Posted by
Posted in

Galambok (gyermekvers)

– Galambok – Lapos, ferde háztetőkre mit szórhatott a magas Ég? Apró sötét foltocskákkal tarkított ott minden cserép! Gubancos, drága gyöngyfüzér, vagy mazsola, drazsé lehet? Angyalkéz rakott tán’ oda ennyi kerek, szürke követ? Most hirtelen szárnyra kelnek, s felröppenek mind az égbe: nagy vargabetűt szántanak az égszínkék ürességbe. Hullámokban megmozgatják, átrajzolják a teret, és csapatokban […]

Posted by
Posted in

Hányszor!

Hányszor ültem összegömbölyödve, fázva és félve? Mikor lesz új remény?   Hányszor gondoltam remegve, egyszer majd más lesz az este?! Lesz fény!   Hányszor kértem, hogy változzon meg minden, mert kibírhatatlan a tény.   Hányszor kerestem, kutattam reménytelenül, hogy legyen végre új tény.   Hányszor vesztettem, újra kezdtem újra félre tettem, hogy legyen új fény. […]

Posted by
Posted in

Az élet színpadán

Az élet színpadán táncol, akinek a nótáját húzzák. Forgó széllel az száguld, ki alatt kemény a  talaj.   Kinek ezekből nem jutott, süpped a reménytelenségbe. mint a zuhanó madártojás, mely fészekből esett le.   A színpadon nagy a forgolódás. ki fenn marad, nagy a kihívás. Hiszi, hogy neki jutott a nehezéből, de mi jut annak, […]

Posted by
Posted in

A rigók a meggyfán szavalnak

Kavarognak a szavak, kopogtatnak innen-onnan. Pattognak a fura rímek, szállnak feljebb a kérdések.   Kificamodott gondolatok egymásba akadva jönnek. Nem értem! Nem értem! Nehéz! Folynak párnámra a könnyek.   A hajnal neszezése sem teszi helyre a képzetem. Enyhe fuvallat száll szobámba, ébredezem, mint este a viola.   Nyitom a szemem, hall fülem, a csicsergést  felismerem. […]

Posted by
Posted in

Éled az élet

Enyhe szellő lebegteti a hajamat. De jó, hogy egyre később jön az alkonyat! Fák tövénél nyiladozik az ibolya. A zöld fű közt pitypang  pattog amoda. Nedves pázsit vonza most a gyíkokat. Élvezi, hogy minden jégdarab elolvadt. Harmat cseppben hintáznak a katicák. Rózsaszínbe öltöztek a gyümölcsfák. A szerelmes szív levegőért kavarog. Minden ember új erőért sóvárog. […]

Posted by
Posted in

Szaladjunk ki a világba!

Szaladjuk ki a világba! Mártózzunk meg a frissességben! Hová tűnt a hóhatár a hegyekben? Gyere velem, vágtassunk a végtelen ismeretlenben! Értünk nyílik a sok virág! Nekünk illatoznak a fák! A gólya már a vízben áll, körötte repked a hósirály. Hol csicseregnek már a rigók? Hol csiklandozik a fénysugár? Az üdítő zöldből nincsen határ! Méhek raja […]

Posted by
Posted in

Tavaszi szél dallamára

Edit Szabó : Tavaszi szél dallamára Tavaszi szél dallamára hallani már új csodákat, zizzennek a zöld fűszálak, figyelnek és messze látnak. Rigó fütyül fának ágán, mikor tücsök nem ugrál már, léptek nyomán új ifjúság, megszólal lágyan a gitár. Halkan szólal vágy dallama, tavasz virít, figyelj oda, minden élet újra éled, kinyílik a virág érted. Rügyek […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: 1848.-2018.

Rózsa Iván: 1848.-2018. Férfi és nő, hőst nemhiába nemzett, Újra dicső lesz e kis-nagy nemzet, Szavazófülkék magányában vívjuk e forradalmat: Áprilisban a magyar szabadság diadalt arat! Budakalász, 2018. március 18.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Március, április…

Rózsa Iván: Március, április… Új márciusi ifjak és öregek! Nem kell már utcára mennetek… Vár titeket áprilisban egy szavazófülke: Tegyetek róla, hogy takarodjon e csürhe! Budakalász, 2018. március 18.

Posted by
Posted in

Elengedlek

Edit Szabó : Elengedlek Váratlan a találkozás, láthatom,hogy megváltoztál, bánat és a keserűség, vágyat fojt az egyedüllét. Beszélgetés majd randevú, nehéz egy év, oly szomorú, nyílik a szád és a szíved, bízik benned egy új lélek. Újjad érinti testemet, búval mégis elismered, végtelen űr feloldódik, két test egybe kapcsolódik. Szükség van az érintésre, egymás átölelésére, […]