Posted by
Posted in

Én néha…

Én néha csak úgy lennék, A világ végére mennék, Hogy ott csendben leülve, A semmi hatalmán merengjek.   Én néha csak úgy elbújnék, Egy réten pitypangmagot fújnék, S nézném hogyan szállnak ők el, A jóllakott pamacsfelhők aljáig.   Én néha madárként kelnék, Magas fák fölé szállnék, És a hajnali táj, onnan fentről, A szárnyaim alatt […]

Posted by
Posted in

Házasság régen és ma

Edit Szabó : Házasság ma és régen . Házasságnak nagy hete, változtam,nem érdekel, “állambácsi” kitalálta, adókedvezményt utána ! . Kötelesség régebben, leány legényt szeressen, ha sikerült a házasság, boldogan élhettek tovább. . Éltek biz’ egymás mellett, elfogyhat a szerelem, ám a válást nem ismerték, tűrés volt tán’ és szenvedés. . Egyedül nem maradtak, inkább mindig […]

Posted by
Posted in

Felhők

Égen úszik a víziló, felhőből a teste, közeledne az elefánt, hogy, ha bírna, menne. Nyulacska óriásra nőtt, hanyatt fekszik macska, és ahogy a felhő úszik, el is tűnt a farka. Hegyvonulat következik, szakad szerte felhő, eső lesz, már most megmondom, kell majd az esernyő!

Posted by
Posted in

Én szerelmem

Edit Szabó : Én szerelmem . Szerelmes vagyok a Holdba és a fénylő csillagokba, tükröződik szemed fénye az enyémbe visszanézve. . Szerelmes vagyok én beléd, két karommal ölellek én, arcomon a te két kezed, simogatását élvezem. . Közel hajol hozzád a szám, lecsukódik már a pillám, puha csókod visszaadom, már a nyelved tapogatom. . Csókok […]

Posted by
Posted in

Tél szava szól Fagyot bocsájtok a bokrokra és fákra dermedt leheletet az egész világra zúzmarába zárom az éjszaka csöndjét hideg harmatba a nappalok könnyét Jégkristályba rejtem a pillanat percét hótakaró alá földnek fáradt terhét minden tavat,folyót jégpáncéllal fedek hófedte hegycsúcsok hirdetik a telet. Minden magban megfagy a bimbózó élet az ősznek minden sugara szerteszéledt a […]

Posted by
Posted in

Szerelmes tavasz

Edit Szabó : Szerelmes tavasz . Tavaszi ég zöldet hozott, sorjáznak a füvek s bokrok, nyílanak a vadvirágok, magasra nőtt virágszirmok pompáznak a zöld legelőn, dicsekednek ők kelletőn. . Színeikkel varázsolnak, illatukkal hódítanak, legyen ember vagy kis állat, simogatja virág szálat, gyönyörködteti a szemet, fű zöldjén a szép kikelet. . Vonzza magához az álmot, bolondul […]

Posted by
Posted in

Víz-törés

Vad lépcsőkön vezet az út, testem porrá zúzza kemény szirt. mégis teljes erőből vetem magam az örvénybe, míg a víz törvénye partra visz. Tanúim kopott kövek, törött ágak, fölszántom a partot, csipkézem a tájat, az ölembe zúduló végtelen függöny mögül a szikrázó habok medrében vetek ágyat. L.M. Linda – 2020. 02. 10.

Posted by
Posted in

Holdárnyék

Holdárnyék Ezüstben fürdik a táj, puha árnyékok járják a félhomályt, kéz a kézben, ingadozva, az édesen illatos kertben, nyugodt vízparti fövenyen megpihenve, elhagyott buja menedékben. Ezüst sugarak csillognak arcunkon, bőrünk bársony-kéken tükrözi a holdfényt, titkos pillanatok jótékony takarójába bújva együtt fedezzük fel az örök fényt. L. M. Linda – 2020.02.10.

Posted by
Posted in

Ez vagyok

  Nem tanultam e mesterséget, nem jártam oly iskolát. Nem is mervén az etikettet, nem ismervén az arany szabályt. Tudom van nékem hibám, tudom,hogy csapni való a helyes írás. Tudom, hogy gond ez itt nekem de sajnos a diszlexiában szenvedek. Minden nap tanulva olvasok, a Kreatív írást forgatom. Kis diák módjára írom a sorokat, és […]

Posted by
Posted in

VÁR(TA)LAK …!

Még nem is ismerlek, Máris eltűntél előlem…?! Nem tudom, merre Vagy, mit csinálsz? Még nem is hallhatok semmit sem felőled! Az éjjel dolgoztam, végig itt voltál nálam, Miközben evezős társaiddal együtt Távoli tájakon idegen csónakok várnak. Mire újra itt leszel, s meghoz a busz, Vele együtt féltett álmaimat, Velük karöltve titkolt vágyaimat! De közben mennyi […]