Posted in

kincseket álmodtunk…

“Kiássuk a kincset, mit régi rablók rejtettek el, éj idején felássuk…” Kálnoky László: Ásatások) kincseket álmodtunk mi a talajba kerestük folyton a remélt csodát temetők nőttek egyre nagyobbra ásni ásni ásni egyre csak tovább nem tudtunk kimarni egyetlen magot csontot találtunk porló csontokat a tudás itt nem nyert soha jogot az ásó is eltört csak […]