Posted by
Posted in

Kopogtat az ősz…

Csendesen múlik a nyár, Kopogtat az ősz és már Reggelente érezni a közeledtét, Hűlni érzem bőrömön nyár leheletét. Reggelente már nagyon hűs a levegő, Már nem jó viselni a nyári lebegő, Könnyű kis ruhát, e helyett már szokni kell Beöltözést, s összeszokni a hideggel. Ahogy jön az ősz, minden meleget kiírt, De nem azért mert […]

Posted by
Posted in

A Balatonunk madara…

Küszvágó csér a Balatonunk kedves madara, Enni, ráharap a rákokra és a halakra! * A legöregebb Madár huszonöt éves… Meggyűrűzött volt. * Vándormadár ő, és telepesen fészkel, Ivarérettséget kétévesen ér el. * Költés ideje, Május-július hóban. Évente egyszer… * A fészket sekély talajmélyedésben készíti el, Mit a madár, kagylóhéjjal, fűvel, algával bélel. A fészekalj talán […]

Posted by
Posted in

Naplemente a Balatonon…

Aranyban úszó Fények, Balcsi hullámon… Meditálás-csend. * Csak ülök a partodon és gyönyörködök benned, Mélázok azon, hogy mi lenne velem nélküled… A gondolatok szálldogálnak, de nincsen semmi mozdulat, A gondolatok inspirálnak, de nem mozdul a hangulat! Messzire lát a fény a nagy tónak a partján, Magába zárt a csend, az önön, vallomásán. Látom, hogy a […]

Posted by
Posted in

Írok a balkonon…

Csak ülök csukott szemmel és aggyal… írok a balkonon, Két sor között kitekintek, látom elállt a forgalom… A papír csak nem vet le, mint a szilaj ló? Viseljen el, mert tollal vagyok kardozó! Szúrok, döfök, sajnálkozok a leírt szavakkal, Hová megyünk, én és a lúdtoll… apró pacákkal? Papíron hagyjuk a nyomunkat, Örökül hagyjuk a szavunkat… […]

Posted by
Posted in

Poétaméltatás…

HAIKUBAN: Önbizalmad van! Versíró tudásod, van! Poétacsillag! HIAQ –ban: Önbizalmad rendben, Írás segít, használd, verselj… Már csúcs-poéta vagy! 10 szavasban: Jó poéta vagy, örömöm, hogy ismerlek, Hogy poéta társad lehetek. Vecsés, 2015. április 17. – Kustra Ferenc – Dr. Szőke Zsuzsi poéta társunk méltatására írtam.

Posted by
Posted in

Gyűröttre karcolja az eget

Poéta a viharban… Fénylő villám, gyűröttre karcolja az eget, Én meg fölszólok: villám, velem ezt nem lehet! Erre egy nagyot csattan megint és zumek, lecsap, Ijedtében kilöttyenti a misebort a pap. Talán az Isten így kommunikál velünk? Ha igen, akkor haraggal bánik velünk… Remeg a kutyám is, bebújt az asztal alá, Roppan szélroham besuhant az […]

Posted by
Posted in

Óh!

(Senrjonix) Óh, de senyvedős a lét. Óh, de mentegetős a halál. Mi van kettő közt? Mosolyogj, ha fáj is az élet, Mosolyogj, szívedből bút kerget. (Senrjú) Szépséged bújik, Szépséged szemedben él. Most már nem is fáj. * Óh, fájdalom ébredni! Óh, búcsúzva kéne hunyóznom. Mi van kettő közt? Mosolyogj, ha vérzik is szíved, Mosolyogj, büntesd […]

Posted by
Posted in

Halálmadár

Elszállt fölöttem egy fekete tollú, bús madár. Szemeiben  könny ült, vérében forrt a halál. Röpte mint az éj, s mint egy felhő oly könnyű, De lelke nehéz, melyből rég elszállt a derű. S ez a madár, ki bárkit valaha szeretett, Szerelméért durván, véresen megfizetett. S akármerre járt, a friss virágok elhervadtak, Ő csak jót akart, […]

Posted by
Posted in

FÁJ

Fáj a vér az ereimben A könnyek a szemeimben Fáj a húsom a bőrömben A szívem, gyenge testemben Fáj az élet itt a Földön A boldogság, mert nem jön Fáj, hogy összetört a lelkem Minden darab égő sebem Fáj a hitem, mert becsapott Az álmom, mert elhagyott Fáj nagyon a keserű magány Hogy a szerelem […]

Posted by
Posted in

Kell az életreceptem?

Életreceptem: nagyon is higgy, lélekkel bízz és szívből szeress! Még rosszul is elsülhet, az egyik úgy alakulhat: kényszeres… Lehet az ügyben, ha alakulva, kiderül, én vagyok mentes. * Higgy, szívből szeress! Én, nem kényszerítelek. Nem leszek vétkes… * Bízz, szívből szeress! Én nem kényszeríthetlek, Engedlek, mehetsz… * Van bizony, hogy, ha a mindenségem mást akar, […]