Posted by
Posted in

Fénylő sötét éj

Edit Szabó : Fénylő sötét éj /Renga csokor / Csillagos éjben meteorit láng zuhan, fénycsóva villan, alatta a kisfalu alszik csendes békében. Nem látja senki, zuhanása égből jött, földbe csapódik megrázza a felszinét, sérti falu békéjét. Éjjeli csendet felrázza az álmából, háborgat rendet az emberek lelkében, felébred a fájdalom. Fénylő sötét éj, vajon mi történhetett, […]

Posted by
Posted in

Több, mint barát

Köszönd meg az Úrnak Szerető jó anyád, Ki gondot visel rád, Ápol, mossa ruhád!   Bánatodban szomorú ő, Örömödnek szívből örül, És ha téged boldognak lát, Tudd, anyai szíve derül!   Ne féld kimutatni Neki érzéseid! Szeretete törli Arcodról könnyeid.   Ébren, s álmában is némán Sírva tűri, hogyha bántod, Elnézi az összes hibád, Mert […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Crimson Király udvarában

Rózsa Iván: Crimson Király udvarában Crimson Király udvarában gyülekeznek már a lovagok, Karmazsin Király udvarában lélekben én is ott vagyok; Nem is másképp, mint a zene demokratikus hullámhosszán: Ugyanúgy, ahogy hindu, maláj, buddhista vagy oszmán… Budakalász, 2018. január 30.

Posted by
Posted in

Régi dicsőségek

Edit Szabó : Régi dicsőségek Feketében és fehérben csodás fotó én előttem, férfi és nő korcsolyában, kéz a kézben mosolyával. Nemzedékek emlékeznek, láttukra szívek repesnek, kicsi hazánk eredményes, sikert aratnak a jégen. Sallay és Regőczi pár, jégpálya az otthonuk már, mosolyukkal az arcukon, túllépve a fájdalmukon. Kemény munka eredménye vívott siker elérése, dicsőség a két […]

Posted by
Posted in

A dobogó legtetején

Ott fenn a magasban megáll az idő, nagyobb szív dobog, kevés a levegő. Izzik a tűz az ember szemében, azt hitte számára ez elérhetetlen. Mikor bekövetkezik felmérhetetlen öröm lakozik a fáradt testében. Szétkiabálná a világnak a fényben az eredményt magamhoz mértem. Ilyen helyezést mégsem reméltem! Fátyol lepi szemét, alig-alig látja, ki lent áll most ott […]

Posted by
Posted in

A nézőtérről

Sssssrrrr, kopp, csatttt. Egymást követik a golyók. Emeli, törüli, céloz, dob. Főleg koncentrálnak. Kanyar vagy egyenes? az eredmény a lényeges. Csöpög a verejték, vagy már folyik is. Mennyi az annyi? Néha bosszankodnak. Pedig úgy érzik nagyon jól céloztak. Egymásnak tapsolnak, mindig pacsiznak. Merev arcizmok nehezen mozognak. Jobbat szeretne, nem elég semennyi. Ki tudja a másik […]

Posted by
Posted in

Dzsungelkirály

Szabadságra ment a tigris, Nyomta a fejét a korona, És órákig töprengett: nyaralása Idejére kinek adja oda?   A medve volt felelős A külpolitikáért, De most téli álmot alszik, Szerinte minden egyéb ráér.   Nyuszinak a mezőgazdaság Épp elég feladat, És traktor hiányában A répaföldön ragadt.   Ott van még a krokodil, Szülési szabadságon, Hisz […]

Posted by
Posted in

Reménysugár

Láthatatlan a reménysugár, De néha téged is megtalál, Mindaddig ott marad nálad, Míg nem teljesül a vágyad.   Veled van,ha hosszú az éj, Bátorít téged, hogy ne félj, Átölel és körbefon puhán, Már nem fáj úgy a magány.   Sugarával gondosan betakar, Tudd, hogy ő csak jót akar, Ez a sugár megmutatja utad, Útvesztőben merre […]

Posted by
Posted in

Transzparens

Ti feketék, fehérek, sárgák és rézbőrűek! Ti társadalom által külön csoportba állított népek. Mi feketék, fehérek, sárgák és rézbőrűek, Mi színek által megkülönböztetett lelkek.   Ti árnyas rémek kik félve léptek előttük álló tömeg tengerébe, hogy ragyogó szívből fakó képet fessetek. Ti emberek kik a természet ezer színben ázó fellegét, Kelletlen Egy palettára kentetek. Ti […]

Posted by
Posted in

Dombtetején

Edit Szabó : Dombtetején Sötét erdő lenn a mélyben, feketéllik sűrűséggel, mély zöldjében van szépsége, varázsát őrzi napfénye. Útja mentén tágas mező, ősisége oly megejtő, napsugárnak fénye áttör, a hatalmát fennhirdető. Mezőn, réten éled remény, vadles van a dombtetején, ember vajon merre remél, nyúl kerül puskája elé. Vadász kutya éber szemű, zsákmány ugyan mikor kerül, […]