Posted by
Posted in

Farkas Ilona Bak hava

  Farkas Ilona Bak hava Rázkódik a Baknak hófehér szakálla, zúzmarát hord hideg tetőre, tornácra, sűrű hó ficánkol, komor az ég alja, haragos a mennybolt,  arcát köd takarja; vastag jégcsapoktól reszket a kopasz ág, tél-fagyban didereg a sivár, csupasz táj! Rideg tél a lelket tömlöcébe veti, halk hangú a szépség, tompulnak érzeti; én-bálvány sajkája egyhangúan […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Komor korok…

Rózsa Iván: Komor korok… A végén még visszasírjuk a marhákat… Jöttek helyettük ezek a vadbarmok… Mi, fiúk szidtuk az apákat… De a mi korosztályunk sem jobb… Budakalász, 2018. február 15.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Daltalan pacsirta

Rózsa Iván: Daltalan pacsirta Pacsirta nyelvek Aszpikban – egyik tiéd: Most tálalják fel! (King Crimson: Larks’ Tongues in Aspic) 2018. február 15.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Karmazsin-fekete

Rózsa Iván: Karmazsin-fekete Csillag nélküli Éj – fekete Biblia: Csodás muzsika… (King Cimson: Starless and Bible Black) 2018. február 15.

Posted by
Posted in

Hiszek a költőnek

  Én még hiszek a költőnek, Verseiben megírt érzésének, Ha a csapongó gondolat ereje, Betalál a szívek belsejébe. Ha a vers szépsége megkapó, A sorok közt is olvasható. Lélekből kitörő vágyakozás, Melybe beleszőtte a csodát. Versében önmagát adva, Hamis szót nem használva. Nem száll el a gondolat, Örökre az övé marad. Ha költő kifogy a […]

Posted by
Posted in

Árnyak

  Amikor a sötét árnyak Elborítanak, A napfényt hamisnak látod A felhők alatt. Ha a magad útját járod Bátran tedd, Mert az árnyékból kilépve Az a te életed. Rád is jut a fényből Fordulj hát felé. A simogató szellő hűvösétől Miért félnél. Reményed el ne hagyjon Nélküle mit érnél Az árnyakat egyszer, meglásd Elfújja a […]

Posted by
Posted in

Az éj virága

  Az éj virágának színe Mindig fekete, Hiába süt erősen a hold Sárga fénye. Ha tartós lenne a sötét Fényre vágyna, Az áhított világosságig Sokat várna. Hová lenne szép szinének Csodás varázsa, Elveszne végleg a sötétban Fájna hervadása. Ha elmúlik az éj Fekete színét, A reggeli nap sugara Oszlatja szét

Posted by
Posted in

Csiszolt kő

  A követ, mit elsodor A gyors vizű patak, Nem látod többé, Árral úszik céltalan. Ha hullámok görgetik, Koptatják,formálják, Jégkristályok fogsága, Széleit csiszolják. Szabad tér, a formának, Neki, ha sikerül, Formázva tovább megy, Vagy elmerül. A patak hordaléka között, Rátalál valaki, Mert a kő, kicsiszolva, Drágakővé válik.