Posted by
Posted in

Már tudom…

Korcs vagyok, mert annak születtem, Gödörben tengetem életem. Ez nem élet, csak tengődés, Bízok, hogy lesz itt még földrengés. Már tudom, a sorsban hinni kell, Nem harcolhatok a dzsinnekkel. Ember éli, mi meg van írva, Befolyásolni nincs hatalma. Érdekes, hogy csak rossz dzsinnekkel Találkozgatok, jószerivel. Ők nem engedik meg, hogy legyen Önbecsülésem, jó életem. Mifelénk […]

Posted by
Posted in

Hazugság

Hétköznapi pszichológia, hosszabban… A hazugság, biztosan hazugságot szül, Ördög meg, somolyogva odatelepül… Innen már, megállíthatatlan a mókuskerék, Később, már az igazság kimondása sem csak fék… Csitt. Hallgass. Egy szót se. Ne hazudjál. – Igazság is fáj… * Hazudik biz’ a politikus, a csaló, És aki lógós, akkor is, ha van meló! Rest ne légy. Dolgozz […]

Posted by
Posted in

Anyák napjára

Edit Szabó : Anyák napjára Orgonafa a kiskertben, bólongat a virág benne, fürtök lógnak úgy kinyílva, lila színnel világítva. Idejében érkezett nap, virágszirmok nem hullanak, kicsi leány kosarában minden fürtön csoda várhat. Édesanya, neked szedtem, kérlek, fogadd el én tőlem kicsi szívem ajándékát, édes kedves édesanyám. Szereteted így hálálom, a csokromat néked adom, maradj nékem […]

Posted by
Posted in

Jött a tavasz

Reggel sétáltam És azt látom, jő tavasz! Már minden zöldül. * Velem szembe jött, Rögtön kigombolkoztam. Üdít! Frissesség. * Öröm pillanat, A természet átölelt. Lélek, ábrándos. * Nagy a pillanat Öröme, én ölelem. Nagy ábrándozás. * Tavasz ihletet Ad, fölöttébb inspirál. Gondolatözön. * Felsejlett a nyár, Bízok, hogy az is eljő. Közérzetem jó. * A […]

Posted by
Posted in

Várom

Idő, vasfogát Már kezdi lecserélni. Jég, elvékonyul * Visszavonulót Fúj, halott arcú hideg. Melegítő szél. * Süt a nap, emeli a jókedvem, Kinézek, növekszik derültségem. Ez még nem az, nem a tavasz napja… Várom, hogy jő március idusa. * A felkelő nap Sugara zúdul miránk. Már nincsen harmat * Új fények nappal, Új vaksötétség éjjel. […]

Posted by
Posted in

És a tavasz eljő

Az ágakon át, Hírnők hajnali fények. Lesz még szik sarja. * Borzolja a szél a még hidegen kusza felhőt, Fodrokat terít a folyóra, mint új lepedőt. Ring már a szélben, fa még dísztelen ága, Ez is előrehaladás szépre, a mára. * Kismadár dúdol, Párja éppen fészket rak. Új élet sarjad… * Szinte hallani az új […]

Posted by
Posted in

A tavasz üdvözlete

Szép a tavasz, kellemes az idő, Bízzunk, hogy időben, ez is eljő. Fák rügyeznek, zöldül a lomb, Szól bizony, zeng a tavasz gong. Kel a medve, kialudta magát, Az ember is újra éli magát. Száll a holló, hideg tájra, Gólya repül hazájába. Szüksége van tavaszi derűre, Természet lelke ettől lesz üde. Emberfia feltöltődik, Lelke örömtől […]

Posted by
Posted in

A tavaszról

Tavasz, pirkadatot hoz, Csatlakozik a nyárhoz, Ami már készülődik. Levél ment, napsugárhoz. * Rügy, fakadni készül már, Tavasz és nyár, álompár! Szél hoz esőfelhőket, Tavaszi szél, csapodár. * Már rét is színesedik! A lápos, vizesedik, Gólya megjön éhesen, Baj lesz, ha szikesedik! * Erdőnek, sok a fája, Sarjad, új lombozata. Fenyő, ettől mentesül, Akácos, új […]

Posted by
Posted in

A múltról haikukban…

Értsd a múltadat! Ez intelem, segítség! Ebből merítsél. * Ne vesd el múltad, Abból tudsz építeni. Ne tagadd magad. * Révedj múltadba! Múltadban van a jövőd, Így vagy valaki. * Büszke légy múltra, Abból csináld a jövőt Így leszel magad. Vecsés, 2013. augusztus 1. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Úgy csodálkozok…

Udvariatlan, buta, neveletlen emberek, mindenfele, Életüket úgy élik meg, hogy életben… van lehetősége… Okos, értelmes, vagy gondolkozó ember olyan kevés, Ismerek ilyen is és ha találkozunk, az oly’ mesés. Tudjuk Marxtól a pénz a jövedelmezőség felé halad, De aki sötét-bugyutának születik, az, az is marad. Öregszem, csak csodálkozok… emberi butaság határtalan, És óhatatlanul kapcsolatban vagyunk… […]