Posted by
Posted in

Búcsú a szülői háztól

Csak ez a nagy csend ne lenne mi belemar a szívembe… Sok emlék tornyosul bennem a gondolatok útvesztőiben, régi önmagam keresem de azt már sehol sem lelem. A képeket rakosgatom gyermeki énem kutatom, a falak magukba szívták az elmúlt évek zsivaját. Leülök és körbenézek hullnak a fájó könnyek, a bútort megsimogatom most tőle is elbúcsúzom. […]

Posted by
Posted in

Gondolat

Milyen jó is a gondolat néha még szárnyakat adhat, ott vagyok, ahol akarok felhők felett is szállhatok. S ha meggondolom magam onnan visszafordulhatok, az úton bajom nem lehet lebegve tart az ereje. Ha szemem már párásodna és látásomban zavarna, a gondolat képernyőjén akkor is sok mindent látnék. Ajándék a tiszta gondolat mi igazítja sorsomat, lelkem […]

Posted by
Posted in

Életünk útjelzői

Az életünk rögös útján nincsenek útjelző táblák, nincs jelzés,hogy merre menjünk jelöletlen hol pihenünk. Úgy megyünk, ahogy akarunk gyorsan vagy lassan haladunk, néha megállunk, fáradunk egyhelyben toporzékolunk. Az irányt is mi válasszuk néha tilosba is hajtunk, a sorstól büntetést kapunk ezekből azért tanulunk. Elsőbbséget adunk másoknak, hogy gyorsabban száguldjanak, ha megbotlunk és elesünk onnan már […]

Posted by
Posted in

Szabad egy táncra

A két ballábas táncolni akar, tudása sok gyakorlást nem takar. A kiszemelt áldozata félénk, megállnak ketten a parkett szélén. Táncoltatja a lányt szép tempósan, számolja lépéseit hangosan. Tánclépésében csak azért sem vét, mert a lány érzi, hogy itt van a vég. Arcán végig csorog az izzadság, felejthetetlen lesz e mulatság. Addig cifrázza táncos lépését, amíg […]

Posted by
Posted in

Őszi elmúlás

Őszi felhő lomhán integet eltakarja a kéklő eget, elkergette a meleg nyarat melynek csak az emléke maradt. Messze vitte már a meleget hullnak már a sárgult levelek, szállnak egymással kergetőzve zizegve még földre érve. Egy régi padon megpihennek félénken össze is rezzennek, a szél még onnan is lefújja a lépteknek súlya tapossa. Hűvösek lettek az […]

Posted by
Posted in

Az éjszaka csendje

  Szeretem az éjszaka nagy csendjét az erős szél dallamos zenéjét a halk neszek elmosódó hangját az esőcseppek halk kopogását az éjszakának csendes nyugalmát hajnalig a pihentető álmát belőle áradó belső békét lélekemelő csoda érzését.

Posted by
Posted in

Őszi napsütésben

Langyos őszi napsütésben virágzó tündöklésben, fagyot hozó napok előtt a búcsú ideje eljött. A fázós hajnal bólogat elhullajt virágszirmokat, a bimbók már ki sem nyílnak kicsi melegségre vágynak. Magok szóródnak szerteszét őrzik maradásuk fészkét, bennük még az élet lüktet örökítik életüket. Csak hosszan maradjon az ősz adjon nekik fényt és esőt, szép virágos tündérkertek sokáig […]

Posted by
Posted in

A fecskefészek lakói

Örülnek már a verebek, üres lett a fecskefészek, ősztől, tavaszig lakható, van benne puha takaró. Verekedve elfoglalták, egykettőre kipróbálták, veszekedtek is napestig, hallgattak, de csak hajnalig. Akkor aztán újra kezdték, nem kötöttek azok békét, elfoglalták, benne ültek ők bizony nagyon örültek. Dicsérték is a fecskéket, milyen jól rakták a fészket, a hideg szél át sem […]

Posted by
Posted in

Örömmorzsák

  A csend lábujjhegyen járjon, semmi ne zavarja álmom. Ne sorold most a gondokat, szunnyadjon el a gondolat. Add nekem a perc örömét, jó a súlytalan lebegés. Boldog a jelen pillanat, múlttá lesz töredék alatt. Két sóhaj között megszökik, darabjaira szétesik. Sokáig még bennem lüktet, örömmorzsák ízét érzem. Szunnyadjon el a gondolat, ne sorold most […]

Posted by
Posted in

Az elveszett lámpás

  A szentjánosbogárnak nagy volt a bánata, útközben elveszett a kicsinyke lámpása. Nélküle nem látott a sötét bokor alatt, sírdogált egyedül, hisz fény nélkül maradt. Meghallották zokogását bogár társai, ezerszámra érkeztek neki segíteni. Keresték mindenütt a picike lámpását, nélküle semmit sem ér egy szentjánosbogár. Hajnal felé egy fűszálra fennakadva, megtalálták ott,bogár nélkül világítva. Örömmel vitték […]