Posted by
Posted in

Jelenben érezni

Mikor fáj a szó, és nem vezérel az ész, akkor már rég kevés ide a józan ész. Mikor ernyed a test, és reped a szív, érzed, hogy a pokol magával szív. Csukott szemek, összetört lélek, egyre csak rettegek és félek. Rettegek az örök magánytól, és félek a csalódások árnyától. Botlottam már el elégszer, most várom, […]

Posted by
Posted in

Őszből a Tél

Őszből a Tél Borongós-bársonyos Illanó illatok; Sárga- aranyban Zizzen a táj, Alszik a boróka, Karjait kitárja, Bölcsődal- ballada Oltalmat ád. Rebben a madárka Bíborszín ruhája, Ágak közt közelít Lassan a Tél… A hajnali harmat Ereje elszállt – Sejtelmes fátyol már, Zúzmara, dér; Tejfeles, Elfeledt, Réveteg remény.    2017. 09. 22.

Posted by
Posted in

Elengedni

Elengedni   Remegő kezem már régen nem érzem, kabátom alatt velem fázik a szél… Csak a fehér köd szól; egy elhaló frázis, mely éppen oly hamis, mint amilyen szép.   Egyedül nézek most szét, a messzeségbe. A láthatár írisze halovány kék – színe már megfakult, de gyönyörű így is; tükrében sejlik még a tavaszi ég. […]

Posted by
Posted in

Tükrök között

Tükrök között   Aranyló kondenzcsík a hófelhők alatt. Huncut mosoly, mit alig félig takar egy sietve felkapott, szőke szalmakalap. Félúton megáll, int, mielőtt tovaszalad. Szeme már nem rád néz, de szép emlék marad.   Hisz tudod, a legszebb esték után sem mindig kell aspirin és kávé. Sárga vászonkabátom zsebében csilis csokoládé olvadna össze a sorokkal; […]

Posted by
Posted in

Egymásban létezni

Kívánságom teljesült, szerelmünk beteljesült. Mint a nap, ragyogva kélünk, s mindig a pillanatnak élünk. Béke öleli át az egész testem, melletted megnyugszik a lelkem. Már nem mardos minket a magány, most nekünk dalol a csalogány. Ha a hangod meghallom, elmémből eltűnik a sok lom. Minden porcikám érted remeg, kérlek, azonnal csókolj meg. Csókod felér a […]

Posted by
Posted in

Akarom

Edit Szabó : Akarom Azt mondod, örülsz nekem, azt mondod, szép a szemem, azt mondod, csókos a szám, azt mondod, simulj hozzám. Azt mondod, vártál reám, azt mondod, bátor leány, azt mondod, szeretsz engem, ezt mondod szerelmesen. Úgy érzem, örül szivem, úgy érzem,őrült lelkem, úgy érzem, csókol a szám, úgy érzem, simulsz hozzám. Úgy érzem, […]

Posted by
Posted in

Veled én

Forró lávakőként izzik már a szemed, rám tekintesz és én benne melegedek.   A léted erősít, átölel a tested. Vigyáz rám, ha félnék üres rengetegben.   A szívem merészen táplálja  útjait. Te, mikor velem vagy, semmi  ki nem szakít.   A lelkem könnyű már szárnyalok a légben, óvatosan tartasz biztonság ölében.   A  végtelenségben egyfelé […]

Posted by
Posted in

Csendből a szó

Csendből születik a szó, A kimondott érzelem. Magányból a félelem, Félelemből szenvedés, Szenvedésből a remény, Reményből a türelem, Türelemből az erény, Erény, hogy ne légy kevély, Hitből igaz szerelem, Most-ból lesz a Végtelen.

Posted by
Posted in

sebet hagyni…

sebet hagyni nem tudok nem szabad a másik ember sem törött szárnyakat érdemel hagyd repülni várja a lég csak óvón figyeld felszabadult röptét apró jelek s már érezned kell ha ott a légben nem neked énekel hisz nem akar téged és lelki sebeket miatta engedd el ha szereted