Posted by
Posted in

nem vagy senki…

nem vagy senki a semmi falán keretezett képek és a magány tiporja lázasan én-valódat füstként foszló kétes holnapodat csak képzeleted festi már színesre mondd barátom kinek van ehhez kedve fejed felett vad villámok cikáznak másutt azúr kék ég a napsugárnak fényét te csak messziről csodálod melegéről a festett rózsa álmok alig jutnak zilált agyad rekeszébe […]

Posted by
Posted in

Fekete-vers

Fekete a bánat, a gyász szomorúsága, a magányos szív elhagyatottsága. Fekete az alvilág bénító fogsága, az ördögi Belzebub vallási hatása. Fekete a gonosz szimbolikája, keresztes vipera halálos marása. Fekete a félelem, ismeretlen helyzet, mint a feketelyuk, feneketlen rejtek. Fekete az erő, tekintélyt sugároz. Fekete elegáns, előkelő, csábos. Fekete a humor, ha párosul viccel. Fekete a […]

Posted by
Posted in

Sötétben a fény

Edit Szabó : Sötétben a fény OXIMORON Fehéren izzó tűzvarázs világítja meg az éjszakát, fekete bagoly szárnyra kél, huhogása csöndben elkisér. Sötét éjszakában fénylenek szemek, szentjánosbogár messzire révedez, teljesen üres a rengeteg, jeges tűzben a fénye nem dereng. Égető hiány, ám koromsötét, nem lehet más, csak boldog szenvedés, fülekbe dalol madarak éneke, belülről hallod, rettentő […]

Posted by
Posted in

ha itt az óra…

“Eljön a perc, amikor az ember felismeri, hogy nincs értelme tovább vándorolni. Akárhova megyünk, magunkat úgyis magunkkal visszük” (Jagos István Róbert) ha itt az óra akkor menni kell a magadba döntött méreg kehely erősíti a világ torz és rohadt szanaszét szórva vágy szilánkokat a fájdalomküszöb néha alacsony torzult álmok közt csak néma közöny a lét […]

Posted by
Posted in

Trianon

Látjátok feleim, szemetekkel, mik vagyunk Íme, Por és Hamu vagyunk Ez maradt, na meg a dicső múltunk Csak ülünk a romok felett Elhinni – képtelenek Még kapaszkodunk: ’ Mondd, hogy igaz sem volt’ Mondd, hogy meg sem történt hogy a hazámat darabokra törték.’ Pedig már száz esztendő lassan Mégis itt ragadtunk, egy pillanatban. Istenem! Taníts […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tiborcz panasza

Rózsa Iván: Tiborcz panasza Sej-haj, Apámuram, nagy bánatom van énnékem! Ezért panaszos, siralmas az énekem… Nincsen több, csak vagy húsz milliárdom, Bár azért megvan a mindennapi orosz kaviárom. De a disznófejű Nagyúrnak még több van, mint nekünk: Ezért a lányoddal budai villánkban sokat veszekedünk. Nem mondom, hogy marja őt a sárga irigység: De több kell […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Társasjáték

Rózsa Iván: Társasjáték Élni kell… Halni kell… Egyedül kell élni… Egyedül kell halni… Ez egy ilyen meccs: Az ág törik, és reccs! Ám ember, társakra is találhat: Kiket, ha elveszít, fájhat… Egyben átsegítik az életen: Kevesebb a bizonytalanság, a félelem. Jobb hát a társas lét! Jobb az élet, mint a nemlét! Az ember végül is […]

Posted by
Posted in

FARSANG

Január és február, vígan tart a maszkabál, álarcok és jelmezek, mókáznak az emberek. A szerpentin szalagok és konfetti korongok díszítik a báltermet, repülnek és lebegnek. Táncra perdül az utca, vígan szól a muzsika. Van itt király, királylány, bibircsókos boszorkány, huszár, kalóz, varázsló, nagyszakállú zöld manó. Süt a nap vagy fúj a szél, küzd a tavasz […]

Posted by
Posted in

Lili unokámnak…születésnapjára

Tizenegy éves édes kicsi lány, ő az én drága Lili unokám. Most született, az idő hogy szalad, remek táncos-lány lett ez idő alatt. Szép bizonyítvány, sok aranyérem, szorgalomból nincs hiány ezen a téren, csak a szépet és jót lehet mondani, születésnapodon mit tudok kívánni? Legyél vidám, boldog, hosszú életet adjon a teremtő, s borús fellegek, […]