mint szerte áramló sugárnyaláb fény tör át a szürke felhők között vöröslő égbolt nyújt ilyen csodát egy arc tekint rám a fények fölött mint befutott festő hófehér vásznon természet fest most csodás képet fenn lenn lágy hullámú víztükör ágyon a tükörképe csendben megpihen a szürkeségből feltörő fénynyaláb mint pokolból szabadult tiszta lélek most felfelé tör […]
Értelmetlen, szóáradatokban kimondva sem lehetne több annál, s már magam sem tudom mit jelent, s jelentesz-e még felém valaha szórakozott pillanatokban, talán. Hajdanán kudarc, s most sem vált levegővé csak fel-fel feslik néha a kép, mintha folyton emelkedőn mennék felfelé, enyhe karikákat vetve. Bátor az ki énekel, s népnek kel, s talán nagyobb cipőben is […]
Edit Szabó : Szerelmes szívek Tartsd meg az én szívemet, add a te szerelmedet, lángra lobbant éretted, vágyom én is a tied. Tartsd erősen a szívem, hagyd, viszont szeresselek, ne szorítson kedvesem, életemmel felelem. Tiéd lett mindörökre, a te szíved köszöntve, piroslik mint a rózsa, nem kell satu,hogy fogja. Szíveink szabadsága mindig áldás reája, őrizzük […]
Ha megtanulnánk a madarak énekét, s úgy köszöntenénk mint ők a pirkadó eget, lelkünk húrjai nem feszülnének pattanásig, míg a nap békésen halad kelettől nyugatig. Megköszönnénk az alkony csodáját, s könnyű lenne álmunk éjszaka!
Munkás… poéta-napok Poéta vagyok és teszem a dolgomat sokszor lelkesen, De azért sokszor, inkább kitartóan, fölöttébb csendesen… Ne fogja repülésben, a lelkemet semmi sem vissza, Mondanivalóm érthető, a lelkem szándéka tiszta! Itt, szobában elmélyült a csend, hangját lelkem beissza. Az én lét-templomom a dolgozószobám és én vagyok a papja. Oltárom az íróasztal, szép-régi és hiszek […]
A vég X lezárta, lásd meg! amit nem is lehet, és nem is képes, nem! Meg ő is mégis tette, mindez már mögötte- Hiszen felé nyúlik egy sötét, rideg kar, aki akar mindent. Bárha nincsen ujja. Aki takar mindent, bárha nincs tenyérje. Hiszen halott. Csupasz! Hogy lerántsa földre vagy épp fel az égbe, már feléje […]
OXIMORON szerű gondolatok, európai stílusú haikuban… Próbáld megfogni A szelet, kint a mezőn. Siklik kezedből. Próbáld megfogni A szelet, kint a mezőn. Éppen szélcsend van. ** Napfény fürdeti A szép hegyi tó partját. Boldogság sziget. Napfény fürdeti A szép hegyi tó partját. Parton veszekszünk… ** Menj fel egy dombra, Nézd, virágzó almafák. Lélekemelő. Menj fel […]
Nem tarthat örökké a sötét napfogyatkozás! Égen futó fények… a rettegett csillaghullás. Aszteroidák röpködnek, bombázzák a földet, De ne félj, a sűrű légkör elolvassza őket. Vecsés, 2014. március 18. – Kustra Ferenc
Oximoronos versek és HIAQ -k… Nagyon fontos, az emberek egyéni szabadsága és, hogy megélhessék… Sokaknak adatott, hogy egész életüket spanyolcsizmában élhessék… Fék, virágok, és fény Szerpentinszórás, pezsgőzés. Éhező gyerekek. * Szépen élni, az biz’ Keveseknek adatik meg. Keserű az élet! Ki rossz helyre születik, az senki életet élhet. A király fia királyfi, király lesz, trónt […]
Szerencse nélkül… Ki sikereit fennen emlegeti, De közben szerencséjét nem említi, Az jól becsapja a hallgatóságát, Sötétbe burkolja a mondandóját. Egy jó adag szerencse mindenhez kell És akkor leszünk tele sikerekkel. Az életünk már csak ilyen, nincs más út, Szerencse nélkül, bizony nincsen kiút. Vecsés, 1999. május 16. – Kustra Ferenc
