Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Építkezés

Rózsa Iván: Építkezés Az a ház a tiéd, amit magadnak építettél; Ha jó az alap, biztos feletted a fedél; Építgeted lelked, lakod folyton-folyvást: Megőrizted formád, alakod szemlátomást. Budakalász, 2019. január 8.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Az abszolút csend

Rózsa Iván: Az abszolút csend Az ego-nélküliség az önvaló; A nem-én az igazi én, a jó; Az üres a teljes, a semmi a valami: Ilyenkor a csendet akarod hallani… Budakalász, 2019. január 8.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Irgalom!

Rózsa Iván: Irgalom! Itt szenvedünk, nem tudjuk okát: De talán irgalomra lelünk odaát… Talán megkönyörülnek rajtunk az istenek: Ha már ily kegyetlenek hozzánk az emberek… Budakalász, 2019. január 8.

Posted by
Posted in

fagy uralta tágas hómezőkön…

II. Magyar Hadsereg emlékére fagy uralta tágas hómezőkön vért könnyezett sok lidérces álom alászállt fentről a megvető közöny halál ült tort tombolt a fagyott tájon fiatal életek tűntek el sorban lelkek sora szállt már az ég felé fagyott testek szerteszét a hóban ők már nem indulnak hazafelé rokonok barátok hiába várnak csak emlék az mi […]

Posted by
Posted in

Don-kanyari vízióm…

Századparancsnok voltam a mély hóban… Szép folyó a Don, olyan, mint a mi Tiszánk, Úgy Csongrád fölött, őt is nagyon imádnánk, De nem lehet, mert a túlpartján ott a muszka hadsereg, Majd ha átjönnek, a mi oldalunk majd nagyon kesereg… Szép a két partja, fás és meg bokros is, olyan régies, És vannak kis települések […]

Posted by
Posted in

Nős embert szeretek

Ölelő csendben, nyikorgó ágy Őrzi a kedves melege. A lepedőn hagyott régi vágy – Idea kínoz – Szeret-e? Magányos képzelet, megszokás, Nincs már ünnep, és régi láz. Hangosan üvölt a szuszogás; Szakadó életet vigyáz. Nős embert szeretni oly nehéz, Gyűrött párnáján gond hever, Mit az asszony nyűgje csak tetéz – Az életünk méz és teher […]

Posted by
Posted in

Csatazaj

Pokolra jut, ki Belzebub sorába áll! Babilon városában fekete köd; a bűn sündörög. Ármány kúszik feléd, tűzben fagyott mosoly s forró üstben, Goebbels rotyogva röhög. Fondorlat, a rád bízott szabad akarat tövis és szilánk az új-régi gondolat kín és szenvedés, nyomában fájdalom, háború s halál. Emészt a bú, a gonosz vádakat kohol az elmékben lángra […]

Posted by
Posted in

Sejtelem

Fénylőn száll hozzád a gondolat, belőlem cseng a csönd. Messze vagy. Szívembe lopott halk szavak… Szótlanul szeretni, sejtelem. Tudsz-e elcsendesedni nekem? Mondd, hogy nem reménytelen!

Posted by
Posted in

Bánat

Fürdeni szerelemben nem szabad, nem szabad! Keserű bánatkönnyek. Emésztő önmagad elől menekülő vágy – csendje vagy, csendbe vagy.

Posted by
Posted in

Válás

szemem alatt árulkodó karikák üvöltenek sírok, napok óta érted, értünk gyengeség a könny tehetetlen düh elfutott szekér után rohanni kár csendesen hömpölyög velünk az ár elengedés visszhang mennydörög roppanok megtörök sorvadok ernyedés karjaid közt halni meg volna jó hullámzó tengeren süllyedő hajó