Viharban   Vihar előtt, süketítő nagy a csend, elhalkulva,várakozik a természet. Félelmét most magányába bezárja, mindenét, a szél karmai közt találja.   Sötét felhők gyorsan gyülekeznek, véget vet talán a tikkasztó melegnek. Hirtelen, koromsötét lett az égbolt, mindenütt fullasztó porfelhő kavarog.   Árván bámúl maga elé a gémeskút, szomjas ménese ijedtében messze fut. Mellette […]

A MINDEN-SÉG ÉS MI (5) V. Világtörténelem 1. Hallod (és látod) Telik az idő. Csöp-csöpög a víz, a tej. Mit tegyünk, teszünk (?) 2. Mit? Mit tegyünk, teszünk(?) Felvillan az atomka és meg is szólal. 3. Van X és meg is szólal. “Nem kell, hogy villanykapcsolj.” Felnyerít a ló. 4. “Nyihaha” Felnyerít a ló. Levágjuk, […]

A MINDEN-SÉG ÉS MI (3) III. Univerzum 1. Űrből Az űr? A kozmosz! belénk tekintve, látva sötétre váltson? 2. A kis vörös* Sötétre váltson? Proximunk, szomszédban, itt. Családja hisz nincs. (*a kis vörös, a Proxim=a Proxima Centauri, a Naphoz legközelebb lévő, kicsi, vöröses csillag) 3. Magányok Családja hisz nincs sok égi-testünknek. De- kézfogjuk Mi Mind. […]

A MINDEN-SÉG ÉS MI (2) II. Nincs vég 1. Kezdet Á, Bé, Zsé, Iksz, Pé… Ajtó zár-nyit, szél kifúj, még, tovább, tovább, 2. Folytatás még, tovább, tovább, útszélen terád ő vár, hagyd a vacsorád. 3. Hagyd a vacsorád, madárból kivett tollal Történelmet írsz! (Hatvan Perc. Másod, kettyegő, óra foglya. Oly csodás, ahogy Állj!) 4. Nincs […]

lassan elemészt a vágy-kór elfeledni minden gondot hogy a sors így kiforgatott mindenből mi szép volt egykor baljós eget föléd rajzol vágyódsz az egyszer volt után így túl az élet idusán zárva minden ajtó ablak csend honol most minden zugban idő száguld egyre rohan tajtékot vet a pillanat sötétre festve vágyakat hol néha él még […]

volt egyszer egy május oly csodaszép a természet is csak neked dalolt lelkedben munkál még mindig e kép az érzés megvan a “május” itt hagyott az emlékek celláján a timpanon múlt idő alakját idézi meg szomorúság érzése minden napon táguló világ ezt nem értheted itt már mindenki pakol csomagol hisz nem jön vissza az aki […]

új álom ébred én megfogom hogy ne tűnhessen el

vágy zenélt lelkemben majd elhalkult mert a vágy avítt

mesél a sok fa de mit hogyan játszi szél dúdol álmosan majd tél tavasz játszik hócsatát a nap a szürkeségnek adja át helyét már szitál az ónos eső s a rügy fázósan bújik elő március vége még a tél az úr oldalogni láttam de újra nyomul már nem játszi a szél orkánerejű keleti hideg…mint szorítógyűrű […]