Posted by
Posted in

Csupán egy pillanat…

Eső hull rám, de megrázom magam nem figyelek rá, így szombat délután tócsát kerülgetve siet a lábam szivárvány úszik az ég homlokán. Fázósan húzom össze a kabátom esernyőm valahol ismét elmaradt fénysugár fürdeti kedvesen arcom mely áttör a komor felhők alatt. Csupán egy pillanat, el is tűnt a fény a szél tánca újra felhőt kerget […]

Posted by
Posted in

Egy este, ahogy én látom

Benyúlt az ősz a megfáradt nyárba, esti lámpa fénye kacsint le ránk. Hallgatag utcák sorsokra várnak, forog körülöttünk a planétánk. Rőzseláng fényénél tüzet hímzek, szívdobbanás hallatja hangját. Körülöttem hevernek a rímek, a sötétség le sem veszi maszkját. Pillanatok surrannak a szellőben, felkapja rá az öreg karóra a fejét. Egy illat utazik tovább a felhőben, megbicsaklik […]

Posted by
Posted in

Könyves csendélet

Edit Szabó : Könyves csendélet Ezeréves régi könyvtár megrekedt a polcokon már, könyvek sora felpakolva, kis asztalon egy halmaza. Ósdi lámpa fénye ragyog, átvilágít könyvlapokon, írószerszám van előtte, lúdtoll vár tán’ egy költőre. Sok-sok évnek távolában ez volt ám biz’ a pennája, kihegyezve a tentába mártva a sorokat járta. Egyenesen szépen sorban a szép szavak […]

Posted by
Posted in

Tűz rózsája

Edit Szabó : Tűz rózsája Tengerparton Hold fényénél szép leány ül sötét mélyén, gondjaitól arca terhes, gondolata járhat messze. Tűz melegét alig érzi, rózsaszála kezét sérti, vágyaiban él a férfi, emlékében idézgeti. Messzire ment szellők szárnyán, szerelmese olyan árván, tengerparti kövek között lelkébe félelem költözött. Viszatér-e a szerelem,, kínlódása mély gyötrelem, tűzbe vesse a virágját, […]

Posted by
Posted in

Kínos

Kínos a csendem, nagy kérdőjelet rajzol elméd falára.   Kínos a rendem, zűrzavar cseppje csöpög léted borába.   Szűköl a lelkem, kalitka kulcsa koppan, kapok utána.   Van hova mennem, félelem falán kulcslyuk, út szebb világba.    

Posted by
Posted in

Csalfa gazda

Edit Szabó : Csalfa gazda Elvetett már minden magot, nem hagyott ő ki parlagot, szántott-vetett és ekézett, szelet nem várt, eső pergett. Gondolata messzire száll, hogyan szánja magát reá, szelet kenyér egy kis kolbász, elvette a más asszonyát. Nősülési szándékelvet ősz feje nem dédelgetett, szeletekben adagolva a menyecskét csábította. Sok volt ám a hajlandóság, szánta-bánta, […]

Posted by
Posted in

Nyári láz

A természet törvényes ősheve sanyargatja izzón a tájat, némán tűri a délceg jegenye, ringó lombján ezüstkáprázat.   A Nap csak olcsó fényjátékot űz, s kietlenségben remeg a lég, porig lesújtva egy szomorúfűz görbén suttogja, legyen elég.   A borzas füvek fáradt fohásza röpképtelenül semmibe hull, a tikkadt mezőn a Föld sebláza pipacsfáklyákban újra kigyúl.

Posted by
Posted in

Önzetlen szeretet

Edit Szabó : Önzetlen szeretet Valaki úgy mondta nékem, semmi nincs ingyen az életben, feltételek mindig vannak, bárhova vezet az utad. Jártam utamat a világban, mögöttem jöttek kóbor árnyak, két kezemmel zavartam el, nem érhet a szívhez közel. Ádáz viharok legbelül, arcélen ránc elcsendesül, szívnek mélyén a fájdalom, túlárad minden a szavakon. Feltétel nélküli szeretet […]

Posted by
Posted in

Vad, lázas álmok

Meglátni, megszeretni néhány pillanat elfeledni talán kevés egy élet álmok mezejéről csak a virradat mi visszahúz és kínálja a létet. Zilált agyad távoli szegletében apró gyémántként él az emléke már. Értéke nincs, de felbecsülhetetlen mit tanít: a nő, mindig szabad madár. Vad, lázas álmok, kínzó szenvedélyek tükrözik vissza, miért léted sivár, bár előtted a csordultig […]

Posted by
Posted in

Az erdő békéje.

Az erdő békéje. Mentem, mert szeretem – e tájat a lomhán bólogató lombkoronákat. Örökzöldjét, suttogását a fenyőnek, ahogy karcsún a magasba  nőnek. Bükkfának sűrű lombját, erdőnek minden pontját. Az őznek nesztelen lépteit, a fák lehullott kérgeit. Vaddisznó csapás mentén látom van itt még sok aprócska lábnyom. Haraszt alól vargánya kandikál, lábam alatt kék hátú kiabál. […]