Posted by
Posted in

Készülök írni…

(Anaforás „Grádics” csokor) Nincsen félelmem Asztalnál nem, vagyok egyedül Itt ül magány… rendületlenül. A hívatlan magány terheli szembe székem! Nem tudom, mi kellene, ne legyen még végem… Félnem nem kell már Ablakomat fedi, porfüggöny, Tapadt por… nem jön át fényfüggöny. Nekikészülők és több verset írnék immár, Egyedül vagyok, hozzászoktatott magány már. Félni nincs mitől, Az […]

Posted by
Posted in

Félnem adjatok

Én vagyok a puskini felesleges ember Nem mindig látom hogy van miért élnem De hívőként magamban kárt nem tehetek Hát jobb lenne elkezdeni félnem Mint divatból a nappali közepébe Épített zuhanykabin Életemhez mint kusza vízvezetékek Kígyóznak gondolataim Soha meg nem születő gyermekem Apám öreg homlokát zúzza be A játékmozdony fémszerelvényével Mit ő éppen neki készített […]

Posted by
Posted in

Wi-Fi

Nem szelídült Meg a rendszer Nem javadra de Mélyen beléd váj Mégis nagyon fáj Megérzed Ha kihagy a wi-fi Mert Marokkót Taroló sirokkó Erejével és Tarokkot rakó Kezű anyó személével Szemléleted monitorozza Pogány-torozva Kupa bort és Buta kort aranyozva Ha kezében a serleg És belsőleg kell érezzed Őt elsőnek legelsőnek A legelőnek Kicsapva szaladsz a […]

Posted by
Posted in

Asszony keze

Edit Szabó : Asszony keze Fával játszom, tekézett, két karommal átérem, sújt a fejsze mellé megy, vállaim megfeszítem, hasad, reped, alig fogy, minden nap a halálom, szívem verdes, kalapál, erőm felett vagyok már, nincs segítség, kérdezik, a két kezem megteszi rám nevet a szomszédom, hagyjad,hogy megszáradjon, majd a nyáron felvágod, szárazság új halálom, nedves fa […]

Posted by
Posted in

A kórus

  Egy szép tavaszi napon, Balatontól nem is oly távol. Történt meg ez az eset, hogy megszületett egy egyesület. Sokk lelkes zenekedvelő gyűlt össze, hangjuk összekovácsolva csenget. Meg alakult a Balatonalmádi kórus ezzel, aminek a karnagy a szíve és a lelke . Idő madarán reppenve, mit megtépázott sors keze. Átélve sokk fájdalmas percet, a kóruson […]

Posted by
Posted in

Lennék még veletek

Csak sokáig lehetnék veletek ti esti fények, mikor a pislákoló lámpások összebeszélnek. Útjára indítjátok az éjszakai bohémságot, átlátszó függönnyel takarjátok a kacérságot. Csak sokáig lehetnék veletek ti fénylő csillagok, halljátok csak meg mikor magamról hírt adok. Eldalolom nektek a legszebbet mit képzeltek, felseprem az utat előttetek hol tovább lépdeltek. Csak sokáig lehetnék veletek ti hűvös […]

Posted by
Posted in

A várfal…

Az öregség kerítése… Mindig is a saját várfalam-voltam és nem… szabad! Kellemetlen volt ez nekem, mind egy gyalulatlan pad. Várfalamat egyben tartotta a gravitáció! De, én azt nem tudom, hogy ez annyira tömegvonzó? Én is ellipszis pályámon csak megyek körbe-körbe? Jó öreg Hold meg megtart és vissza is húz a körbe? Tudom, hogy a búzamezők […]

Posted by
Posted in

Varázsa kettőnk városának

Ott, ott mész te. Itt, itt megyek én. Ezek vagyunk mi. A varázsa kettőnk városának. A hely ahol maradni akarunk a hely ahol boldog minden pillanat a hely ahol te vagy a királynő, én meg a király. A varázsa kettőnk városának. Elillan a bánat egy szóra innen elmarad a szavak ütközése elhangzanak a visszafogott mondatok […]

Posted by
Posted in

1 éve

Már egy éve megszűnni látszik a tér, és idő miattad. ami most vagyok, az tőled kaptam te adtad. Te adtad azt, hogy egy jobb ember vagyok, és hogy szerethetlek ez ami nekem igazán fontos. Felépítetted önbizalmam apró várát, eltüntetted a múltam sóvájgó ködfoltját. Elástad mélyre a sötét bánatom, mindened, és mindenem áthatod. Amit irántad érzek, […]

Posted by
Posted in

Szürke Dorián

Sötét éjjelen sötét patkó dobban , vérmes fekete ló húzza az igát. Hosszú sörényén lebújik a fáradtság vize, szemeiben szikrázik körülötte a világ. Tekintetében meg meg ragad ki kivűlről látja , szenved de csak húzza húzza meg nem áll. Hátrébb tekergek , látom a sofőrt, arcán vérerek, fején egy dalliáns cilinder , szájában szivar amiből […]