Posted by
Posted in

Jövőt rajzolsz…

fogyó holdsarló beesett arccal csonttá aszalja a rajzoló kéz töredékes koponyacsont a hajnal szem nélküli üreg vajon hova néz jövőt rajzolsz vagy valóság rezdül ott most a tollad vékonyka hegyén talán az ember jajszava pendül érezvén már hogy milyen koravén a gondolat hogy megérjük még talán holdunk kedvesen újra ránk nevet s nem lesz belőle […]

Posted by
Posted in

árnyak kísérnek…

át nem gondolt kiköpött félszavak már csendet vár a morzsolódó lét vad álmokból csak cserepek látszanak orkánhangon üvölt a kósza szél de vándor vagy te is ahogy mi mind kősziklákon át a völgyekbe le csorgó verítéket a homlokodra hint emberi léted igyekezete árnyak kísérnek és elment barátok baljós érzéseid kísértenek átdereng a fény a felhők […]

Posted by
Posted in

Falusi udvaron

Edit Szabó : Falusi udvaron Édesanya tündére, nagymamának gyöngyszeme, életüknek mindene, szemük gyönyörűsége. Kicsi lányka a kertben, mindent lát tekintete, felfedezi a portát, szőlőskertből messze lát. Kert végében kerítve, baromfiak mesélnek, kárálás,kotkodácsok, ennivalóra vártok? Fehér,barna, iromba, elkerített udvarban, csirkék, tyúkok, kakasok, újabb élményt adhattok. Kisleány ismerkedne, csemegével szemezve, kukorica tányéron, kis kezében jutalom. Félve indul […]

Posted by
Posted in

Nem itt van

Nem itt van -Önsírra- 1. Gondolta, akarta. Gyenge volt a hangja. De vannak létkellők! Mindenét átadja. 2. Gondolta, akarta. Belényúlt agykarja. Ő talán afféle atomgyűjt-őshangya? 3. Gondolta, akarta. Lesz-e még hatalma? Kísértsen szelleme, s hamvát tedd asztalra. 4. Hiszed-e, nem itt van! Elhagyott csontsírban. Olvad-fagy Mindőben. “És erre én igyam?”

Posted by
Posted in

Állati-emberi haikuk

Állati-emberi haikuk   Kopp, még!   Kopogj, fakopáncs. Háncs hull, s fejét kifúrja- újra, Faember.   Vízben   Pál csapot szennyez. Zöld tóból hegyre ballag új béka-magzat.   Enni és élni   Elfogadta már zsiráf a gólya ősét. Még eszünk tojást!

Posted by
Posted in

X, én, te, ő

X, én, te, ő -Hisz ő is irodalmandó- Mostan felhőn ugrál vagy lehet: falombon. Sovány, kövér és nagy és megikszi ikszet gyorsan, szépen, bátran. Persze ipszilont is. A-val, j-vel, F-fel. S általam megikszve. Ikszes késed látod? S állsz-e iksz hazában? Bizony mondom nektek: iksz te vagy, de minden. Íme, a Nagy Eszme: tartja iksz a […]

Posted by
Posted in

Mozdulatlan mozdulatban…

Filozofikusan a mozgóról és a mozdulatlanról… (10 szavas) Ha, minden benne van, a mozdulatban Akkor gondolhatjuk, nem mozdulatlan? (sedoka) Míg mozogni tudsz, Élj a lehetőséggel, Mert lesz az másképpen is. Élj teljes létet. Ma még mozgásképes vagy, Mi lesz holnap, nem tudod. (3 soros-zárttükrős) Mozogj, könnyedén, mint levél a nyári szellőben, Amíg élsz, addig tudsz […]

Posted by
Posted in

lellei emlék

már a csend matat itt a sarokban még vörös fényt dob az égre az est fátyolos emlékek sora agyamban távoli tájakról képeket fest villódzó fények az ott a túlpart közöttünk sima víztükör:Balaton sötétbe olvad lassan a vízpart messze jár innen a gondolatom csak képernyő világít itt előttem lassan szövöm most a mondatokat vár az élet […]

Posted by
Posted in

előrevetítve…

vészterhes idő vasfoga roppan koponyacsontból üvölt a jós talán vekker zenéje tétován koppan zsoltár nyúlik el az idő korpuszán szűkülő szemmel rám mered egy arc rózsák között sem terjed kósza illat élet idő enyészet végtelen harc szürkébe fordul a múló pillanat festett madonna nézi bánatod az óra könyörtelen körbe jár indák sora húz le megláthatod […]

Posted by
Posted in

A Nap könnyei

Fáradtan nézett ma is le a szikár, kiaszott Földre. Szemeit mélán legeltette, s bámult a hideg rögökre. Emberek odalent vadul éltek, kábán, bambán haldokoltak. Életükből hiányzott az öröm, kevesen voltak, kik mást nem okoltak. Naponta harc és fájdalmas küzdelem… A Nap látott minden rútságot. Érezte: szíve megtelt közönnyel, s elege lett ebből a világból. Kérte […]