Posted by
Posted in

A világjáró fogkefe

Volt nekem egyszer rég egy huncut fogkefém. Egy pohárban lakott a mosdó peremén. Reggel, este tisztára mosta ínyemet, Cserébe várta a legfrissebb híreket. Mert kíváncsi egy szerzet volt, azt meghiszem. Tudni akarta a világról, hogy milyen. Egy szép nap elbújt a szappantartó mögött, És a nyitott ablakon át, hopp! megszökött. Hallottam aztán hírét, mert amerre […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Hármas sör-bojkott!

Rózsa Iván: Hármas sör-bojkott! Nyomtassatok a Fradi sör címkéjére vörös csillagot! Az „igazi” csíki sörre pedig sárgát, „demokrata fiatalok”! Én is vettem annak idején „tiltott” sört, de már nem fogok; A Heinekentől eleve undorodok: így részemről hármas bojkott! (Különben megint jó hecc volt: a Sátántól már nincs mit tanulnotok…) Budakalász, 2017. augusztus 3.

Posted by
Posted in

Érted él a természet

Szabó Edit : Érted él a természet Feketerigónak fészke meglelte lakóját végre, kora hajnali reggelen köszönt ablakban kedvesen. Naponta jó reggelt kíván dala oly messzire száll, kíséri lépteim nyomát, kiskert néki élelmet ád. Zöld ágak közt vígan repül, két szárnya szélesen terül, körbejárja birodalmát, oly széles a látóhatár. Magas fák a lenti kertben, nyáron gyümölcsök […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: (Semmi sem állandó…)

Rózsa Iván: (Semmi sem állandó…) Megjelenünk ebben a dimenzióban… Majd távozunk zajosan vagy csendesen… Berobbanunk egyszer a köztudatba… Vagy felednek minket rendesen… (Semmi sem állandó, kedvesem…) Budakalász, 2017. július 30.

Posted by
Posted in

Még nincs itt…

Lassan vége a nyárnak, jönnek az őszi ködök hiába várok majd a szürke csend mögött nem érkezik hozzám új, édes-bús dallam? A nap még melegen süt, de a hideg szél már a levél hullós napokról mesél az elmúlást sejteti suttogva, halkan. Még nincs itt a borongás ideje, az idő halad élvezzük még néhány napig a […]

Posted by
Posted in

Réges-régi időkben

Edit Szabó : Réges-régi időkben Megőrizte az emlékezet, elvitték a férfinemet hosszú kemény háborúba, asszony maradt csak a házban, gondoskodni az életről, gondoskodni teremtményről, hátát igába fogta áldást a földbe szórta, életet jelent a búza, szép kenyeret az asztalra, asszonynépség learatta, kezében nem volt a kasza, sarlóval a nagy határba gabonát kévébe vágta, megtelik a […]

Posted by
Posted in

Sötét a táj…

Sötét a táj, remeg a föld, Villámok csapkodnak itt és amott, Félve nézed, a természet tombol, Nem tudod, megéred-e a holnapot! Minden sötét, már a lelked is fél, Nem látni sehol az éltető napot. Lassan teret nyer nálad a reménytelenség, Tudod, elbuksz, ha most feladod! Reménysugár kell, mibe kapaszkodni tudsz, Bárhova tekintesz, nem leled sehol, […]

Posted by
Posted in

Amatőr rímfaragó ars poeticája.

Olyan vagyok mint az a növény mely lombja közt neveli virágát, hiába szép, hiába illatos nem láthatja őt a nagyvilág. Ha lehullott elfedi az avar vagy a sár s a feledés mindent magába zár.

Posted by
Posted in

Oly aprócska…

Mondd, miért nevet a Hold cinkosan ha látod nyári estén sápadt fényét háttéren, mint festett vásznon , pontban a sok fényes csillag apró gyöngyszemét Most tücsökhang töri meg a csended a távolban néhány kutya csahol felettem néha egy denevér repked rovarra vadászik, itt él valahol. Oly aprócska ez a földi élet ezer csodát rejt a […]

Posted by
Posted in

…egy villanásnyi…

Látod, csak villanásnyi az élet ma még örömmel szövöd terveid. De egy aprónak tűnő “baki” a porhüvelyed feladja, neki ennyi időt szánt csak az élet. A remény mi benned él, arra késztet ne vedd komolyan az egészet csak bízva, a mának, holnapnak élj. Ha eljön a testnek a végtelen éj az útra bizalommal lép a […]