Rózsa Iván: Csak egy napra! (Gyóni Géza: Csak egy éjszakára… című verse alapján) Csak egy napra küldd ide, Istenem, őket: A hazudozó politikusokat, a demokrácia-exportőröket; Csak egy napra… Ide, Irakba, a tömeggyilkos elnököket, miniszterelnököket; A káoszból még nagyobb zűrzavart teremtő üzletelőket; A kínzást normálisnak felfogó, kettős mércés lélek-ölőket: Csak egy napig rohadjanak a börtönükben, rögtön […]
Nincs idő az érzelemre futni kell a perc után kéz lekötve szív kimetszve gázol át a lét magán nincs idő a gondolatra elfelejtve büszke cél ólombábu-láb dagadva fél az ész és lóg a bél nincs idő csak nincsidőmre vágy legyintve félreáll seb tapad a múlt örömre nyíllövésnyit szúr a váll kapkodón a szó lihegve kényszerlépteket […]
Rózsa Iván: A bálvány A bálvány Bálványoson… A tuskó Tusványoson… Mögötte a Sátán oson… Elcsúszott egy banánhéjon… Budakalász, 2018. szeptember 19.
imádkoztok hozzá zeng a hozsanna de fals a dal a gondolat sekélyes lábbal tiporva törvényei szava emberek a hit ma oly szegényes… megváltót ma is megfeszítenétek… Konklúzió: (lat. conclusio), következtetés. Neve a gondolkodás ama műveletének, mely által adott ítéletekből új ítéletet származtatunk.
Edit Szabó : Gesztenyefa árnya Évtizedek sokasága, zöld levelek árnyékában megpihen az ember teste, értékeket felfedezve. Árnyat adnak a hűs lombok, megpihennek gondolatok, békességet ad lelkeknek, messzire néz a tekintet. Csemeteként ki ültette, néhol fasort megteremtve, gesztenyefa utak mentén, séta utcát szegélyezvén. Évtizedek, évszázadok, öröklétben forgolódtok, örömöt adva embernek, termésedet a gyermeknek. Egész évben növekedik, […]
Az olvasó ember Biztosan olvasol. Valahogy… valahol… Könyv van a kezedben. Tán sétálsz eközben. Olvasod, hogy holnap: felkel-é majd a Nap? Olvasod, hogy tegnap az ördög poklot kap. S olvasod, de hamar: a király mit akar. S olvasmány Homérosz! Vagy mit írt, az Eposz. Olvasol híreket, háború hol lehet. És azt is olvasod: […]
Edit Szabó : Nem vágyok éji álomra Hol vannak a régi álmok, messzire vitte a múló idő, évek hosszú során vágyott karjának ölelése felejtő. Nem vágyok éji álmokra, nappalok foglalják el életem, annyi fejemben a munka, olykor tervszerűtlenül cselekszem. Hirtelen jön a gondolat, szerszámok jönnek úgy a kezembe, holnapi idő igazolja, mindezeket el kellett végeznem. […]
Érdekből, még a Gonoszt is átöleljük. Szakmaiatlan. * Szerette az édeset, szemében, a gonoszságot, Mert megadta neki mindazt, amire oly rég vágyott, Szerette az édeset, szemében, a gonoszságot. * Magával az ördöggel szövetkezett, Csak elérje, amiért oly nagyon epekedett. *** A keserűség Körbefonva átölel. Reménytelenség. * Ölelte is olykor – olykor, ha erre-arra vágyott, Reménytelen […]
Könnyben úsznak a fák, Siratják elhalt lombjukat. Reszketnek a sivító szélben. Nem hallani vigasztaló madárhangokat. Egy sápadt fényű csillag az éjben, Ridegség, halotti gyertya csupán. Fekete törzsek a feketeségben. Nem rezzen semmi a csupasz koronán. Könnyeznek a fák sírnak a múló életen, Könnyeznek a fák, s én velük könnyezem.
Edit Szabó : Mondjátok el Kávéházban összegyűltek barátok és barátnők, ünnepelni új könyvünket, harmadjára részt vevők ! Közös öröm mindenkinek, könyv lapjain a sorok, töltődnek fel az emberek, csillog arcokon mosoly. Beszélgetés, ismerkedés, régen láttuk arcodat nem zavar, ha épp most jöttél, átöleljük válladat ! Sok munkának van gyümölcse, nagyon szép az eredmény, költők arca […]
