Posted by
Posted in

Szeresd őket…

Csillogó, ragyogó gyerekszemek áhítattal lesik a csodákat. Tágra nyílt, őszinte tekintetek, mindig kedvesek, mindig vidámak. Szeretetet kérnek, pár gyengéd szót, féltő simogatást, hisz gyerekek. Ne tagadd meg tőlük a szépet s jót, de szerezz nekik boldog éveket. Gyerekek… lehet, egy kicsit mások, de érzéseik, álmaik vannak, vágyaik talán nem valóságok, melyeket fájó tények takarnak. Szeresd […]

Posted by

Művészportré Kőszegi Barta Kálmánnal

Kőszegi Barta Kálmán 1949-ben született Tápiógyörgyén. Nagykőrösön, az Arany János Gimnáziumban érettségizett. Fogorvosi diplomát a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerzett 1973-ban. 1977 óta publikál a Békés megyei lapokban. Kötetei: – Nap – árnyék (versek, műfordítások), Tevan Kiadó, 1996 – Len kék virága (versek, műfordítások), Tevan Kiadó, 1997 – Agglegénybefőtt (önéletrajzi ihletésű szociografikus kisregény – Magyar […]

Posted by
Posted in

Energia

Forog a szélben a szélmalom. Lesz itt áram, csak nyugalom! Amíg a szél ide-oda mozog, Ellátja árammal a házatok. Van itt persze egy új keletű, a Pakson lévő atomerőmű. Itt rábírják az atomot, hogy termeljen sok áramot. De bezzeg nem is ő a menő! A turbina az igazi áramtermelő. Nagy gőzzel forgatja meg azt, amit […]

Posted by
Posted in

Szeretem…

Szeretem az erdőt, annak minden fáját, az elvonuló felhőket, a repülő madarak báját.   Szeretem a hangokat, a benne lüktető ütemet, a nyíló virágokat, a szálldogáló méheket.   Szeretem a víz folyását, hullámát, éltető erejét, a heves szél befolyását, a madarak seregét.   Szeretem a susogó fákat, a kopár, magányos tájat, a virágok különös illatát, […]

Posted by
Posted in

Egy nem elküldött MAPEI pályázati vers

Házon belül mindenütt lepotyog a vakolat. Befestettem falfehérre, most olyan, mint a patyolat.   Nem éppen egy álomotthon ahol jelenleg lakok, nagy rés  van a nyílászárókon: nem energiatakarékosok.   Felraktam a csempét, de hullott mint a jégeső. A ragasztó nem  minőségi, ezért minden széteső.   Elolvastam az internetben, amit a MAPEI hirdetett. Irtam verset, és […]

Posted by
Posted in

Úton a Bükkben

Meredek az út, robog a vasút. Kaptat felfele, nehézkes a füttye.   A Szinva-völgyben, a természet zölddel. A papírgyár mellett, az erdő titkot rejt.   Hidak jönnek, szikla szorosok, az utasok csak ülnek, senki sem mozog.   Jön a Hámori-tó, majd az Őskohó. Ez a Garadna-völgy: van itt fenyves is, és tölgy.   Mindenki szívesen […]

Posted by
Posted in

Bükki mozzanatok

Patakok csobognak, madarak fütyülnek, az ágakon ülnek, ott üdülnek.   Kinyílt a sárga ibolya, rászálltak a méhek, szorgalmasak nagyon, termelik a mézet.   Madarak ezreinek otthona a Bükk-vidék. Egy szemet ragyogtató, csodálatos hegyvidék.   Barlangok tucatjait denevérek lepik el, ahol néha arra járó turista is lepihen.   Ezen a vidéken a parlagi sas szálldos. A […]

Posted by
Posted in

Bükki románc

Kedves Tölgyem! Én egy Bükk vagyok. Azok voltak őseim, és az is maradok.   Bükk apámnak vagyok én a sarja. Látja a gyökeremet? Azon állok rajta.   Magára dőltem. Nem ittam sokat, a sok eső meglazította a talajomat.   Önbe estem, kívánja a testem. Ha nemet mond, bútor leszek Pesten.   Az sem zavar, Ha […]

Posted by
Posted in

Én nem akarok mást…

Egykedvűen járom ezt az ősi táncot parafrázist őröl közben a gondolat vetnék én az érzelmekre vámot miközben elmém vasalja ráncaimat. Mint lobogó lángú akácfa dala tér vissza az emlék apró szegletébe agyamnak,közben mágikus zaja jut el hozzám, mint csillagok zenéje… Töretlen akarat, de elfogyó erő s a hit magamban visz csak tovább nem adhatod fel, […]

Posted by
Posted in

A lepel lassan…

A lepel lassan hullik le a földre, Mit takar, most felszínre kerül. Így éled az életed, elrejtve, Néha feltörő könnyeid, de legbelül, Ha sírás fojtogat, zokog a lelked, Kifelé, arcodra torz mosoly kerül, Csak az látja, mi zajlik benned, Ki együtt él veled kívül és belül! A választás sokszor nem a tiéd, Hisz akaratod ellen […]