Edit Szabó : BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK ! /AKROSZTICHON / B oldogságod mindig keresd, O tthonodban béke legyen, L ásd a világ minden kincsét, D icsérhessed a szerencsét! O lyan szépség érjen hozzád, G yönyörű szép legyen orcád, Ú j lesz éved szerencsével, J árd az utad kedvességgel, É rezzed élet szépségét, V igyázzon rád […]
Jövő nélkül nincsen élet, embernek nincs reménye, Szilveszterkor ember kérdezi: a jövő enyém-e? Mint egy szárnyaló, szabad madár, repül életünk tova… Így aztán vele növekszik rég múltunk, éveink sora. Újévkor az új álmok tüzei fellobbannak, Lélektüzeink, mint az új álmok, felrobbannak. Óh, Te hóesés és udvari nagy fenyő, Ti maradtok, de jön egy újabb esztendő! […]
Eljött! Ma vége az évnek, Ma vége az évszázadnak, Ma vége az évezrednek, Most vége, mi volt mindannak. Sorsom, itt vagyok és dolgozok, Ez mit el nem kerülhetek, Az, hogy én most mit akarok? Ezek a sorosok, életek… Vecsés, 1999. december 31. – Kustra Ferenc
Versben és TANQ –ban… Régen megtaláltam(?) én az életutam és elvesztettem… Az óta bizony, karon fogott kóborlás az én kedvesem… Így már nekem, régen a sakkozás vele, a lételemem… Még fut bennem a heves véráram, A testem a saját életgyáram! Ha sakkpartinak nézem, ez a csúcsjátszma, De a kérdés, hogy ki lesz a győztes máma? […]
Átmennék én tűzön és tüskés bokron, Csak végre a szerencse lenne rokon. Elfajzott vagyok, mert még ő sem szeret, Sőt, ahogy viselkedik, inkább megvet. Átmennék, tűzön, bokron, de nincs hová, Mert szerencse csak integet, hogy pá-pá. Elintézni nem is tudok semmit se, Mert nem jutott hatalom, egy morzsa se. Átmennék én már, és talán bárhová, […]
Milyen élet ez? Én, még csak huszonkét éves vagyok, De már apát és társat gyászolok. Rövid életemben a torz mosoly özvegye lettem, Gyötrő, lélekölő emlékeket, nem feledhetem… Eddigi életem, nem egy jó leányregény téma, Megyek a szakadék széléig… úgy tűnik, ez séma. Ezt elviselni! Kérem, ehhez kell az erős véna. Életemben még, a jónak nyoma […]
Az emberek halandóak Amíg élnek, de gyarlóak. Tarol az emberi butaság, Sajnos ez az alapigazság. Az emberek érdektelenek, Büszkék rá tán’, hogy képzetlenek… Legalább autodidakta Képzettségük, igen jó volna. Nem kerülne nagyon sokba, Csak pici kis olvasásba, Legyőzni butaságot És felvenni, új tempót. Buta ember bölcs nem lehet, Ez nem olyan, mint kikelet. Ki hanyag […]
Vakablakban meditálok… Fut széles, kanyartalan út, a nagy kanyaron túl a semmibe… Kialvatlan a szemeim, révedve bámulnak a messzibe… Üveg nélküli vakablak… kinézve, fixírozok valamit, Az időóra ketyeg, csapkod benne valami, tán, valakit… Bölcsesség köve nincs… beépítették a kútja kávájába, Lovam is elszaladt, valahol legelész, a kínja poklába. Van-e még bármilyen lelkem? Bolyong vagy csak […]
Elmélkedés: HIAfo –ban… Föld, csak tovább forog. Világmindenség a berke. Ott hosszú életek! * Rossz, ne képzelegjél. Nem minden függhet, embertől. Világűrünk örök. * Egy. Páratlan párban. Egy vagy több dologgal együtt, Az együttműködés. * A lényegre gondolj. Szembejön és úgy ütközni? Oly’ nagy gondatlanság! * A klónok világa. Ő automata ember. Vágd el az […]
Szilánkok… HIAQ -ban A kihalt lélekben Nagy a pusztaság, nincs remény. Nincs többé életút? * A lélekreménység, Ápolhatja, életösvényt. Út, kietlen tájon… * A sivár pusztaság Reménytelenül, csak semmi? Átszelni kellene. * Szilánk van lélekben… Helyes ösvényt, befútta szél? Ez, filozófia… * Hervadt virágoknak Már a nyoma… végleg eltűnt! De port, nagyon fúj, szél. * […]
