Posted by
Posted in

Pont Idő

Pont idő Időre átadom Időben elkapom Idő előtt Idő után Magam kifacsarom Soha el nem dobom Korán sem Későn sem Soha sem Nem lesem Nem követem Útjára engedem Útjára bocsátom Soha nem látom Soha nem hallom Meg nem tartom Néha gondolom Ritkán megvallom.  

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Történt, ami történt…

Rózsa Iván: Történt, ami történt… Ti keresztre feszített szentek! Gyertek hozzánk, csak gyertek! Ti, kiket elevenen megnyúztak, Kerékbe törtek vagy karóba húztak: Ti tényleg szenvedtetek! S legyen elég most ennyi nektek: Számon tart titeket az emlékezet; Mindez a szörnyűség megtörténhetett… Budakalász, 2017. szeptember 11.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A magyar akarnok

Rózsa Iván: A magyar akarnok „Ne szülj rabot, te szűz! Anya, ne szoptass csecsemőt!” A gond, mi minket Nyugatra űz: Minden család hiányol egy elmenőt… Krisztus halott vagy tetszhalott? A megváltás még várat magára… Másra nem számíthat az ember: Csak józan eszére vagy erős karjára. „Ágyútöltelék jelöltek kellenek! Sok igavonó barom!” – Gondolja magában a […]

Posted by
Posted in

Gödörben zajló áramlás

Gödörben zajló áramlás Alberto Giacometti: A kutya Esős napon, rue de Vanves-on tested útvesztőin görnyednek hasznavehetetlen, tönkrement gondolatok, függőséged cipeled, beleágyazódva a mába, csüggve, botorkálva, körbe járva utcáról, utcára, testeden tompulnak kiélezett kontúrok, nem tudni, mit hoz a holnap, jelened küzd az idővel, méri a szerelmet, a vágyat, az ölelést, belenyugvás emelte hullámok szaggatják sörényed, […]

Posted by
Posted in

Újra ősz

Menni, menni kell, merre, hogy is mondjam el? Valami űz, valami hajt, hallom a halk morajt, hol a víz csobban sárgul a zöld talpam alatt mozdul a föld. Hívogat az őszi fény, jöjj csak jöjj felém. Megyek az úton tovább, taposom a tél havát, s a tavasz szikrázik rám , új élet fakad a fán, […]

Posted by
Posted in

Az enyészet

Ködfátylat szaggat kósza napsugár, az ősz kukucskál az erdő sátorába. Halkan csobban a kis patak, lics-locs, fekete tinta, alig hallik hangja. Levelek közül kirí egy piros pötty-paca, vörös folt. Az enyészet jelzi jöttét, rőt-kosztümbe bújtatja a fákat.

Posted by
Posted in

A MEGSZOKÁS HATALMA

A MEGSZOKÁS HATALMA   Ma már meg lehet szokni mindent, a szabadságot, a fogdát, a félelmet, ha dobog itt bent, a szomszédban gyújtott bombát,   a teli tányért, az éhséget, az árnyékot tested mögött, a tűző napot, ha megéget, s a szájat, ami szembeköpött.   Ma ezek nélkül nincsen Világ, – a nemre is mondhatsz […]

Posted by
Posted in

Lennék még veletek

Csak sokáig lehetnék veletek ti esti fények, mikor a pislákoló lámpások összebeszélnek. Útjára indítjátok az éjszakai bohémságot, átlátszó függönnyel takarjátok a kacérságot. Csak sokáig lehetnék veletek ti fénylő csillagok, halljátok csak meg mikor magamról hírt adok. Eldalolom nektek a legszebbet mit képzeltek, felseprem az utat előttetek hol tovább lépdeltek. Csak sokáig lehetnék veletek ti hűvös […]

Posted by
Posted in

Az utcazenész

Ha végig sétálsz nyáron a korzón s hallgatod hogy játszik egy utcazenész ki álmokat kerget és kedvesen néz zenéje simogatja lelked. Lábán lyukas a zokni, de mint talizmánt minden nap ezt viseli. A szerencséje, mely néha forgandó, s lassuló reménye csak így élteti. Gitárján a zene régi vagy trendi ahogy díszes publikum várja s ha […]