Posted by
Posted in

Jeges szorítás

  „Örökzöldön a hósapka nem örök.” Szél korbácsolja egyre a fákat, lerázva róluk a hósapkákat, águk jeges szorítástól nyöszörög.   Madárfészket rejt ágainak mélyén, védve hidegtől a remegőket, éhségtől és fagytól szenvedőket. Egymáshoz bújva szebb napot remélvén.   Hófelhők eltakarják a Napot, szürkébe borítva a világot. A természet is mélabús ruhát ölt.   Szomorú sóhajtások […]

Posted by
Posted in

méltó leszek-e…

“Aki méltó – magában hordja a szépet s az álmélkodást; ” (Garai Gábor: Visszfény) méltó leszek-e egykor arra, hogy hordozzam magamban a szépet ragyogó fénnyel az estéket megtölteni, űzni a sötétet s nem leszek többé rabja sorsomnak és a földi létnek mert visszarángat gravitációja és sárba döngöl a kósza végzet méltó leszek-e egykor arra hogy […]

Posted by
Posted in

A vadgalamb panasza

Szerző: Kozma Barnáné     A vadgalamb panasza   Keresem a párom Vajon hol találom? Síró hangon hívom Tollait találom   Ó te sas madár Elkövetted már Elragadtad őt Fiai mellől   Én őrzöm egyedül Nem lesz védtelenül Védem és etetem Vízzel is itatom   Bűnös sas madár Repülj már tovább Kínzó fájdalom Ül a […]

Posted by
Posted in

Megsárgult kép

Kozma Barnáné Dandé Valéria:   Megsárgult kép   Megsárgult képen még együtt vagytok S őriztetek sok száz titkot. Arcotokon figyelem a nyugalmat, Tudtátok,hogy e kép emlék marad. Ágnes dédanyám,Imre dédapám, Már sorban állnak az ükunokák. Talán kevesen tudják kik voltatok, De ti akkor is az őseim vagytok. Rég az örökkévalóságba mentetek, De génjeimben tovább éltetek. […]

Posted by
Posted in

Bőgő

Kozma Barnáné Dandé Valéria: BŐGŐ A veszedelmes tatárjárás idején történt Hogyan pusztítottak el egy települést. E legenda szájról-szájra szállt, Még ma is így adják tovább. Érmelléki hegyek alatti síkságon Pici falu állt az elterülő lápon. lakói ismerték a nádas rejtekét, Embernek és állatnak biztos menedékét. Dolgos napjaik boldogan teltek, Az anyák gyermeket neveltek. Portyázó tatároktól […]

Posted by
Posted in

Varázslatos ősz

Kozma Barnáné Dandé Valéria Varázslatos ősz   Elhallgat az erdő Vidáman zsongó hangja, Csak a néma Csend, ami uralja.   A harkály kopogtat Messze hallik a hangja, Végzi a dolgát Semmi nem zavarja.   Megriadt őzek futnak Csordába verődve, Fák alatt hallik Gallyak recsegése.   Varjak károgása Veri fel a csendet, Majd hangosan Távolabb repülnek. […]

Posted by
Posted in

A szélkakas

Kozma Barnáné:        A szélkakas   Délceg szélkakas volt egy torony tetején, Pörgött, forgott a nagy viharok idején.   A lágy szellő is megsimogatta néha, De ő alig-alig fordult, ellustult a szárnya.   Akkor volt csak vidám, mikor forgott, Amikor a szél csak vele játszadozott.   Hol jobbra, hol balra mozgott a teste, Élvezte ,hogy nagyon […]

Posted by
Posted in

Álmodom

Ha megálmodok egy eseményt, Ó, mennyire félek, Ha az álmok nem jók, Mit tudhat a lélek?   Teszem ahogyan kell, Nem lehet kérdés, Majd magamba zárom, A várható cselekvést.   Nem tudhatom a tér Erős hatalmát, Megfoghatatlan útjelzők, Helyes irányát.   Álmot jót,s ne rosszat, Amit kérhetek, Legyen benne a csoda, Amitől nem félhetek.   […]

Posted by
Posted in

Nádtenger

Szél borzolja egyenes szálaidat, Meghajolva hallatod hangodat, Suttog a nád, különös beszéd, Dallama egy szimfóniával felér.   Csendesen hajlong,alig zörren, Fuvallatkor meg-meg csörren, Viharban levelei hangoskodnak, Egymáshoz érve bólogatnak.   Fészkeit védi kicsiny madaraknak, Nádirigó sem töri el száradat, Rókacsalád kedvenc búvóhelye, Onnan indulnak vadászlesre.   Nyugalmat áraszt a nádtenger, Közte ezernyi rovar ciripel, Ha […]

Posted by
Posted in

Álompillangó

Hosszú,nehéz napok terhe, Estéhez érve,már levetve, Jöjj el álompillangó, Könnyű, szép álmot hozó.   Szememre ha puhán rászállsz, A gond is némán meghátrál, Pihentető hófehér szárnyad, Csendes nyugalmat áraszt.   Ha tétován is előjössz, Kérlek meg ne szökj, El ne szállj,maradj még, Hisz hosszú, sötét még az éj.