Posted by
Posted in

Nyári eső

Felhők vadul tobzódnak! Megjött a villámlás és zápor. Nap boldogan süt. Ragyog a Nap, levegő izzik, Távolban dörög és villámlik. * Az esőillat terjeng. Száraz minden és oly’ portalan. Árok, vízzel telt. Kósza felhőkből zápor hullik, Álmából a kutya felugrik. * Jól megkérgesedett az, Idős, nagyon terebélyes fa. Eső csak, hull rá. Tömörülnek riasztó felhők, […]

Posted by
Posted in

Ejtőernyős-vadászok… 1.

II. Világháború: krétai invázió. Az első vitorlázó gépek megjelenése jelentette az inváziót. Az elit rohamezred, hétszázötven embere jelentette már a kommandót. Utána már, jöttek a JU-52 –s szállító repülőgépek, Ejtőernyős-vadászokkal gyomrukban, ha, ideértek. Az Új-Zélandi vezénylő tábornok, Freyberg volt és csak nézte… Az ellenséges hadművelet látványa totál lenyűgözte. Százával érkeztek a repülők, egymás után, Ettől […]

Posted by
Posted in

Abigél

Ágyamban szenvedek, Abigél, Ha itt lennél, kisegíthetnél. Pár orgazmusoddal, És a kéjvágyaddal… Nem kéne aludni… ha, lennél! Ágyamban keresem önmagam, De ez nem csökkenti a vágyam… Veled kéne lenni, Sokszor elélvezni… Rád zúdítanám a kéjvágyam! Ágyamban Neked is van helyed, Beszívnám kéjes leheleted. Te is támadhatnál, Ez, lelkemnek használ… Veled akarok lenni… Veled! Vecsés, 2019. […]

Posted by
Posted in

Ajándékba kapott idő

Kristófné Vidók Margit Ajándékba kapott idő   Még őrzöm a lopott idő emlékét, nem szégyellem most szívem gyengeségét, mert újra hinni kezdtem az álmokban, ám könnypatakok gyűltek szemárkokban. Szeretnék feledni fájó, gondokat, midőn az élet szépségtől fosztogat, de félek, mit hoz a száguldó jövő, a percek, és az órák mind cselszövők. Néha járatlan utakon kell […]

Posted by
Posted in

A mi dalunk

Kristófné Vidók Margit A mi dalunk Fülembe dalol a szél egy dallamot, hallod-e, kedves? – ez a mi kis dalunk. Lágyan, édesen dúdol egy hajnalon, valcert jár a tavasz, de mi – siratunk. Az ifjúi érzelmek szilaj tánca egyszer majd szelíd öleléssé válik, a felejthetetlen románc virága átölel, elringat, de nem szikrázik. Páros ütemre dobban […]

Posted by
Posted in

Sodró élet

Meditált a szerzőpáros… Ablakon kinézve, Álmodozok…, csak szétnézek. Erre teremtettünk? Szakadt lelkek buja vágya, Okoskodás iskolája, * Nincsen menekvésem, Életem, néma kiáltás. Elfoszlok… széthullok… Moslékhordó tarisznyája, Emberiség misztikája. * Égi menetrendben, Minden, már elrendeltetett! Minden, köve vésve… Hontalanság gyáva fegyver, Idegeknek gondos felcser. * Sodró a lendület, Én is sodródok! De merre? Hol fogok kikötni? […]

Posted by
Posted in

A mai nap, mint a többi

A vízióm nem akar elhagyni… A mai nap, mint a többi… de, teljesen más, Lelkünkben a vén gyász, mint a karalábé fás… Elhagyott a fránya élet, véglegesen már, Lehet, hogy nekünk, egy sírhalom az álompár… * (apeva) Jó Lenne Lelkemnek Némi béke! Lélekgyász, kínos! * Kulcsoljuk a kezünk, pislogó mécses fénye mellett, Kérjünk, hogy a […]

Posted by
Posted in

Alkonyi csendélet

Edit Szabó : Alkonyi csendélet Körbejárta felettünk az eget, fénysugara messziről integet, narancsos fényben tündököl az ég, a Nap megmutatja még erejét. . Búcsúzik a virágzó álmoktól, enyhíti forróságát e tájról, tündöklése új földrészre vezet, ünnep lesz ott a feljövetele. . Lassan borul alkonyba országunk, halad útján távoli világunk, búcsút int a mezei virág is, […]

Posted by
Posted in

A természet szépsége

Edit Szabó : A természet szépsége Járom utamat, vágyom uralmam, a természet felett legyen erejem. . Értsem szépségét, erdők zöld színét, virág illatát, tisztás varázsát. . Forrón tűző nap, kalapom alatt, a földnek üzen oly szerelmesen. . Szemem messze lát, enyém a világ, hol erdők, mezők virága időz. . Szépség, természet, kérem légy velem, béke, […]

Posted by
Posted in

Egy mosolygós napom

Minap arra ébredek, hogy a rádióm nyekereg, a nap aranyló tekintete az ablakomon tekereg. Nyújtóznom kellene és fordulni egyet még, rúg egyet az ágy és azt mondja, ennyi már elég. Elindulok hát bevásárló körutamra hirtelen, lábam alatt a kockakő unalmasan színtelen. Földig lógó orral jönnek felém az emberek, ja kérem, én a mosolyból ma nem […]