Posted by
Posted in

A MINDEN-SÉG ÉS MI (4)

A MINDEN-SÉG ÉS MI (4) IV. Érezzük, hogy 1. “Boldogok vagyunk!” Boldogok vagyunk. Ha van kezünk, lakásunk. Hogy vidámkodunk! 2. “Boldogok vagyunk!” Hogy vidámkodunk! Hisz itt kezünk, lakásunk. Ugrabugrálunk! 3. Boldogok vagyunk? “Ugrabugrálunk! Előttünk jő az élet? Mögöttünk menjen!” 4. Boldogok legyünk! Mögöttünk menjen! Mi? A lehiggadt Legyen. S: velünk a Lehet. 5. Lehet? Velünk […]

Posted by
Posted in

A MINDEN-SÉG ÉS MI (3)

A MINDEN-SÉG ÉS MI (3) III. Univerzum 1. Űrből Az űr? A kozmosz! belénk tekintve, látva sötétre váltson? 2. A kis vörös* Sötétre váltson? Proximunk, szomszédban, itt. Családja hisz nincs. (*a kis vörös, a Proxim=a Proxima Centauri, a Naphoz legközelebb lévő, kicsi, vöröses csillag) 3. Magányok Családja hisz nincs sok égi-testünknek. De- kézfogjuk Mi Mind. […]

Posted by
Posted in

A MINDEN-SÉG ÉS MI (2)

A MINDEN-SÉG ÉS MI (2) II. Nincs vég 1. Kezdet Á, Bé, Zsé, Iksz, Pé… Ajtó zár-nyit, szél kifúj, még, tovább, tovább, 2. Folytatás még, tovább, tovább, útszélen terád ő vár, hagyd a vacsorád. 3. Hagyd a vacsorád, madárból kivett tollal Történelmet írsz! (Hatvan Perc. Másod, kettyegő, óra foglya. Oly csodás, ahogy Állj!) 4. Nincs […]

Posted by
Posted in

nincset álmodnak a percek

lassan elemészt a vágy-kór elfeledni minden gondot hogy a sors így kiforgatott mindenből mi szép volt egykor baljós eget föléd rajzol vágyódsz az egyszer volt után így túl az élet idusán zárva minden ajtó ablak csend honol most minden zugban idő száguld egyre rohan tajtékot vet a pillanat sötétre festve vágyakat hol néha él még […]

Posted by
Posted in

az emlékek celláján…

volt egyszer egy május oly csodaszép a természet is csak neked dalolt lelkedben munkál még mindig e kép az érzés megvan a “május” itt hagyott az emlékek celláján a timpanon múlt idő alakját idézi meg szomorúság érzése minden napon táguló világ ezt nem értheted itt már mindenki pakol csomagol hisz nem jön vissza az aki […]

Posted by
Posted in

mesél a sok fa…

mesél a sok fa de mit hogyan játszi szél dúdol álmosan majd tél tavasz játszik hócsatát a nap a szürkeségnek adja át helyét már szitál az ónos eső s a rügy fázósan bújik elő március vége még a tél az úr oldalogni láttam de újra nyomul már nem játszi a szél orkánerejű keleti hideg…mint szorítógyűrű […]

Posted by
Posted in

Elmélkedő isten

Elmélkedő isten Elúszott a felhő az ég óceánján, bíborra mit fest a nyugvó nap. És én is. Lehetnék talán én a nap, bús, mosolygós. Mint egyszemű kozmosz, onnan lenézőben. De inkább kilépnék, örökké, “Mi van”-ból. Őselme. Én itt vagyok benne. Hiszel-e? Kezem végigér földi ország Tejútján, hát most szorítsam be szépen magam-testbe? Teremtő, vezérlő vagyok […]