Posted by
Posted in

Miért kérded…

Miért kérded oly sokszor tőlem mire tanít, ha csicsereg a május? Megszűnik-e végre a tél-gólem s szerelemre ébred-e a város? Hidd talán el, a mámor andalít olvad a jég, bús szíved is könnyebb a zöld rét virága csak neked virít az áldott napfény idézi könnyed.

Posted by
Posted in

Kérdést feltenni…

Kérdést feltenni nem egyszerű ha jó, már benne van a válasz a magyarázat oly meseszerű néha a végletekig fáraszt. Mi volt és van az kézzelfogható de a jövő kétes és távoli. Ígérete a szépre, mámorító suttogását is jó lenne hallani. Tudni, mi lesz, megnyugtató de mindenki felkészült erre? A kétely hangja, mely lázadó emléket űz […]

Posted by
Posted in

Párbeszéd

Beszélgettem a mindenhatóval elmondtam: az ember szíve csoda s dacolni szeretnék én a kaszással legyen hosszú az életem fonala. Látod fiam! Ebben nagyot tévedsz, nem minden ember szíve olyan van kit, csak saját hiúsága késztet nem ostoba ő, csak boldogtalan. A kaszás nem rossz. Feladatát végzi. Eljön érte, kinek ideje lejárt. az itt maradót pedig […]

Posted by
Posted in

Evezek még…

Evezek még… Evezek még az élet tengerén mellettem reszket sok sólyom álmom mit elsodortak az élet habok parti sziklákon megtörni látom. Néhány közülük talán partot ér hol a vad szél cibálja az ágat a sólyom röpte az égig elér ott Ámor nyila űzi a vágyat. Magam vagyok, az élet pillanat a cél oly messze, vihar […]

Posted by
Posted in

Carpe diem

Nyílik az ajtó, csak résnyire látod a Tavasz tér be ide hozzád, te várod,hogy igézete megfog. Érzed, közeleg a vége életednek, de a múló pillanatot még megéled. Oly szép az álmod.

Posted by
Posted in

Absztinens

Lehet, hogy poharam megtöltöm újra hogy érezzem az élet ízeket talán csak néhány korty, mert megvadulna bennem, mi másoknak könnyű élvezet. Mámor világa nem az én világom hisz az ital, tudom, nem nekem való a széttört álmom, a kopott gitárom hangja mellett még összerakható? Aprócska álmok és hiú remények fogyó éveim csodás alkonya az élet […]

Posted by
Posted in

Mit hoz a jövő?

Annyi minden van még a hosszú listámon mit szeretnék csinálni, mielőtt lenyom az öregség. Talán van esélyem még hogy legyen a jövőm, szebb mint a festett kép. Mit hoz a jövő? Nem tudom, nem tudhatom, talán itt hagyom e sárgolyót, egy “fázós hajnalon”. Valóra válnak-e a remények? Azt majd csak odaát tudom meg, ha egyszer […]

Posted by
Posted in

APEVA – cím nélküli versek

Oly gyorsan mentél el hagytad itt az életet, anyám! * Út pora tüdőmet szennyezi már létem oly sivár. * Sok apró szóból áll az igazán sértő mondat is. * Én tudok szeretni. De ki hiszi el ezt még nekem.

Posted by
Posted in

Drága Mama!

Drága Mama! Hányszor mondom ki e szót de nem vagy itt, nem látlak téged már fájlalom hiányod, mindazt ami volt lét-perceim sora a végénél jár. Találkozunk-e, ott a túloldalon látjuk-e a fényt, mely körbe ölel mint anya és gyermek, vagy csupán lelkek szeretjük egymást, de nem ismerjük fel. Pedig annyi mindent kellene mondanom az élet […]

Posted by
Posted in

Küldemények margójára

Szerencsepatkó vagy áldó isteni kéz hozzá a szöveg, mely idiótának néz ha nem küldöd mit kaptál azonnal tovább ne is mondjam el, mi vár majd reád. Jó nem, az biztos. S ha túléled talán rémek szánkáznak gerinced vonalán, s fejedre eshet egy jókora tégla az is lehet: nem holnap, de még ma. Ablakon villával hányják […]