Posted by
Posted in

Nem kell túlélni az Urat

Nem kell túlélni az Urat Mert nem kell túlélni az Urat. Azt mondják. Semmiképp! ameddig még arat. Kenyeret, rádiót, ágyúkat. Nem szabad túlélni az Urat. És aki ezt teszi, hol talál majd újat. (De olyat, ki éppígy jól mutat) Ő pedig túléli az Urat. És eztán magának receptre felirat zsemléket, könyveket és vizet. Mindnyájan megöltük […]

Posted by
Posted in

Az első ember eltöpreng

Az első ember eltöpreng “Az utolsó ember-ki? akit senki nem szeret? akit senki nem temet? mint ahogyan engemet? Az utolsó ember ő, szőkehajú kisleány, aki éppen néz fel rám. Vagy inkább nem? (De nem ám!) Az utolsó ember jó. De sokkalta jobb mint én Soksokkalta mint hinném. Nem lehet, hogy tévedném. Tud járni és tud […]

Posted by
Posted in

A falra

A falra “Moszkvai, berlini, pekingi, prágai vagyok. Én minden ajtót meg ablakot megnyitva hagyok. Énrajtam mész/jössz ki és majdan mész/jössz be bizton. Minden(ki) átmászik ugrik és elkerül. Bizony. Kígyózom nyugattól maholnap reggeltől délig. Kígyózom kelettől túlnan a tengeren- meddig?… Forgadok,forgadok oda is, vissza is végig. Elnyúlok, elnyújtok csillagnyi sötétlő térig. Anyagom földvízfa, nemmásmint föld, víz, […]

Posted by
Posted in

Forma és szín

“Ikerversek” Formásan Háromszög a csúcsára kitűzi. Mint nyársra vagy- mint kardra, s a többi. És hát bizony ez fájni tud. És mily nagyon. És kör?Be-leszűkül, szorosant. Belefúl, mert levegőt nem kap. Négyzet lecsapódik. Kettészeli és vége van. És kocka? arányos, gyönyörű test. Ez ugyan mit tehet? azt. Ráomol. A kocka maradványai- oly súlyosak és oly […]

Posted by
Posted in

EGY NAGY UTAZÁS

szonettkoszorú: EGY NAGY UTAZÁS 1. Egy nagy utazás Az ég alatt jártában eltünődve- szellem fel-elragadta hirtele’. Aranykeblű Dús Napba megfürdőzte, s ő szellemmel Merkúrra léphete. A Vénuszon követ dobála össze. Holdunkból engem-téged figyele. Marson Vikingre bátran hadd üljön le! Kisbolygóknak pora, légy szőnyege! Jupiter szele, íme el nem fújta. Szaturnusz zöldjét földnek nem hitte. Pihenhetett […]

Posted by
Posted in

Johan Kehlen

Johan Kehlen Öszvejő a sok tábornok. Mint megriadt madárcsapat. “Jaj mit hoznak a holnapok?!” Egy oldalsó kis szobából váratlan és komornémán közéjük lép a diktátor. Meglehetős kisméretű. Van bajsza és kettő füle. Egészében jó élethű. De különös vezérecske! Folyton-folyvást hogy szónokol! Kinek hite, hogy megértse? De furcsácska emberecske! Szívhez szólva prédikálgat… kinek tiszte, hogy megértse? […]

Posted by
Posted in

Imádság (helyett)

Imádság (helyett) Mivalamink itt van bennünk és fölöttünk és alattunk. Talán nincs is mivalamink. Mi vagyunk. Mivalamink lehet, hogy egy vénaggastyán, zavarodott. De azonban mindeneket kinyitott és le is zárott. Mivalamink lehet, hogy egy gyámoltalan kisleányka. De rálépett a teljes nagy világra. Mivalamink: “Lám aez kell. Szükséges, de bőbőviben” Ezt megaezte, azt megeazta és minden. […]

Posted by
Posted in

A VILÁG HIMNUSZA 1

A VILÁG HIMNUSZA 1 1. Minden… Minden, ami kell: van úgy miképp a mesterséges mindenről visszatükrözött fény- ami, nemde, fényes. … van úgy miképp a hősies halottnak hősies halott volta, bár megétkezik a varjak. …van mint a fürdőzőben H2O, most is, úgy van, fürdik. stb. 2. Minden kell is, hogy legyen. Mint az oxigén kell […]

Posted by
Posted in

Itt valaki, ott valaki

Itt valaki, ott valaki A szavaknak kozmoszában… csillagszemű Homérosz üstököstest-karját belemártva fénybe rájaírta-véste az űr lehelletvékony bús úszóhártyájára: Homosszeiát, Terrosszeiát, a kozmoszeiát szintén. 2. A hangoknak óceánján… komponista lemerült. H2O teste a kagylóját fújta, poliphátán dobolt. S a lomha, kába óceánmolekula beléjerezonált, de újra és újra. A Rekviemzenéli? De nem sajátja!-az nincs, hiszen művész, miképp […]

Posted by
Posted in

Tovább

Tovább “De én vegán vagyok most.” -szól a macska és a ló. Előtte és utána félrerakja, látható, a számológépünket.