Posted by
Posted in

Világháló

Pók Apóka benevezett egy versenyre, a legnagyobb pókhálót  szövő lesz a nyertese. Álmában is hálómintát rajzolgat, amit másnap hálójára ráfonhat. Már éjjel-nappal csak dolgozik, napok óta már nem is alszik. A pókcsalád csak neki szúrkol, Apóka már néha-néha horkol. Végre elkészült a nagy háló, a zsűri pók szemeivel csak bámúl. Olyan nagy lett a rekord […]

Posted by
Posted in

Víznek lámpásai

Víznek lámpásai ülnek hullámkörök fodrain, játszadoznak a nap sugarainak szárnyain. Mintha gyöngysor ülne minden hullámkörön, felékszerezett tónak vizén úszó gyöngyözön. Fénylő kicsi csillagok világítanak a tóban, szél dobálva szórja szét de fénye kiolthatatlan. Partra vetett lámpások soha nem koppannak, halvány csillogásukban maradnak láthatatlannak.

Posted by
Posted in

Hűségem könnyű teher

Mert az én hűségem nem köt engem gúzsba, ő választott engem,  s lett lelkem lakója, rendelt utamon kitartott mellettem, ha megpróbált sorsom, erejét éreztem. Súlytalan a terhe az én hűségemnek, hálás vagyok érte Gondviselőmnek.

Posted by
Posted in

Oximoron tükörben… az öregség

Az öregségről, oximoronban és apevában írt a szerzőpáros… Vajh’ Mit rejt A tükröm Hátoldala? Elmúlt életem. * Bíz’ Voltam Fiatal, Boldog, derűs. Életet faltam. Így öregen nincs már… percnyi a boldogság, Bár mondják, már a kevéske is nagy orvosság. * Száz Kislány Szívével Játszogattam, Elcsábítottam. Öregen, nincs más kincsem, csak a vágyaim és az álmom, […]

Posted by
Posted in

bogár lét margójára

bár érzi a veszélyt de azért megy tovább roppan a talp alatt egy kicsi bogár kitin páncélja és ennyi volt a léte nem figyelsz rá de a helyébe képzelni magad bizony nem mered embernek alkotott a sors bogár helyett de nem tiszteled az életet ha bogár lennél várna egy másik élet egy nagy talp alatt […]

Posted by
Posted in

miért mindig…

miért mindig a jók szenvednek sújtja őket a vad ostoba sors de talán meglelhetnek néha néha egy kiskaput ha olykor talán belerúg az ember egy út menti kőbe érzelmet ír a szív-zug hogy felvegye lehajol érte látsz egy arcot megfog a kép érzelmet sző a kósza álom trubadúr dallamot szór a lét de nem tiéd […]

Posted by
Posted in

Az én vonatom, már elment…

Vízió a hátralévő időről… vagy a végről? Az én vonatom, már elment, láthatod, ülök reménytelenségbe Éppen, hogy fönt vagyok az utolsó kocsi, fékező fülkéjébe, Ahol tekingetek, de nem látok, csak a hátra végtelenébe… Szív Szorong, Gondolat Jövőt kutat. Mennyi van hátra? Életem kereke forog, Hátralévő semmiségbe robog. Szemeimből, reménytelenség könnye csorog. * Itt már nincsen […]

Posted by
Posted in

Játssz!

(sedoka) Játssz, mert élvezem, Elbutult az értelem, Cicit simít félszegen… Játssz, mert élvezem, Kis rezgésed észleltem, Ritmusunkat fékeztem… (3 soros-zárttükrős -k) Játszani veled élvezet, nem baj, ha elvesztem eszemet, Gombold, ki kérlek az ingemet, úgy fokozd a gyönyörömet, Játszani veled élvezet, nem baj, ha elvesztem eszemet. Játszani veled élvezet, simogasd csak a cicimet, Előbb gombold […]

Posted by
Posted in

A szeretet mámora…

A karácsony estéről… Kutyaugatás… Száncsengő is hallatszik… Szentesti séta. Hová tűnt a szeretet, Egész évben hol lehet? * Kékből, súlyos felhőkkel, feketére vált fönt az ég-tető. Nézem, csak nem egy jó karácsonyi hóvihart készít elő? Jó lenne egy kis hógolyózás, és nem meleg tavaszelő. Hull Apró Százezer Fénylő csillám. Ékes Karácsony! A tavalyi karácsonyunk tartalmas […]

Posted by
Posted in

Téli argentin tangó…

A télről, versben és tankában írt a szerzőpáros… Szél úrfi pejként, Zabolátlan, mint vadló. Patanyom, hóban. Hópihékkel érkeztem. Ő vár! Tudtam, éreztem. * Látom, hogy a szél, a kert fái között vircsafttól, olyan, mint egy rítus! Lehet, hogy buta, mint a sötét éj, ő azt hiszi, hogy ilyen a virtus. * Kis hópelyhekkel Tangózik a […]