Posted by
Posted in

Gondolatok az életről és elmúlásról

Egy arc mosolygása betölti a képet, Minden kis rezdülés újabbat fakaszt. Nem tudom, láttam-e hasonló szépet, De a gondolat, cseppet sem nyomaszt! Régi vágy, hogy új szépséget találj, Mely feldobja megszokott régi létedet. S ha később elhagyod, talán nagyon fáj, De a szépség átjárja további életed! Ha nem leszel fogékony a szépre és jóra, Leírnak […]

Posted by
Posted in

Apám emlékére

Késő őszi szombat délután Ültünk az asztal két oldalán Apámmal, Előttünk két borospohár, Az övében saját készítésű rizling, Enyémben aranysárga muskotály, Iszogattunk csendben. Nem szólt egyikünk sem. A kockás terítőn, mint csendélet, Két pohár és két üveg. Kortyoltunk. Fiam, szólt apám, meg kell, hogy nyugodjunk, Rövid az élet, ne haragudjunk, Egymásra főként ne, Néha hevesebb […]

Posted by
Posted in

Barátaimnak

Mit megéltem egykor, gyakran jut eszembe, tenném-e újra, azért is fenekedve, ha nem, miért nem, mi tartana vissza, rezdülne a léc, vagy csak pofon csattanna? Óhajok, szerelmek és a tanulmányok, ha most tehetném, lennék szorgalmasok táborának hű alattvalója, s tenném mindazt, mit elvárnának tőlem a szüleim. De tán mégse! Mindent ott folytatnék, ahol egykor régen […]

Posted by
Posted in

Az öreg hegedű

Szól az öreg hegedű érdesen nyikorogva, kikezdte már őt is az idő vasfoga. De ím egy érintés, szakértő kezek, kihozzák a hangokat, mi úgy tűnt, elveszett. Újra szól, szebben, mint valaha, csodás zenék serege, hada, szólal meg az öreg szerszámon, feledett emlékek, szerelmek, zsoltárok. Vigyázz hát nagyon, barátom, a kedves, öreg “szárazfára”. Óvd, féltsd, tudod, […]

Posted by
Posted in

Nőnapi gondolatok…

Ez a nap sem más mint a többi háromszázhatvannégy ebben az évben, mégis, érdemes arra figyelni, hogy le ne maradj, a köszöntésben. Március 8. Nemzetközi nőnap! Tisztelet kell, hogy övezze őket, bár virágot csak családod nő tagja kap, köszöntés jár minden csodálatos nőnek. Férfiak, kik oly könnyen hisznek abban, nők nélkül mennyivel könnyebb az élet félve […]

Posted by
Posted in

Március idusán

Március idusán, felkelt-e kis nép, végleg eltörölni a zsarnokság láncát, fegyvert ragadott, mindenki aki ép, hogy tisztára mossa minden kudarcát. S tudata a szabadság lázában ég, jelezve, csodára képes itt az ember. Érezték: mindenki erre várt már rég, szabadság vágy kiöntött, mint a tenger. Elbukott végül a harc, de nem volt hiába, emlékét őrzi ma […]

Posted by
Posted in

Algyői képeslap

Nagyközség az ahol most én lakom, Szeged fölött, itt a Tisza-parton. Bizony már nem a nagyváros része, független lett, végre, sok-sok éve. Fél úton Vásárhely és Szeged között, melyet a Tisza oly sokszor meggyötört. Létükben fenyegette az embereket, kitartottak, őket megtörni nem lehet. De újabb árvíz jött és mindent elsöpört, régi házak vert fala nagyot […]

Posted by
Posted in

A döntés a tiéd!

Dönthetsz úgy, hogy az életed szemét. Élhetsz úgy, ha egyszer véget ér, hiányod érezze, mind aki szeret, a döntés tiéd, hát mérlegeld. Számodra melyik állítás a fontos: lehetsz züllött, léha vagy vagány, kire félve néznek, de gyűlölik igazán. De lehetsz az akit mindenki szeret, ki nem tagad meg mástól egy falat kenyeret, ha tud segít, […]

Posted by
Posted in

Miért kell, hogy tönkretedd…

Miért kell, hogy  tönkretedd, mindazt ami szép lehetett volna. Miért kell, hogy menekülj engem hagyva lenn a porba*. Miért nem szállhat a madár, velünk együtt ágról ágra? Miért vagyunk mi mind a ketten, saját életünkbe zárva? Miért nem lehet, hogy az érzés szabad áramlásba fogjon? Miért kell, hogy minden ember egymás torkának ugorjon? Minden ami […]

Posted by
Posted in

Ez volt, ez lesz

Jeges tó, fagyott víz, Csizmás láb, hideg kéz, Havas föld és kopasz fák, Kopár, mégis csodaszép Télen a ledermedt világ. Zsenge fű és kismadár, Zöld mezőn egy vadvirág Bontogatja szirmait, Mint pillangó a szárnyait Egy tavaszi eső után. Nevetés, csobbanó víz, Hűs koktél a kezekben, Napsütés és napsütés… Amit mindig szerettem: Mosolyogni ebben a tikkasztó […]