Posted by
Posted in

Nem félek

Nem félek a haláltól, mert már sok mindent megéltem. Voltam már nagyon fent és voltam már nagyon lent. Volt már enyém az őszinte gyönyör, de volt, hogy nem jutott nekem sokáig semmi más csak gödör. Voltam már boldog és voltam nagyon boldogtalan. Volt akit imádva öleltem és volt akit magamtól ellöktem. Simogatott már a tikkasztó […]

Posted by
Posted in

Ballagunk az éjben…

Versben és Európai stílusú haikuban… Én és a holdvilág, kézen fogva ballagunk az éjben, Nézek csak körbe, de nem látok semmit, a cél gömbjében… Nem is tudom, hogy megyünk… mi van élet kézikönyvében? Látni fákat, házakat, bokrokat, hegyeket, Így éjjel nem kell elhajtani a legyeket… Nincs hátizsákom, így a bút, én ölben cipelem, Ő a […]

Posted by
Posted in

mint sors építette…

mint sors építette élet-elemek de a tetején ott a fényes jövő a kavicsok is egyre kisebbek mint ahogy lassan elfogy az erő ha masszív az alap egyensúlyt tart haladhatsz bátran a célod felé elfolyó perced mint parttalan part mosolyod talán csak a látszaté apró kavicsok és néhány nagyobb a vágy benned mindig újra éled alkonyi […]

Posted by
Posted in

Öreg Hold

Öreg a Hold, de köröz, A Föld körül megmérköz A gravitációval, Mint a köldökzsinórral. Van nekije oly’ sok arca, Középkorban félték vala. Ha Nap nem süti nem látszik, Éjszaka meg előbújik. Szép időben vigyorog, Körülöttünk kóvályog. Alakját megmintázták, Létét sokszor megírták. Éjszakai sétákon, Amit látunk holdvilágon, Azt láthatjuk, mit enged, Nélküle mereszted szemed. Van még […]

Posted by
Posted in

Sorvadék

Én mindent megteszek, közben meg sorvadék, Az élet velem szemben egy nagy rohadék. Aranypohárban kínálgat harmatvizet, De látom színén, tett bele jó sok mérget. Fényes a kék ég, még felhők sem borítják, A bőrömet mégis villámok szabdalják. Álljatok meg, ne bántsatok; kiáltanék, De nincs kinek, mikor ki mind az ellenség… Budapest, 2000. augusztus 17. – […]

Posted by
Posted in

Játszmák

Hétköznapi pszichológia… Szinte mindig úgy van, hogy a pár domináns tagjának Lehet csak véleménye, vagy mondandója! Mindent megmagyaráz, folyvást ossza az észt párjának S Ha igaza van, ha nincs, dől a mondóka! Ő generálója, párja alanya a játszmának. Vecsés, 2017. június 12. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Napi újsághírek

Edit Szabó : Napi újsághírek Újságot hogy olvasok? van, hogy gyorsan lapozok, meglátom a képeket, elborzadok rémeken! Előre én már tudom, mit mond a sokadalom, hallottam már ezerszer, nem mond újat, ismétel. Ember, vigyázz és féljél, nyugságod veszélyben él, hogyha nem hallgatsz reánk, rád zúdulhat a világ! Minden nap események, oly sokszor visszatérnek, kicsi ember […]

Posted by
Posted in

Állatsereglet

Tekergőzik, csúszik a kígyó, Előre menni, neki is jó. Sétál és cammog az elefánt, Jó nagy állat, de nem félj, nem bánt. Szőrős és csíkos lett a tigris, Így, el tud bújni, akárhol is. A másik csíkos meg a zebra, Nem az, aki tengerész vala. Sok pikkelyes lett a halacska, Felfelé úszik a folyóba. Nagy, […]

Posted by
Posted in

Menni a múltba?

Avagy: tagadni a múltat? A jövő titok, De a végzet intézi… Múlt meg, úgy, ahogy…! * Másodpercenként Létezik, jövő kezdet. Csak múlt alapján! * A vágy, csak álom, Vagy teljesül, vagy soha… A múlt, biztos pont! * A múlttól félni Dőreség, vissza nem jön. Csak… kutakodni! * Előttünk tenger Sok kérdés múltba vezet. Múlt, mégis […]

Posted by
Posted in

A lélek csendje

Az ajkunk összeforr mámoros gyönyörrel, egymáshoz simulunk boldog szerelemmel.   Körülölel minket a lelkünknek csendje, varázslatosan szép éjnek lehelete.   Szivárvány fátyollal betakarja testünk, nem kell ide a szó elég hogy érezzünk.