Posted by
Posted in

Van az úgy néha

  Van az úgy néha, hogy a padlót nyalod. Olyankor megesik, hogy fel is adod. Vagy ami még rosszabb, el akarnál tűnni. Ebből a világból örökre elmenni. Hogy ha már úgy érzed, veszett a helyzet. Apró darabokra törték törékeny lelked. És ha már sehogy sem bírod a rengeteg bántást. Ne menekülj el! Keresd a megoldást! […]

Posted by
Posted in

Mint úr, vezényel…

Merengünk! Van még élettavasz? (3 soros-zárttükrős) Elmeditáltam, hogy egy csónakban evezünk az élettel… Én izzadtan, fáradtan, csak húzom, ő, meg mint úr, vezényel… Elmeditáltam, hogy egy csónakban evezünk az élettel… Ő Az úr! Azt hittem, Hogy velem van. Igám csak enyém. Igám csak enyém. Hogy velem van, Azt hittem. Az úr Ő! * (3 soros-zárttükrős) […]

Posted by
Posted in

Tény

haikuban csend határán útlevél ellenőrzés nem lesz már soha

Posted by
Posted in

Meghallgatatlan imák temetője

Talán furcsa, hogy egy verssel kezdem, mert nagyon ritkán foglalkozom lírával. Ezt a szösszenetet feleségem édesanyjának halálakor írtam. Akkor már éveken át küzdöttünk az életéért. Hasztalanul. A kisebbik lányom az utolsó előtti nap rajzolt neki, arról, hogy hogyan fog az ölében mesét nézni, miután a Mama hazajött a kórházból. A rajzzal együtt hamvasztottuk el. A […]

Posted by
Posted in

A titok

Titokról filozofált a szerzőpáros… Titkok tudójának lenni nagyon felemelő Titkot kifecsegni… biz’ lélek felszeletelő. Titkok tudójának lenni, becsületbeli ügy, Titkokat elmondani, szinte nem is emberügy. Más titkát őrizni Megtisztelő s felelősség. Bizalom kérdése. * Meggondolatlanul csak kifecseg, aki tücsköt-bogarat összehord, Benne bízni olyan, mint zongorán leütni… mi nagyon hamis akkord. Más titkát ki ne mond! […]