Posted by
Posted in

A mi zászlónk

A mi zászlónk: piros, fehér és zöld! Magyarnak lenni az érzés: fennkölt! Ide születtünk, miért kellene ezt szégyellni? „Másoknak”, “máshol” miért lehet büszkének lenni? Amikor forradalom volt kifolyatták apáink a vérüket, Ezzel megmutatták az igazi, főleg, igaz-magyar lényüket. Túléltük a mongolok kegyetlen támadását, Török sem állította meg a szív dobogását. Folyt bizony a magyar vér, […]

Posted by
Posted in

aranyködben úsznak…

ember lennék értelemre gyúrva ha nem lenne fontos újra meg újra mit vigyek magammal a hosszú útra mi hiányt pótolja ott benn magamba’ a csend hiányát a sűrű zajban a zaj hiányát a csendben halkan érzelem hiányt a mindennapokban miközben a lángot már eltapostam aranyködben úsznak őszi hiányok de csillognak szépen még az opálok még […]

Posted by
Posted in

Madár kalauz I.

SZAJKÓ Gyanús nyomok az erdőben, figyel rájuk az erdő őre. Riadót fúj sebtiben, hogy senki ne kerüljön veszélybe. Ő a szajkó, mások mátyásmadárnak is hívják, kinek szárnyait égszínkék tollak borítják. Téli kedvenc eledele a bükk- és a tölgymakk, el is rejti azokat, de gyakran elfelejti a raktárszámokat. RIGÓ Ki érkezik márciusban, déli tájak nyarát hozva? […]

Posted by
Posted in

8 óra munka…

8 óra pihenés, 8 óra szórakozás… Biz’ nyolc az óra, Többfelé szétszórva, És nem csak virradóra! Bizony, csak nyolc az, az óra… Mondják, a munka csak nyolc óra, És tán’ a pihenés is nyolc óra? Én három műszakba járok melóba! Vad szórakozás sem lehet, csak nyolc óra? Hajnalban megyünk haza, nem majd virradóra? Ha délutános […]

Posted by
Posted in

Honvágy

Edit Szabó : Honvágy Hol vagy már te régi kis ház, meszelhetném az oldalát, megtanított édesanyám, messze lássák tisztaságát ! Piros tető, fehér falak, hol van már a régi ablak, muskátlik nyíltak párkányán, mintha szemem előtt látnám ! Két szoba és egy kis konyha, végtelen csodák otthona, hova egykor megszülettem, boldogságban nevelkedtem ! Szeretett apám […]

Posted by
Posted in

A Költő és a Vers

Költő vagy, úgy hiszem. Mindig is az voltál. Versek nélkül is az, ezt biztosan tudom. Messziről érkeztél s egy távoli zsoltár hangjait követed e göröngyös úton.   Minden költő lelke egy nyüzsgő agora. Játszótér, hol játszod a világ dolgait. Gyermekként bámulsz a szépre és a jóra, s a rossz dolgok fölött még átsegít a hit. […]

Posted by
Posted in

Közel hajolva

Társas magányod vonz s taszít, de elképzelem azt, akit ez éltet, s amíg haldokol élete addig sem pokol.   Vagy, aki vagy. Láthatatlan. Mi tegnap volt, ma is az van. A teremtőt nem éri el gyönge hangod, s nincs égi jel,   mi biztatón reményt sugall. Lelked ekét vágyó ugar. Szunnyad a tett, szunnyad a […]

Posted by
Posted in

bort iszom és…

bort iszom és vizet prédikálok összetörnek szép csendben az álmok tétova vágyak taszítanak porba szakadt húrok gitárra hangolva csendet sodor most a messzi távol érzelmem mint lobogó tűz lángol tört tükörben széthullnak az álmok karjaid közt majd otthont találok új húr kerül a kopott gitárra égbe száll mint zsoltár az új nóta csillagfényben megszépül az […]

Posted by
Posted in

Kiszáradt fa

Nem hoz többé levelet, lelke elszállt, mint lehelet. Eshet áztató eső, ereiben már nincs erő. Kiszáradt már vén szíve, madár elrepül felette. Vihar tépázva megtöri, ágait semmibe sepri. Madárfészek sem díszíti, utolsó is készül leesni. Már nem várja a holnapot, elfelejti a tegnapot. Magányba bezárt elmúlás, a vég derengő hajnalán.

Posted by
Posted in

A csiga háza

Sokan irigylik a csigát, mert hátán viszi a házát, neki nem lehet ez terhe, megszokta már csigateste. Lassan csúszik de célba ér, segítséget soha nem kér, ha aludni kívánkozik, házába visszahúzódik. Ő aztán otthon van mindig, akkor is ha úton mászik, vendégségbe ezzel indul, ajtaján mélán kibámul. Néha nehezen viseli, ha lassúságát gúny éri, csak […]