Posted by
Posted in

A szenvedés

  Szunnyad a tűz Lassul az álom. Csitul a szív Valakit vár ott. A lélek tükre hassad A szenvedés van rajta. Mikor a lélek betegé válik, Elkísér a halálig.

Posted by
Posted in

A négy testvér

  A négy testvér kisebbik öccse, Színes ruhát ölt mindenre. Forróvérű szarvasbikák ütköznek össze, Súlyos kalapácsként sújtanak le. Majd elköszönve véget vet a szépnek Mind az álom messzire repülve. Megszűnik a tánc a levelek násza Minden élőlény nyugalmat találnak. Majd jő, a báty ki elvesz mindent. Megfesti a szőlőt munkára hív minden embert. Vége tér […]

Posted by
Posted in

Gőz ereje

Edit Szabó : Gőz ereje Emlékképben már oly rég, emelkedett meredély, hegyen-völgyön hullámzott, sínpárokon csavargott. A gőzmozdony kanyarog, füstfelhője kavarog, oly bodor karikája, ontja füstjét a tájra. Hosszú terhét cipeli, emberekkel van teli, vontatja a sok vagont, hogyan lehet hatalmon? Erejét a szén adja, ettől van akaratja, forró sárga lángerő, vonógépet meggyőző. Őszi idő közeleg, […]

Posted by
Posted in

Tanítani…

Tanítani… talán ezért jöttem a világra, hittel, reménnyel mutatni utat, kitárt szívvel a lélekhez szólni, táplálni, nem széttörni álmokat. Csillogó szemben szikrát keresni, elhitetni, a világ szebb lehet, szárnyakat adni, s hagyni repülni, ki nem földre, az égbe született. Minden ember egy testbe zárt csoda, küldetésként mindenki mást kapott, legfontosabb dolog földi létben, megismerni, mit […]

Posted by
Posted in

Veled egyedül

Ketten vagyok Veled egyedül Szívem rendre kiürül Emléked szolidan dereng Csillagokkal kereng Mint macska ölembe ül Halkan dorombol Ketten vagyunk itt és ott Veled egyedül.  

Posted by
Posted in

Én nem időzök…

A csendben rám mutató ujjad örökre, vagy csak néha bújtat a lator köpenyébe. De oly sokan várják epedve hogy vér hulljon csepegve, s az ősi pátosz már a semmivé lett. Én nem időzök a Göncölszekéren hisz oly hatalmas az Univerzum csillagról csillagra henyélek szórom a fényt, ahol csak tudom. Emlék nem leszek, hisz a feledés […]

Posted by
Posted in

Kongatás

 Bárányfelhők az égen Néhány füstbe ment évem Fekete foltok a Napon Néhány felemás napom Recsegő tercek Hulló másodpercek Toronyóra gongja Nincs, ki megmondja Fújdogáló szellők Múló esztendők Kanyargó fürge időpatak Rám hull orvul a pillanat.  

Posted by
Posted in

Pont Idő

Pont idő Időre átadom Időben elkapom Idő előtt Idő után Magam kifacsarom Soha el nem dobom Korán sem Későn sem Soha sem Nem lesem Nem követem Útjára engedem Útjára bocsátom Soha nem látom Soha nem hallom Meg nem tartom Néha gondolom Ritkán megvallom.  

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Történt, ami történt…

Rózsa Iván: Történt, ami történt… Ti keresztre feszített szentek! Gyertek hozzánk, csak gyertek! Ti, kiket elevenen megnyúztak, Kerékbe törtek vagy karóba húztak: Ti tényleg szenvedtetek! S legyen elég most ennyi nektek: Számon tart titeket az emlékezet; Mindez a szörnyűség megtörténhetett… Budakalász, 2017. szeptember 11.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A magyar akarnok

Rózsa Iván: A magyar akarnok „Ne szülj rabot, te szűz! Anya, ne szoptass csecsemőt!” A gond, mi minket Nyugatra űz: Minden család hiányol egy elmenőt… Krisztus halott vagy tetszhalott? A megváltás még várat magára… Másra nem számíthat az ember: Csak józan eszére vagy erős karjára. „Ágyútöltelék jelöltek kellenek! Sok igavonó barom!” – Gondolja magában a […]