Posted by
Posted in

Föld felett

Edit Szabó : Föld felett Magasan a föld felett álmodni az életet, repülni az ég felé madarak szárnya közé. Csodák várnak ott reám léghajó, úgy vártam rád, felhők között, kék égben, enyém lesz a végtelen. Szabadságvágy énekem, hallgatom a kék égen, nekem dalol a világ, felfedezem országát. Felfedezem országomat, megtekintem a lakókat, messzire körbe nézek, […]

Posted by
Posted in

Nem termett babér…

“Maga az élet kész röhej! Itt nem akad számomra hely, hát leszámoltam a világgal.” (Kamarás Klára: Leszámolás) Tényleg! Milyen volt itt az élet? Pimasz, komor, vagy végítélet, mosolygós, kedves, fagyos talán, elmúlt egy “perc” és vége már? Olyan volt mint a vágtató csikó, elmével, talán, fel sem fogható. Itt hagyott néhány álomcserepet, a tér, idő, […]

Posted by
Posted in

Megmérettetés

Lassan ébredt, mintha köd venné körül, szeme még nem fókuszál, de ott legbelül érzi, hogy valami, most, megváltozott. Megérem-e még – gondolja – a szép holnapot? Csend veszi körül, lassan oszlik a pára fényes és fehér, mindaz mi körbefogja, előtte arcok, oly tisztán látja már, túlvilág ez! Csupán, egy ítéletre vár! Minden valószerűtlen, hisz nincs […]

Posted by
Posted in

Játsszunk együtt!

  A tiltott gyümölcs csábít, felmászol, s érte nyúlsz, de arról is, csak miután beleharapsz, derül ki, hogy savanyú.   – Osztozhatnánk egyen, hátha a következő nem lesz az. –   Mert tudod, ha én teát főzök, két bögre közül az egyik mindig neked meleg, mesélek, s valahogy nem tudom, hogy most velem, vagy éppen […]

Posted by
Posted in

Hugonnay Vilma

Ezernyolcszáznegyvenhétben született egy gróf leányka, öt testvér vette őt körül s tüdőbajos édesanyja.   Szeretné, hogy gyermekei legtöbb tudást szerezzék meg. Vilmát intézetbe adta ismeretekre szert tehet.   Tizenhárom éves mikor elveszíti édesanyját. Barátnője otthonukban bemutatja a nagybátyját.   Szilassy György földbirtokos ki halálosan beleszeret, és húsz évvel fiatalabb lányt hamarosan eljegyzett.   Tizennyolc éves […]

Posted by
Posted in

Bár ráncokat fest…

“Úgy szeretnék nagyon sokáig élni, hogy öregen is megismerjelek,” (Garai Gábor: Sokáig élni) renyhülő izmok, fájó ízületek ki tudja, vajon meddig élhetek tűz mi egykor izzott, most még pislákol fényében már csak az emléke lángol mi egykor szép volt mára megszokás felcsillanó fény is olyan szomorkás szemedben, hol vidámság csillogott most rezignáltan várod a holnapot […]

Posted by
Posted in

Versíró diákok

B. Mester Éva   Versíró diákok   Hat arnóti kisdiák az iskolában egy – egy órát szívesen tölt a könyvtárban. Betűk között, könyvek között cseperednek egyszer csak a versíráshoz kapnak kedvet.   Éva néni két csoportra osztja őket, jó tanáccsal látja el a kérdezőket. Verset írnak kétszer háromfős csapatban, lelkesednek, már az első pillanatban.   […]

Posted by
Posted in

Metamorfózis

B. Mester Éva   Metamorfózis   Te szavakat festesz én képekben élek neked mind a színek titokzatos fények nekem csak a szavak rímmel vagy rím nélkül felhőket karcolva önmagából épül gondolattá válik a kép is a szó is pillangószárnyú híd a metamorfózis te kifelé indulsz én odabent várlak végtelen a világ mégis rám találhatsz.   […]

Posted by
Posted in

Téli emlék

Lelkemmel látom, mint régi emléket, voltak nyugodt, fehér teleink, amikor szobánkban hosszan pihent az árnyék,  gyapjú sálba leheltük hárs illatát, álmos altatókat dúdolt a tűz lángja, fényében álmot szőtt a romantika, s bűvös éjeken, mint meséinkben, jégvirágok mögül szerelmünket leste a hold.

Posted by
Posted in

Mosolyhangok♥

Sirámok üveghangjai csillannak fel néha Madárpinty rekedtségével kísérve, S olykor fordítsd el fejed Hogy szeretettel nézzél feléje. Lelki szemeid nyitottak a világra Boldog idők sose feledd, Ha a múlt beinteget, Mosolyogj rá, s mond neki elkésett. Fantáziával festett illatban, Álmodtuk, hogy egyszerre sírunk, nevetünk S mi már kiment a divatból A kirakatba már be nem […]