Posted by
Posted in

A vagyok optimizmusa

A vagyok optimizmusa 1. Tehát azt mondjátok: van szép, van jó, van az. Mert megtapasztaltuk, hogy mindez így igaz. 2. Valahol, valahogy van épp az a kakas, dorombol- s ugatni aki éppúgy képes. 3. Létezik olyan, hogy: benn lenni a házban, akkor is, amidőn éppen nincsen áram. 4. Létezik az is, hogy: kinn lenni a […]

Posted by
Posted in

Autó…

Autó-sorozat 1. Miután beszálltunk Autó indul, ütközik, tankol, gázol, szállít, tovamegy. 2. Közlekedés Autó úszik, gurul és száll és fut is. Az útja sárga. 3. El Kocsink rohan, fut. Siet, hisz íme: várja az Androméda. 4. Dante autója Sötétkék autó visz-hozza, hordozza mennybe pokolból.

Posted by
Posted in

A lista

A lista Van tehát a szeretet. Ő adja a kenyeret, akkor is, ha keveset. No de hát csak egyetek. Van tehát a hatalom. Büszkén én ezt vállalom. Szónoklok az asztalon, míg markomban az atom. Van tehát a gyűlölet, kutyát-macskát leölet, dobálja a holdkövet. Napra céloz, lő Földet. Van a vidám, az öröm. Nem kell hozzá […]

Posted by
Posted in

Leves…

Levesben A leves készen. Belőle elszáll a tyúk, lélekben, testben.   2. Levesező   Miképp a húst is, megesszük és megisszuk miképp a sört is.   3. Sosem fogy el   Reggeli: leves. Vacsora, ebéd szintén. Az örök leves.   4. Sosem fogy el?   Reggeli: leves. Vacsora, ebéd szintén. Uzsonna vajon?   5. Folyékony   […]

Posted by
Posted in

Barátomnak levél

Edit Szabó : Barátomnak levél Episztola Kedves Barátom, ím újra megtalálom emléked ízét, mosoly ígéretét, impozáns külsőd nem takarja bensőd, kapum előtt állva, meglepődést várva. Elvitted a szépet, nem ígértél kéket boldogság szigetén, messze vitt emléked, fejemben ragadtál,szívem tán visszavár, lehet hogy az emlék vágyódó szenvedély. Közös útnak vége, volt még reménye lekötött hajaddal, nyitott […]

Posted by
Posted in

Tavasszal

Tavasszal minden újra feléled, nagy lélegzetet vesz a természet. Olyankor mindig pezseg a világ, ontja illatát, fű, fa, bokor és virág. Gyönyörű színekben táncol a Föld, zöld kabátot vesz fel udvarunkon az az egyetlen fa is, az öreg Tölgy. Tavasszal mindenki szerelembe esik, minden élőlény boldogságra vágyik. Nem baj ha villámlik, ha épp esik, mert […]

Posted by
Posted in

Vén ősz

Vén ősz      –    fordított szonett Írta: Szabó Edit Déltájban élénkül, ősz karján vénül, határtalanság, madárraj száll át, fehérsége élénk, teljesül szépség. Dermedő felhő, változik erő, aranyló nyárból, fakuló határból jönnek a napok, szemekben ragyog. Varjak kerengnek, eledelt keresnek, diófák tetején rebben felénk, károgó kertek és fényes levelek, aláhullanak még, sötét feketén. Hullanak […]

Posted by
Posted in

DE!

DE! “Nem lélegzik!” Rémülten kiabál a szülő. DE! Lélegez, úgy: be-ki, én mondom, bizony és meg is írom. És Tud, Akar, Hisz, Képzel, Gondol, s persze, cselekszik. Még ha nem is mosdatják meg soha és nem itatják, hisz mozgástalanul lehet épp ahogyan ro-rohanva. Nem szükséges gyors kéz vagy fürgén szaladó láb. P. Kristófnak (Artúrnak), egy […]

Posted by
Posted in

Életkohó

Mikor elindultam, köd kísérte lassú léptem Fájdalmam zsinegét magamból tépkedtem. Minden gondolatom sírva összeszedtem,  Magamhoz öleltem túl rongyos életem. Miért volt velem, hogy ha más után vágyott, Mitől volt az több és miért engem vádolt? Miért csinált úgy, mint ha engem akart volna? Miért dobott félre, mint ha minden mindegy volna? Nem voltam én más […]

Posted by
Posted in

elmentél hirtelen…

hol egykor lépted koppant egymagam vagyok kezemben most nincsenek színes virágok gondolatom az mi körülötted forog nem vagy már itt a szívem hangosan dobog látom kicsi termeted, hogy sietsz elénk két karod ahogy kitárod mindig felénk mosolyt az arcodon mely olyan nyugtató hogy nem vagy ez számomra fel nem fogható elmentél hirtelen élhettél volna még […]