Posted by
Posted in

Meddig?

Már örömben nem osztozik, bajban néha még kapaszkodik. Ilyenkor a sóhaj tovaszáll, a boldogság- rezgést rezonál.   Azonnal hat, de az ész nem tudja palástolni, hogy mennyire fáj. A kín között száraz lesz a könny, elsorvad a vágy, nincs remény.   Meddig? Meddig lesz ez még így? Míg a lélek ki nem száll? Az összeroncsolódik […]

Posted by
Posted in

Ellopott boldogság

Álom volt, gyönyörű, közeledő vágy-öröm. Hitet, energiát adó, homályból csillanó fény.   Még nem mutatkozott, csak felvillant hirtelen. Megmaradt, de kioltotta a várakozás örömét.   Fátylat nem lengetett. A pillanat bűvölete még elő se bukkant, már tétován tovaszállt.   Alig érinthetett meg. Elillant, mint egy varázslat. Magával hurcolta a beteljesületlen vágyat.

Posted by
Posted in

Nem csak egy alkalom

A hála virágait szedtem össze egy csokorba. Köszönetem jeléül nem csak egy alkalomra. Te vagy, ki mindig meghallgatja panaszaimat. Mindig te jelented ilyenkor a vigaszomat. Ha tanács kell hozzád mindig fordulhatok, lelkemnek gyógyír ahogy simogatod. Köszönöm, hogy vagy nekem évtizedek óta, nem is hasonlítható hozzád a pszichológia. Az élet sötét foltjaiban világosságot adsz. A világosságban […]

Posted by
Posted in

Van… kinek?

Van kinek annyi fénye és meleg van, mit a gyertyája ad… Van, hogy a csatába, papír talpú bakancsba vonul a had…. Van, ki csak úgy meghal és még koporsóra sem telik… Van, kinek sok van, a kutyája is szalámit eszik… * Erdő fái közt Is jó lehet kilátás… Magasles… magas. * Siker útja a Sok-sok […]

Posted by
Posted in

Klotz Mária: születésnapi vázlat

Klotz Mária: születésnapi vázlat csodás napon szült meg édesanyám a magyar kultúra napján akkor még nem ünnepeltük szép napokat reméltünk ahogy mesélte, kemény tél volt ő mégis dalolt egy teherautó vitte a dorogi kórházba ott hozott engem világra nőttem, növögettem öregedtem, öregszem nem bánom minden ráncom az enyém mindegyikhez fűződik egy remény vagy munka, bánat, […]

Posted by
Posted in

ALTERNATÍV BIBLIA

ALTERNATÍV BIBLIA     Fújjad, fújjad a harsonát, amíg szemem romot nem lát! Ne maradjon kő a kövön, aztán jöhet a vízözön!   Mikor az első emberpár, kéjt csitítva egymással hál, indul a vérbűnök sora, hisz klónt szült a közös borda.   Ez az örökölt enyészet egy folytonos beltenyészet, amely az isteni tervvel hibákat naponta […]

Posted by
Posted in

A FRESKÓ

A FRESKÓ   Mikor összeér a két ujj, a harsona rohamra fúj. – Fegyverbe angyalok hada, indul az édeni csata!   Egymásnak ront a két sereg, a dob csatazajra pereg. – Fogat fogért, szemet szemért, emeljük pajzsra a vezért!   Ki ellenáll, azt kivégzik, és akaratod kivérzik. Varjú vájkál a hullákban; az életben pusztulás van. […]

Posted by
Posted in

VALAHOGY MEGÉLNI A HOLNAPOT

VALAHOGY MEGÉLNI A HOLNAPOT   Tegnap a mádból csak akkor lehet, ha megéled te is a holnapot. A hazugsághoz mért adod neved, ha érte üres sírköved kapod?   Ma az ocsmány beszéd szalonképes, büszke rá az irodalmi kánon. Ma gyilkosért ég az örökmécses, áldozatát emlékekbe zárom.   Epét okád a kimosatlan száj, az agy fölemészti […]

Posted by
Posted in

A KIFESTŐKÖNYV

A KIFESTŐKÖNYV   Hol is hagytam tegnap abba? Lassan megtelik a mappa a befejezett álmokkal, de van pár hiányos oldal, aminél sorsom nem hagyta   föltenni i-re a pontot. Abba kellett hagynom pont ott a kontúrok meghúzását, ahol a jövő majd rálát arra, mit kezem alkotott.   Naponta festesz egy képet, színeseket, feketéket, a vélt […]

Posted by
Posted in

Napi elmúlás

Versben és apevában meditált a szerzőpáros… Esteledik, napi elmúlás közeledik Lassan, az esti sötét is itt lesz, feldereng. Még látszik, hogy a dombon a vár magasodik, Nehéz nap után, megy és kicsit, elszendereg. Nap Korong Alant jár. Est sötétje Közeledik már. A dombról búcsút Int ódon vár. Lassan rá Álom Hull. * Percek felébrednek, hogy […]