Posted by
Posted in

Távol a várostól

Edit Szabó : Távol a várostól Magas fenyők délcegen hegyek alatt zöldellnek, messze fent hótakaró, a távolból csillanó. Erdő mellett a kis tó, napfényét felvillantó, barna őzek szelídek, a partjáról legelnek. Nincs itt semmi zavaró, távol vannak várostól, a természet szépsége villan a tó vizébe. Zöld mezőben hatalom, békés élet, nyugalom, élni itt természetes, nem […]

Posted by
Posted in

Csak füttyents egyet!

Amikor épp szájba vág az élet, vagy mikor a falat kaparod, kapj a fejedhez végre kérlek! Hülye vagy, ha ezt mind hagyod! Ha már érzed, mindjárt véged, vagy ha már a végső órát várod, jusson akkor majd eszedbe, hogy hülye vagy, ha ezt mind hagyod! Emeld magasra mind a két kezed! Örülj, hogy lélegzel és […]

Posted by
Posted in

Az őrület határán…

Egyszerű, hétköznapi, viharos gondolatok… Mint egy szétlőtt makadámút az életutam, És már régen rájöttem, ez csak előfutam… Ó! Csodák Csodája, Minden ragyog A kék ég és Föld. * Életfronton sincs lehetőség, hogy állandóan múlassunk… A nagy és figyelmetlen örömbe, könnyen belehalhatunk! Mily Kellem, Tavasz van. Szívben ébred Bűbájos érzés. * Villámok erősszakosan ölelik az erdőt, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Művész hatalmat!

Rózsa Iván: Művész hatalmat! A politikusok összeugrasztanak egymással népeket, A művészek kihozzák a legmélyebb érzelmeket. A politikusok uszítanak, a művészek békítenek: Mégis a politikusoké a hatalom, ki érti ezt meg?! Budakalász, 2018. július 8.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ellentétes hatások

Rózsa Iván: Ellentétes hatások A művészek kihozzák az Emberből a legjobb állapotot: Mint valami örömet sugárzó égitestek, Napok… A politikusok szívó hatása, mint a fekete lyukaké: A Semmit terjesztik szerte a világban mindenfelé… Budakalász, 2018. július 8.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Álom, édes ábránd…

Rózsa Iván: Álom, édes ábránd… Ahogy a tengerbe ömlik a folyó: Úgy áramlik a lelkekbe a Jó… A folyók, tavak vize újra tiszta: A Föld népe végre az igazságot issza! Budakalász, 2018. július 8.

Posted by
Posted in

Gyermekkorom

Szép volt a gyermekkorom, boldog voltam, Egykeként neveltek, de szigorúan. Hálás vagyok szüleimnek, Keresztnek, Jó érzésű, jó emberek neveltek. Mindez persze mai világban nem előny, Sőt hátrányát látom, sokszor védekezőn. Ezen persze kicsit változtatni tudok, Korszellemhez tán, alkalmazkodni fogok. Engem még megtanítottak jóra, szépre, Mikor felnőtt lettem mondtam, hogy na, végre. Akkor még nem tudtam, […]

Posted by
Posted in

Boszorkány

Misztikus erők vannak, hatnak. Babona? Nem, ha letaglóznak. Engem egy boszorkány elátkozott, Legyen emléke is elátkozott. Jó ember volt, rossz ember lett, Szeretett, mint kisgyermeket. Felnőttként nem bántottam soha, Átkától szabadulok valaha? Budapest,1997. november 29. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Nem vagyok egyedül!

Nem vagyok egyedül! 1. Van barátom. És kiáltom, hogy… vigyázzon. Nem hiábom. Ő barátom. 2. Van barátja. És vigyázza, szól-e rája ír-tollára. És megáldja. 3. “Énbarátom mindig látom át homályon. Mint az álom. Mert barátom.” 4. “Mért barátom? Úgy találjuk: Őt megállom jól egymáson!” Vagy csak vágyom?” 5. “Azt kívánom, rajta álljon a világon! (Engem […]

Posted by
Posted in

Költő a magasban – In memoriam Kányádi Sándor

  A költő magányosan a folyóparton áll, földig hajló lomb hűvöse homlokára száll. Amíg ír, a szél hang nélkül repül, madár ül az ágon szótlan, tétlenül. A vidéken most különös csend honol, a költő fűre dől fényben álmodón. Este jön, halkan pereg a ég harmatja, messze világlik egy szentjánosbogár lámpa. A tücsök húrjain most dicséretet […]