Levesben A leves készen. Belőle elszáll a tyúk, lélekben, testben. 2. Levesező Miképp a húst is, megesszük és megisszuk miképp a sört is. 3. Sosem fogy el Reggeli: leves. Vacsora, ebéd szintén. Az örök leves. 4. Sosem fogy el? Reggeli: leves. Vacsora, ebéd szintén. Uzsonna vajon? 5. Folyékony […]
Edit Szabó : Barátomnak levél Episztola Kedves Barátom, ím újra megtalálom emléked ízét, mosoly ígéretét, impozáns külsőd nem takarja bensőd, kapum előtt állva, meglepődést várva. Elvitted a szépet, nem ígértél kéket boldogság szigetén, messze vitt emléked, fejemben ragadtál,szívem tán visszavár, lehet hogy az emlék vágyódó szenvedély. Közös útnak vége, volt még reménye lekötött hajaddal, nyitott […]
Tavasszal minden újra feléled, nagy lélegzetet vesz a természet. Olyankor mindig pezseg a világ, ontja illatát, fű, fa, bokor és virág. Gyönyörű színekben táncol a Föld, zöld kabátot vesz fel udvarunkon az az egyetlen fa is, az öreg Tölgy. Tavasszal mindenki szerelembe esik, minden élőlény boldogságra vágyik. Nem baj ha villámlik, ha épp esik, mert […]
Vén ősz – fordított szonett Írta: Szabó Edit Déltájban élénkül, ősz karján vénül, határtalanság, madárraj száll át, fehérsége élénk, teljesül szépség. Dermedő felhő, változik erő, aranyló nyárból, fakuló határból jönnek a napok, szemekben ragyog. Varjak kerengnek, eledelt keresnek, diófák tetején rebben felénk, károgó kertek és fényes levelek, aláhullanak még, sötét feketén. Hullanak […]
DE! “Nem lélegzik!” Rémülten kiabál a szülő. DE! Lélegez, úgy: be-ki, én mondom, bizony és meg is írom. És Tud, Akar, Hisz, Képzel, Gondol, s persze, cselekszik. Még ha nem is mosdatják meg soha és nem itatják, hisz mozgástalanul lehet épp ahogyan ro-rohanva. Nem szükséges gyors kéz vagy fürgén szaladó láb. P. Kristófnak (Artúrnak), egy […]
Mikor elindultam, köd kísérte lassú léptem Fájdalmam zsinegét magamból tépkedtem. Minden gondolatom sírva összeszedtem, Magamhoz öleltem túl rongyos életem. Miért volt velem, hogy ha más után vágyott, Mitől volt az több és miért engem vádolt? Miért csinált úgy, mint ha engem akart volna? Miért dobott félre, mint ha minden mindegy volna? Nem voltam én más […]
hol egykor lépted koppant egymagam vagyok kezemben most nincsenek színes virágok gondolatom az mi körülötted forog nem vagy már itt a szívem hangosan dobog látom kicsi termeted, hogy sietsz elénk két karod ahogy kitárod mindig felénk mosolyt az arcodon mely olyan nyugtató hogy nem vagy ez számomra fel nem fogható elmentél hirtelen élhettél volna még […]
Poétaparancs Igen, bizony, verseljetek. Kéri ezt az istenetek? Ha ő nem is, ember vagytok. Ennek okán versírjatok. Macska tépi az egeret? Róla tüstént verseljetek! Béka tépi az egeret Tüstént! Róla verseljetek! Űznek ha el benneteket, gyújtják ház- és kerteteket, arról is szép verseljetek. Összes múzsa itt, veletek. Vers- és vers- és verseljetek. Vadász lövel meg […]
Az istenek ezt látják Hull a gyümölcs le, és odalenn van, íme. Dobja akárki. Felszedi bárki, angya- lát megetetni. Igen.
megfejtenéd-e ki vagyok hazug csaló kicsit álnok isten tenyerén fénylő pont ki közben falat épít s bont csodás gyümölcs szép piros hamvas kívánt illatos magházát a kukac rágja aszalódik húsa héja vagy csak ember egyszerűen ki elveszett a rengetegben eltévedt az álmok útján tovatűnt a szép szivárvány talán egyik sem vagyok csak álmokat hordozok sort […]
