Edit Szabó : Falusi udvaron Édesanya tündére, nagymamának gyöngyszeme, életüknek mindene, szemük gyönyörűsége. Kicsi lányka a kertben, mindent lát tekintete, felfedezi a portát, szőlőskertből messze lát. Kert végében kerítve, baromfiak mesélnek, kárálás,kotkodácsok, ennivalóra vártok? Fehér,barna, iromba, elkerített udvarban, csirkék, tyúkok, kakasok, újabb élményt adhattok. Kisleány ismerkedne, csemegével szemezve, kukorica tányéron, kis kezében jutalom. Félve indul […]
Nem itt van -Önsírra- 1. Gondolta, akarta. Gyenge volt a hangja. De vannak létkellők! Mindenét átadja. 2. Gondolta, akarta. Belényúlt agykarja. Ő talán afféle atomgyűjt-őshangya? 3. Gondolta, akarta. Lesz-e még hatalma? Kísértsen szelleme, s hamvát tedd asztalra. 4. Hiszed-e, nem itt van! Elhagyott csontsírban. Olvad-fagy Mindőben. “És erre én igyam?”
Állati-emberi haikuk Kopp, még! Kopogj, fakopáncs. Háncs hull, s fejét kifúrja- újra, Faember. Vízben Pál csapot szennyez. Zöld tóból hegyre ballag új béka-magzat. Enni és élni Elfogadta már zsiráf a gólya ősét. Még eszünk tojást!
X, én, te, ő -Hisz ő is irodalmandó- Mostan felhőn ugrál vagy lehet: falombon. Sovány, kövér és nagy és megikszi ikszet gyorsan, szépen, bátran. Persze ipszilont is. A-val, j-vel, F-fel. S általam megikszve. Ikszes késed látod? S állsz-e iksz hazában? Bizony mondom nektek: iksz te vagy, de minden. Íme, a Nagy Eszme: tartja iksz a […]
Filozofikusan a mozgóról és a mozdulatlanról… (10 szavas) Ha, minden benne van, a mozdulatban Akkor gondolhatjuk, nem mozdulatlan? (sedoka) Míg mozogni tudsz, Élj a lehetőséggel, Mert lesz az másképpen is. Élj teljes létet. Ma még mozgásképes vagy, Mi lesz holnap, nem tudod. (3 soros-zárttükrős) Mozogj, könnyedén, mint levél a nyári szellőben, Amíg élsz, addig tudsz […]
már a csend matat itt a sarokban még vörös fényt dob az égre az est fátyolos emlékek sora agyamban távoli tájakról képeket fest villódzó fények az ott a túlpart közöttünk sima víztükör:Balaton sötétbe olvad lassan a vízpart messze jár innen a gondolatom csak képernyő világít itt előttem lassan szövöm most a mondatokat vár az élet […]
vészterhes idő vasfoga roppan koponyacsontból üvölt a jós talán vekker zenéje tétován koppan zsoltár nyúlik el az idő korpuszán szűkülő szemmel rám mered egy arc rózsák között sem terjed kósza illat élet idő enyészet végtelen harc szürkébe fordul a múló pillanat festett madonna nézi bánatod az óra könyörtelen körbe jár indák sora húz le megláthatod […]
Fáradtan nézett ma is le a szikár, kiaszott Földre. Szemeit mélán legeltette, s bámult a hideg rögökre. Emberek odalent vadul éltek, kábán, bambán haldokoltak. Életükből hiányzott az öröm, kevesen voltak, kik mást nem okoltak. Naponta harc és fájdalmas küzdelem… A Nap látott minden rútságot. Érezte: szíve megtelt közönnyel, s elege lett ebből a világból. Kérte […]
Jázmin illatú fasorok között parányi élet ballagott. Kezében kis falat kenyér volt, testében bátor szív dobogott. Ruháján izzadt foltot hagyott a trágyadombi gyereklét. Számtalan megszidás, acélos pofonok, sok hűhó semmiért. Tákolt kalyibákban zavaros az élet, s bennük számos veszély, álom helyett rettegni, sírni, nyüszítve szaladni mindenért. Jázminillatok között fúj a szél, terjed a légben […]
hajnal szédelgésben arcod simogat mélyen kék szemedben fürdetem magam tajtékzó vizébe megadón merülök hűsítő hullámba belemenekülök kristály tükrében egy angyalt látok szemed sarkában ugrálnak a ráncok gyűrött fodraiba beleájulok az az angyal a szívedben én magam vagyok