Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Vége!

Rózsa Iván: Vége! Nem esnek már tőletek sehol hasra, Felhúznak tán titeket a lámpavasra! Vége már a hülyítésnek, a „varázsnak”, Eddig is csak ártottatok az országimázsnak! Budakalász, 2017. május 4.

Posted by
Posted in

Haiku

Edit Szabó Nézzünk csak körbe, tengernyi álom fásul lelkek fészkébe.

Posted by
Posted in

Budai Zsuzsa : Kérem

Budai Zsuzsa : Kérem Holle anyó szépen kérem, tópartra menjél el igy nyáridőben. Tedd pihenőbe a nagy dunyhádat, meleget küldjél már Cinkotának. 2017.05.10. Bpest-Cinkota

Posted by
Posted in

Sziklákon egy fa…

Csapkodó hullámok egész sora zúdul a partra, nagy vihar készül sötét, komor felhők rohannak tova talán a világ a halálba révül? Villámok cikáznak, mennydörgő robaj a parti sziklák verik most vissza néha egy pillanatra elül a zaj sötét fátyol a tájat beborítja. Tajtékok sora száguld, vízpermet száll hullámok hátán lidérc lovagol partba belemar, mint vad […]

Posted by
Posted in

Miért kérded…

Miért kérded oly sokszor tőlem mire tanít, ha csicsereg a május? Megszűnik-e végre a tél-gólem s szerelemre ébred-e a város? Hidd talán el, a mámor andalít olvad a jég, bús szíved is könnyebb a zöld rét virága csak neked virít az áldott napfény idézi könnyed.

Posted by
Posted in

Kérdést feltenni…

Kérdést feltenni nem egyszerű ha jó, már benne van a válasz a magyarázat oly meseszerű néha a végletekig fáraszt. Mi volt és van az kézzelfogható de a jövő kétes és távoli. Ígérete a szépre, mámorító suttogását is jó lenne hallani. Tudni, mi lesz, megnyugtató de mindenki felkészült erre? A kétely hangja, mely lázadó emléket űz […]

Posted by
Posted in

Párbeszéd

Beszélgettem a mindenhatóval elmondtam: az ember szíve csoda s dacolni szeretnék én a kaszással legyen hosszú az életem fonala. Látod fiam! Ebben nagyot tévedsz, nem minden ember szíve olyan van kit, csak saját hiúsága késztet nem ostoba ő, csak boldogtalan. A kaszás nem rossz. Feladatát végzi. Eljön érte, kinek ideje lejárt. az itt maradót pedig […]

Posted by
Posted in

Evezek még…

Evezek még… Evezek még az élet tengerén mellettem reszket sok sólyom álmom mit elsodortak az élet habok parti sziklákon megtörni látom. Néhány közülük talán partot ér hol a vad szél cibálja az ágat a sólyom röpte az égig elér ott Ámor nyila űzi a vágyat. Magam vagyok, az élet pillanat a cél oly messze, vihar […]

Posted by
Posted in

Carpe diem

Nyílik az ajtó, csak résnyire látod a Tavasz tér be ide hozzád, te várod,hogy igézete megfog. Érzed, közeleg a vége életednek, de a múló pillanatot még megéled. Oly szép az álmod.

Posted by
Posted in

Absztinens

Lehet, hogy poharam megtöltöm újra hogy érezzem az élet ízeket talán csak néhány korty, mert megvadulna bennem, mi másoknak könnyű élvezet. Mámor világa nem az én világom hisz az ital, tudom, nem nekem való a széttört álmom, a kopott gitárom hangja mellett még összerakható? Aprócska álmok és hiú remények fogyó éveim csodás alkonya az élet […]