Posted by
Posted in

Aprócska percnyi

Aprócska pernyi csak a léted átsejlik a napok résein míg a fejed fölött kering az elmúlás kegyetlen réme. Tükörből visszanéz az arcod szántóföldnyi barázdák sora még nem adod fel a harcod kiszáradt a tollból a tinta. “Fényes szelek” már messze járnak ez a világ már nem a tied túlfűtött érzelmek, halott vágyak s az ágy […]

Posted by
Posted in

Lent port kavar…

Szélkakas szól halk nyikorgással olyan ez mintha túl öreg volna s nyöszörgése míg magát vonszolja hallatszik, nem törődve a világgal. Lent port kavar a pajkos őszi szél mely tova suhan a kerten a járdán sárgult levelet hajt tova árván de megérem-e én a tavaszt még? Dolgom van. Nem fedhet be a por az elmúlás,a felejtés […]

Posted by
Posted in

Színes papírba…

Azt mondod te mindig jót akarsz csak amit teszel, az nem frankó ki fog téged felmenteni ezért a gyónás papja vagy a Mindenható? Színes papírba csomagolt a szándék rajta szalag, gyűrött, hazugság szagú sajnos a csomagban nem találsz még olyat mi számodra nemes illatú. Agyament érzés, pislákol az ész mert rózsaszín szemüvegtől más a világ […]

Posted by
Posted in

Testemen egy szúrós tekintet…

Testemen egy szúrós tekintet vizslat mintha egy pók lennék mely a sarokba fonta hálóját nem takarította el a házicseléd. Pondrónak néz mit el kell taposni csupán egy féreg vagyok szemében ez a tekintet, mi mindenen áthatol megőrjít e földi mindenségben. A szemöldök ránca újra és újra ha rám néz, durván összeszalad megkérdem hát tőle: mondja […]

Posted by
Posted in

A bábu

elszaggatott kötelékeim lógnak a mozgató keresztről szabad vagyok, de hogyan kérdem, a nagy semmitől padlóra dobva, mozdulatlan. Evokáció Petri György : Marionett című versére.

Posted by
Posted in

Még pár nap…

Oly szépen szól a tücsök zenéje még bár itt topog az ősz a kert alatt egy szeles, de derűs nap mi elszaladt e nyugalmat vártam már nagyon rég. Még pár nap vagy hét és jön az elmúlás mely minden évben ismétli önmagát avarrá hullott levéllel adja át helyét a télnek, s ő lesz a sommás. […]

Posted by
Posted in

Őszi jelek

Edit Szabó : Őszi jelek Az ősz jele itt vagyon, csendélet az asztalon, beértek a termések, van amit még rejtenek. Nap érlelte gyümölcsök,, az édes szőlőfürtök ropognak fogak alatt, a nyár íze megmaradt. vesszőkosár rejtekén, benne lehet még remény, késő őszi napokon dalolnak az ajkakon. Tele tál az asztalon, az ősz felé bizalom, forró nyárnak […]

Posted by
Posted in

Örök igéret

Edit Szabó : Örök igéret Új évszázad küszöbét oly rég túl léptem, múltam mégis visszanéz, idéz életet, szerelem hűsége a korban megfogant, emberi sorsok nem jeleztek gondokat, társas élet tengerén úszik a hajó, megbecsülés, szeretet örökké tartó, hiszed, hogy sorsodban az életed lehet, minek törvényeiben magad nem lehetsz. Esküdtél a templomban örök hűséget, ígértél te […]

Posted by
Posted in

A boldogság madara

A boldogság kék madarát ne keresd tovább, bennünk repül hisz lényünknek ő a táp. Velünk van ő mindig ha őszintén szeretünk, ha kis örömökért is hálát rebegünk. A szivárvány összes színét dobja az égboltra, lemarja a rozsdát fájdalmainkról sorra. Jó sorsokat osztogat az embereknek éppen, édes dallamot dúdol fülünkbe merészen. Vigyáz rá, hogy ne lopja […]

Posted by
Posted in

Nem mindig az a boldog ember Ki párkapcsolatban él Ha nem az ki apró dolgokat is szépnek látja A legapróbb zajt muzsikának hallja Kinek lelkében a szív angyalok kórusaként dobban S az emberekhez vezérli a jó indulat