Posted by
Posted in

Fényes tanösvény

  „Oh természet, oh dicső természet! Mely nyelv merne versenyezni véled? Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz, Annál többet, annál szebbet mondasz.”   /  Petőfi  Sándor /   Őszi szél suhan a fák közt, napfény csillan a vizeken. Láp és mocsár, víz mindenütt megbabonázva figyelem.   Egy elvarázsolt erdőben járunk,lenyűgöz a látvány. Éger erdő […]

Posted by
Posted in

Pergő homokszemek között…

Már csak kósza emlék vagy nekem egy késői vágy, mi nem teljesült de a múló időben megszépült minden s a vágyam emlékké csendesült. Pergő homokszemek között az órán az idő vágtatva halad tova vágyom utánad, szeretném élményed ha újra eltalálna Ámor nyila. Szerelem, te csodálatos érzés dobpergés mely a szívemig hatol nem írja felül a […]

Posted by
Posted in

Őszi tanka

Itt van az ősz már sárgulnak a levelek hűvös szél fütyül kabátot vetet veled a nyár heve tovatűnt.

Posted by
Posted in

Soha ne mutasd…

(Tanka) Soha ne mutasd lelked féltett kincseit szabadon másnak mert visszaélnek vele neked a bánat marad.

Posted by
Posted in

…az én igazságom…

Tényleg…létezik olyan igazság ami kizárólag csak az enyém mely túl mutat a templom tornyán és hasítja, ha kell, a kék eget ami nem tűr ellentmondást de lágyan alkuszik ha kell szeretettel, szívvel, hűséggel. Az én igazságom, egy csodaszép dallam ott él a szív rejtett zugában ha figyelsz te is hallhatod: emberként élni embernek maradni ebben […]

Posted by
Posted in

Az ősz remeke

Edit Szabó : Az ősz remeke Őszi táj képe tekint rám fényesen, szemem a messzeség felé ragyog, fehér nyárfa kéreg nyit ablakot, messziről intenek a kéklő hegyek. Bokrok sárgállnak a magas fák tövében, rezes arannyal ölelik tó vizét, lassan benőve aljkörnyzetét, mocsári fűcsonkok rejtőzködnek. Őszi táj szemeink gyönyörködteti, színének kavalkádja örömöt ad, villan a napnak […]

Posted by
Posted in

Lehet-e …

Lehet-e olyan mély egy gödör, hogy ne lásd feletted a kék eget? Lehet-e olyan izzó egy gyönyör, hogy megalázza szabad lelkedet? Gödör mélysége csak rajtad múlik, ha a sors letaszít, az akarat felemel, csak mézes hajókötél, mi szemed előtt úszik, ha a tested csak a gyönyörre felel! Lásd meg a szépet, ha kell énekeld teli […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Egy lemondás üzenete

Rózsa Iván: Egy lemondás üzenete Ki széllel szemben pisál: Az, bizony mind így jár! Tartsd a farkad mindig arra: Amerre a széljárás akarja… Budakalász, 2017. október 3.

Posted by
Posted in

Ősz időben delelés

Edit Szabó : Ősz időben delelés Integetnek magas hegyek, tetejükben tél üzenget, kék ég alatt őszi levél, hegy tövében sokat mesél. Völgy ölében még süt a Nap, körülötte békesség ad nyugodalmat az életnek, pihenést a természetnek. Zöldell még a rét, a mező, fölöttük ám jelen az ősz, langyos szellők fújdogálnak, falevelek megsárgulnak. Delelőben a napsugár, […]

Posted by
Posted in

Éjjeli madár

Edit Szabó : Éjjeli madár Magas fáknak rejtekében, fák mélyén a sötétségben, lakást talál a madárpár, ahol rájuk biztonság vár. Hold fényénél nyílik szemük, messzire néz tekintetük, élelemre így vadásznak, táplálékot fiókának. Anya szeme távolba lát, tanítja a kicsi madárt, fészek szélén a holdsugár, nagy hatalom az anyaság. Éjjellátó bagolymadár féltő szemei megóvják, hasítja a […]