Edit Szabó : Falusi udvaron Édesanya tündére, nagymamának gyöngyszeme, életüknek mindene, szemük gyönyörűsége. Kicsi lányka a kertben, mindent lát tekintete, felfedezi a portát, szőlőskertből messze lát. Kert végében kerítve, baromfiak mesélnek, kárálás,kotkodácsok, ennivalóra vártok? Fehér,barna, iromba, elkerített udvarban, csirkék, tyúkok, kakasok, újabb élményt adhattok. Kisleány ismerkedne, csemegével szemezve, kukorica tányéron, kis kezében jutalom. Félve indul […]

már a csend matat itt a sarokban még vörös fényt dob az égre az est fátyolos emlékek sora agyamban távoli tájakról képeket fest villódzó fények az ott a túlpart közöttünk sima víztükör:Balaton sötétbe olvad lassan a vízpart messze jár innen a gondolatom csak képernyő világít itt előttem lassan szövöm most a mondatokat vár az élet […]

vészterhes idő vasfoga roppan koponyacsontból üvölt a jós talán vekker zenéje tétován koppan zsoltár nyúlik el az idő korpuszán szűkülő szemmel rám mered egy arc rózsák között sem terjed kósza illat élet idő enyészet végtelen harc szürkébe fordul a múló pillanat festett madonna nézi bánatod az óra könyörtelen körbe jár indák sora húz le megláthatod […]

  Jázmin illatú fasorok között parányi élet ballagott. Kezében kis falat kenyér volt, testében bátor szív dobogott. Ruháján izzadt foltot hagyott a trágyadombi gyereklét. Számtalan megszidás, acélos pofonok, sok hűhó semmiért. Tákolt kalyibákban zavaros az élet, s bennük számos veszély, álom helyett rettegni, sírni, nyüszítve szaladni mindenért. Jázminillatok között fúj a szél, terjed a légben […]