utamon hátranézve mit látok én port sarat fényt vagy talán sötét felhőt néha csak úgy cibál és rángat a szél de meg kell élnem a tavaszi időt néha ha csend van a hangszer is hallgat sok a régi dal már nem kell senkinek tépném szaggatnám még a húrokat dalom nem talál csak süket füleket de […]

rongyaira szakad lassan a világ sár borít mindent és letarolva hiába esdekel a kis virág a gőgös talp végleg eltiporja sok ártatlan ember porba sújtva reménye nincs már csak puszta léte hiába vár most tavaszt dacolva sújtásra kész a pénzisten keze eltiport vágyak és bomló álmok imák ködébe szorított a lét itt gyorsan épülnek szolgarácsok […]

haiku formára talán a lélek érti attól mi vár rám én nem félhetek

haikuban egy érintésed sokszor fontosabb nekem a mondott szónál

haikuban hűséges ebem most keresi a kezem hogy simogassam

haikuban nem történt semmi csak összetört az álmom vajon lesz másik

haikuban a könyv jó barát megtudsz belőle mindent élni nem tanít

haikuban meredek a part hol a lét suhan tova széttépve álmod

haikuban megtörni látszik szívemben őrzött csendem segíts most nekem

haikuban csodás virágok illathalmaza bódít hisz veled vagyok