Posted by
Posted in

Az idő, a vonatunk!

Versben és apevában filozofált a szerzőpáros… Néma időpercekben is halad az életvonat, Fehér hóban vagy vaksötétben úszik az alkonyat. Nem Siklik Csak döcög. Zaj, csendet tör, Egy lelket morzsol. Mindent eltör darabokra, így aztán csak caplat, Haladunk, meg nem áll, körbeölel élethajlat. Sín Kopott, Kisiklik. Tovább indul. Még mennie kell! Néma időpercekben is elhalad az […]

Posted by
Posted in

Én is

Én is Én is kaptam ágyút, sebet ötvenhatban. Én is éltem ötven-hatos dicsvér évben. Tarta bitó engem is, itt. De hát így jó. Űztem Gerőt, Haza-tudtom adja erőt. Ölém Kádárt, tankra, trónra ahogy ráállt. Szóltam: “Szabad!” Hallám közben a te szavad, te is ugye kiáltottad ezt épp. Ugye? Én is láttam szovjet harcost. Agyon… lőttem. […]

Posted by
Posted in

Én voltam

Én voltam Itt van Trianon. Néz mint ősatom. Győztes(?) iralom. Én ezt akarjam? Szól a Hatalom: Alá-íratom. Igen, hatalom. Igen, láthatjuk. Fegyver válladon, követ hulladomb. “Hazád célozom, hiszed ezt vajon?” (“Nála a bomba! Tartja… eldobja?…”) … Mozdul a karom. Serceg a lapon. Összekarcolom. … Mért sírsz, hazarom? “Jő még szép napom?” Ne légy sírhalom! S […]

Posted by
Posted in

Naplók és naplóírók és naplóolvasók mindig és mindenhol vannak

Naplók és naplóírók és naplóolvasók  mindig és mindenhol vannak Jöjj, Anne, írd tovább naplódat. Éleszd fel az Anne Frankokat! Bennünk zúgnak Sok Századik Birodalmak és édennek kígyóiként harapmarnak. Jöjj, Anne, vidd tovább naplódat, nálunk van, átadjuk a tollad. Vagy csak diktáld, minden által lejegyezve és még inkább behatolsz hall-fülekbe. “Érzitek testlélek-melegem? Fajomból sosem lesz elegem.” […]

Posted by
Posted in

Holdágyba…

Ún. poetma-bokor: Holdágyba… 1 -Ápolás- Holdágyba fektetve földünk, ma. Míg rávilágít, az? éj. Holdágyba… 2 -Pihenés- Holdágyba ültetve földünk, ma. Míg rásötétít, az? éj. Holdágyba… 3 -Biztatás- Holdágyba állítva földünk, ma. S ráfénytelenked, mi? Éj.

Posted by
Posted in

Mély tenger

Az élet mély tenger, batiszkáfban ülők, Életem Marianna árkába ülők. Lent sötét van, és nagy, szörny-lények támadnak, Küzdők én, a karjaim meg vagdalkoznak. Ismeretlen óriás polip körülölel, Nem tudom, hogy meddig bírom még ezt tüdővel. Lehet, hogy ez a karmám és lent maradok? Fűben, napsütésben, többé nem szuszogok? Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Görkoris néni

Edit Szabó : Görkoris néni A fejkendős öreg néne gondolt biz’ő egy nagyot, a lábaim kicsit fájnak, bottat járok, sántítok. A bolt kicsit mesze vagyon, ennivaló kéne már, a sarokban mit is látok, egy körkori engem vár. Gyerek leszek újra megint, a cipőmre felveszem, gurulok a járdán kicsit, no gyerekek, indulás ! Régi koroknak kék […]

Posted by
Posted in

Állatvilág… 3.

Eredeti Baso féle tankában írta meg a szerzőpáros… Pacsirta hangja Ébresztőt fúj. Hőség van. Ma derűs nap lesz. Forró napfény, alig árny, Meleg a tollkardigán. * Ébredő reggel, Madárcsicsergés köszön! Simogató szél. Vitorlázó fecskefi, Szárnyát csak lebegteti. * Tollászkodnak a Fészekben a kiscsibék. Anyamadár holt. A szomorú csipogás, Halálnak nem kifogás. * Pirosas pipacs Sereg […]

Posted by
Posted in

Úton (gyermekvers)

ÚTON Indul a ház, döcögve, utcánk elfogy mögötte. Sarok fordul utánam, tábla int még futtában. Templom rohan, úgy liheg, kis harangja száll, libeg! Erdő, mező, dombtető – messze ringó keszkenő. Élénk, sárga repceföld, leborul a Nap előtt; lankák között kicsi tó: ott csobbanni volna jó! Négy kerék visz sebesen, szívem súgja csendesen: fut a felhő, […]

Posted by
Posted in

Mesélj (gyermekvers)

MESÉLJ Vége már egy hosszú napnak, kis ágyamban betakarnak – de a puszi és sok mese nem maradhatnak el sose! Anya, mesélj Te ma nekem, hadd láthasson két csöpp szemem tenger csodát, álomszépet, benne sereg színes képet. Mesélj most a tűzoltókról, türkiz színű, messzi tóról, pelyhes szárnyú angyalkákról, égig érő kártyavárról. Mesélj még a kisvasútról, […]