Posted by
Posted in

Látod fényt sírnak…

“Megváltást, lám, ez sem hozott, ez a kéthétnyi ÉLET;” (Garai Gábor: Megváltás) látod fényt sírnak most a hajnalok az élet szólít ma is mennem kell megváltást nem remélek nem kapok teszem a dolgom és nem adom fel ott túl a messzeségen más a világ mindaz mi most van messzire kerül de talán nyílik még itt […]

Posted by
Posted in

A varjú

A varjú együtt repül a többivel az égen És eltűnik a feketék szürke tömegében. Csőre tollas, szárnya pont olyan, mint a többié, De, lelke nagy lehetne de, nem kell, így senkié. A varjú tud repülni, széthasítja az eget, Ha megtehetné… ha lehetne… sajna nem lehet. Van jó nagy, két szárnya, rajta sok toll, töretlenek, De […]

Posted by
Posted in

Csukott az elme…

” a tér mint a jóllakottság akár ölel akár kilök s a molekulák ütközés után a halandó újból fölkel más testben ugyanaz a lélek(zés) ” (Radnai István: Tágulunk-e vagy beszűkülünk) csukott az elme és zárt a világ agymosás “vizét” fröcsköli a szél csak technó őrület kommunikál emberi kapcsolat lassan nem él virtuális élet párbeszéd hiány […]

Posted by
Posted in

Lélekút kanyarok

Az élet engem, mint titkos kokottot, folyton kompromittált, Aztán meg, hogy tegyek, ne tegyek, vagy eltűrjek, még asszisztált. Így sokat voltam, oly’ lélektani helyzetben, Hogy kintet a saját sorosomból nem leltem. Élet keményen haladt, csattogott, katona csizma lehet rajta, Testem, meg csak ment utána, behúzott nyakkal, mintha húzná pányva… Bizony, hogy, hogy nem volt jó, […]

Posted by
Posted in

Este bíborfényben…

Alkonyi bíborfény kápráztat, Lelkem, a bíborfényen vágtat. Szemem szikrázik, majd’ káprázik, Lelkem bíborfényen utazik, Sötétes árnytól nem ódzkodik. Az élet alkonyán, a lanyhult bíborsugarakba révedek Ülök karosszékben, nézem falevelek… ahogy földet érnek. Jő az éj, közeleg, fejét kapucni borítja, éjfekete… Majd megyek, leszek a csillagösvény nagy magyar fenegyereke… Vecsés, 2013. május 29. – Kustra Ferenc […]

Posted by
Posted in

Balaton az enyém is!

Mint egy vízi felügyelő, Balcsinál, figyeltem a tájat, Hallottam, madarak és vadkacsák járják, repülik nádast. A sötétedésben is észleltem, lesz messze tőlem felleg! Ő ugyan, onnan mindent lát, de van még nála is tán’ feljebb! Este, ahogy sötétedik, csend elönt, rám telepszik, mint özön, A vízből is kezd elpárologni, a már félig alvó közöny, Ez […]

Posted by
Posted in

Maszkabál ideje

Itt a maszkabál ideje, csinos maszkot öltünk, Fölveszem a bohócsipkám és arra lődörgünk… Ez már a farsangi mulatságok ideje, Mindig megjön, ha elmúlt vízkereszt el megye… * Az Élet Szinte csak Nagy rohanás! Most, mulatozás… * Nagy muri lesz és mókázások a bálba, Teleesszük magunkat fánkkal és állva. * Lesz tánc, hejehuja, Megállás nélkül, padló […]

Posted by
Posted in

Könyv…

Könyv-sorozat 1. Ajándék Nyitva a könyvem. És te is olvassad el. Nem csukom én be. 2. Író ember 1 Írok a könyvbe. Van tollam, színes, hosszú. Társszerző lettem. 3. Író ember 2 Könyvet írok én, meg ne fogjad, Ő: enyém! …és kiadva, kész. 4. Titkos könyv Csukom és zárom, fekete, fehér kulcsom. Átadom neked.

Posted by
Posted in

Fehér május

Jó a virágokról énekelni s jó hallgatni a virágok dalát. Nászi koszorúját most teremti az erdő, liget, kert s a rónaság. Fehér hónap, ez illik a tájra: körtefák, akácok, galagonyák, labdarózsák, bodzák kavalkádja. – Érezd, minden perced fehér virág, lásd meg benne az érett gyümölcsöt, nyár zamatát, lét-folytatás magvát. Nem mindegy, az időd hogyan töltöd, […]

Posted by
Posted in

Lila akácok

Edit Szabó : Lila akácok “Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj!” Lila akácok, csillogó tájban ledér leány. Lila akácok, földön a fürtök, illata száll. Kibontott szirma hevíti vágyát, a fény felé. Csábít az illat, lágyan csókolhat fiú leányt. Csábító illat, korbácsol vágyat, éled remény. Szerelmes ének, halkan zenélhet, csodára vár. Érezd szívemet, kérd […]